Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2021. július 4., vasárnap

Nyavalygó poszt vajmi

Van nálunk is összevisszább család, egyik szempontból jobban működik, mint a miénk, másik szempontból mi működünk jobban. Most ettől milyen faján kellene éreznem magam, de sehogyse jön össze.

Ha másnak valami sokkal rosszabb, attól én még nem érzem automatikusan azt, hogy elszégyellem magam a nyavalygó életérzésemért és jobban leszek. Mindig is csodálkoztam az alappszichó módszeren, hogy akkor valaki elmeséli a saját baját a csoportban, és akkor milyen jó lesz nekem, aki hallgatom!... Mi a fészkes fenétől lenne jobb, hiszen az okot nem szüntettük meg?!... Egyáltalán, kiderült közben, hogy mi az ok, vagy az okrendszer, ami az egyensúly borulását okozta?.... na.

Történetesen most senki nem mesélt semmit és főleg nem szervezett csoportban, de meglepő, hogy milyen sok egyensapka-fejezet van egy módszertanban, bármilyenben, általában véve. Emlékszem, húsz éve vérig sértve éreztem magam, hogy hangképzés órán a tanárnő igenis úgy gondolta, hogy az én torkom is pont ugyanolyan, mint másé. Akkor még épppenséggel nyelvgyöki cisztám is volt, jó nagy darab melléje. A ciszta lassan visszanőtt (vagy nem jól diagnosztizálták csecsemőkoromban, vagy nem cisztamód viselkedett, azt hiszem), és én most is úgy dolgozom hangképzésen, hogy az alapmódszerem mindegyik diákommal külön fejtörést, azaz saját fizionómiájára való ráillesztesztést igényel (már ha járni akarnak egyáltalán, hogy megismerhessék magukat.... jelenleg nyaralni akarnak, azaz tojnak a fejemre.) Most már nem vagyok lesértődve. Tudom hogy a tanárnő anno egy buta p.... volt, ráadásul még énekelni se tudott rendesen, pfuj.

A mi életünk is olyan, mint amilyen. A miénk. Nem úgy alakul, fejlődik, mint ahogyan a módszertani lecke mondaná. Valamelyik, akármelyik lesson, valami béna tankönyvben. Még évekig fejre leszünk ejtve, aztán lejár az életünk. Nem fogunk köves és vasas emlékműveket állítani az utókornak, aki úgyis magasról leszarná az emlékműveket, jogosan. 

Vagy sikerül felnevelnünk ezt a három emberpalántát s közben lepakolni valami szellemi terméket az asztalra, vagy ennyi volt, ennyi sikerült, amennyi. Ha valaki ügyesebb, okosabb, rátermettebb, hát akkor kibaszás, ennyik vagyunk. De ez a mi bulink, nekünk kell végigcsinálni. 

That's it, folks! - mint Bunny Bugs mondotta vala.


Nincsenek megjegyzések: