Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. október 29., csütörtök

Tanulmány a kalitkában

Vannak olyan dolgok, amiket mindig szívesen csinál az ember. Vannak olyan dolgok, amiket csak időnként csinál szívesen az ember. Vannak olyan dolgok, amiket általában utál csinálni az ember. És persze, van egy teljesen képlékeny kategória, hol ilyen, hol olyan, embere és illető helyzete válogatja, végtelen skála hol erre, hol arra. És én is,hol ilyen vagyok, hol olyan, és jobb nem leszek, ez vagyok, pámm.

Most pedig igencsak kibírhatatlan vagyok, most igazából utaznék - hiányzik az elhussanó panoráma, még ha a volán mögüli is. Hiányzanak a veszprémi dombok, ahol elhallgat a StF rádiójele, hogy ott a képzeletbeli határ, hiányzik a dimbidombi urasági Mezőszilas lejáró, ahol kamion nélkül milyen jól lehet bezúdulni a faluba. Kedvenc kanyarjaim, a Duna-híd, a mindenkori. Hol ez, hol az a Duna-híd. Piros lámpicsek a tetején vagy sem, átszeltem a folyót, a mindenkori A pontból eljutottam a B-be. Lehet StF, lehet a magyar főfalu, de nem örökké itt, a nádasban. Ahol különben szeretek élni és alkotni, mert alapjáraton csend van. De.

Készülök írni egy tanulmányt, hat ablak van megnyitva a gépemen, mindjárt szétrobban az agyam, és közben tudom nagyon jól, hogy milyen könyvtárba kéne mennem azért, hogy egy-két nap alatt begyűjtsem a szükséges anyagot. És nincs meg interneten, csak a töredéke, a rohadék, a többit meg intuitíve kellene kibogarásznom az agyam sötét zugaiból, de a hivatkozást kénytelen vagyok ugye kispórolni. Ezt a dolgot nagyon uutálom. És csakazértis, ezt a tanulmányt márpedig meg fogom írni. Fafejű voltam világéletemben, és idővel jó fakír szintre fejlesztettem magam.

Nincsenek megjegyzések: