Kb. akkor írom a fejemben a bejegyzést, mikor lejár a reggeli zsoli, aztán ahelyett, hogy lepötyögném a motoszkát, bekap a pörgőgép. Alig lesz kész az ebéd, amit nagyjából pólóban és bugyiban főzök - miután ledobtam a városi nadrágomat -, hogy tudjak mozogni, dehogy emelet... (Ja igen, most se hoztam le idejében a főző rövidnadrágomat, konstat. Valamint, hogy a bejegyzésnek is fuccs.)
Kb. akkor írom a bejegyzést, mikor a városban kétfelé kell szaladni, úgy fél percig születik ott bent valami, amíg nyisszanok elfelé a naracssárga sisakomban. Le kellene írni ugye rendesből is, de mire megérkezem, már nem lehet, mégannyira se, azaz még fejben se marad rá több idő. Pedig ott van. Vagyis volt, a biciklin legalábbis.
Kábé este már jól is jönne az a bejegyzés a lelkemnek, amit egész nap nem sikerült leírnom, sőt. Mostanra az elejéből egy jó adagot elfelejtettem, na ja. De a végén ez és ez úgyse lett volna meg reggeliben, nem? Beérett, há?...
Ja persze. Valahogy becihelődök az ágyba, éjfél múlt éppen. Holnap ötkor már megint kelés, különben fuccs a projekttervezetnek és a fordításnak is. Hiszen holnap is van nap. Elvileg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése