Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. szeptember 13., vasárnap

Már megint tíz nap

Van vagy hat órája, hogy megszalmaözvegyültem - Kaktuszért és a némber csembalójáért jött egy kombi Nándorfehérvárról vajmi, hozzávetőleg egy óra alatt sikerült is beszuszakolni mindenfélét: némbert, helyettes némbert (klavinova) állvánnyal, Kaktuszt meg a bőröndjét, nem tudom melyik volt a legnehezebb ezek közül. De volt egy vidám félóra, ami alatt a két kisebbik purdénk mezítláb hancúrozott a fűben a kiszedett három buszülésen. Aztán valahogy a buszülések is visszamáncorogtak, azaz beráncigálták őket, vissza a buszba, a kitömött csembaló mellé.

Hát persze hogy itt maradt a világoskék kottatartó és a csembaló fedelének a felpóckoló pálcája. Remek. Akkor szervezzük holnap, hogy vajon melyik buszra kell feltenni a cókmókot, amelyik éppen arra megy.

S hogy ezek után 24-ig nyugtom lesz, egy irreális álom. Már vacsora alatt muszáj volt telefonálni, mert a kicsi csőrikék nem akarták abbahagyni a nyüszkölést Apuuuu után. Hejjj, életélet még egy tíz napig, mi lesz itt. (Túléljük. Túléljük.)

Nincsenek megjegyzések: