Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2021. szeptember 29., szerda

Klopfolás, egy másik konyha

Catania absztrakt kipipálva, elküldtem a baratina által kibokszolt angol szövegemet. Ez komolyan olyan, mint a potyolt hús. Hogy utálom még a gondolatát is, a klopfolni szót még hangzásával együtt is rühellem, hát ez most ki lett klopfolva, de legalább rendesen néz ki. :-D

A könyv második szerzőjét még nem pipáltam ki, mert ma dől el, hogy lesz-e csatározás vagy sem, még nem látta a javításomat, amit átküldtem neki. Remélem, nem szedi le a fejemet, azaz békibehagy.

Kaktusznak megjött időközben az esze - jó, tudom, az ilyen igencsak ritka, de mégis - mert rájött, hogy kihagyták az orgonafelújítás miatt létrehozott alapítványát, az egyházzenei fesztivált az idelátogató orgonaművészekkel meg miegyebekkel együtt és felfutott a paprikája, tehát megírja. Szerintem még ma éjjel. Azaz holnap már lesz, mit küldenem, beseperem a könyv újabb klopfolt adag alfejezetét a bugyromba, mint egy kisgömböc. Ez igen: most már látom, a szerkesztősdi is arról szól, hogy valakik ügyesen dolgoznak körös-körül. Na persze, meg nem dolgoznak, vagy még rosszabb, nem tudnak. Azért szívok most éppeg ezzel a cuccal...

Marad holnapra egy harmadik szerző, akinek a szövegeitől egyszerűen feláll a szőröm, ráadásul nem is idevalósi, hogy mondjuk elmenjünk egyet inni. Ki kell dobni ennek több, mint a felét, a maradékot pedig egyszerűen újraírni. Vagy nemtommég, micsináljak vele. Úgy értem, a szöveggel...

Mondanom se kell, Hildegardis várja türelmesen a sorát, mert még nem írtak határidőt ezek. Csak nehogy jövő héten legyen, basszus.

Nincsenek megjegyzések: