Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2021. február 6., szombat

Pandémik fájn

Pandémikusan yolll vagyok, ezt most már tudom, vagyis még szuszogok családostul. 

Ma, azaz szombat reggel már fel tudom fogni ésszel is, hogy milyen nagy dolog kimozdulni a határ másik oldalára abban a tűfoknyi 30 km-es körzetben. Csütörtökön felavattam a vadiúj szerb útlevelemet: köptem és léptem, azaz kimozdultam. Persze mindent egy nap leforgása alatt intéztem, könyvtárt, rókonyságot, hiánypótló bevásárlást... és egész nap maszkban ülve szuszogtam, beszéltem (az első a nap közepére magától szépen bebüdösödött, de volt még egy tartalékom), aminek tegnapra meg is lett az eredménye. Valószínű beszippantottam valamit, amiből ki tudja, mennyi jut másnak a tüdejébe, aki egész nap maszkban ül... Ma már sokkal jobb, de tegnap reggel csak hörgőmóduszban tudtam beleszuszikálni a világba. Igencsak szerencsés vagyok, azt hiszem, hogy nem egy osztályteremben próbálok pofámbagyúrt ronggyal kommunikálni órákon keresztül, szóval a pandémiás leterheltségem egyáltalán nem olyan síri, mint ahogyan azt én gondoltam. Legalábbis fiziológiailag, a pszichikai része meg úgyse érdekelne senkit, hiszen mindenkinek buggyan ki a sajátja a feje búbján, ugyi.

Hejjj, tegnap gyanús madárhangokat kezdtem hallani, gyorsan elültettünk egy adag virághagymát és fűszernövényt az új készletből. Tavasz lesz itt nemsokára, ez errefelé gyorsan szokott menni!

Nincsenek megjegyzések: