Hannoverben nagyon puccos minimalista lakosztályom volt két napig, agyonkényeztetett szintű büfével, ami sajnos drága is volt, de legalább két nap alatt lejárt a dolog. Ez a gregó konfi mindenesetre nagyon tanulságos volt, még akkor is, ha történetesen nem adtam elő semmit. Németországban sajnos hasonló a helyzet, sorra szűnnek meg a gregó master szakok, szörnyű... most már csak Regensburgban és Münchenben van, slussz. Essenben tisztára ugyanaz, de pepitában, tanár jövőben nyugdíjba megy, szak megszűnik. Münster is kilőve, dettó ugyanez a forgatókönyv, még a tavaly. Jajj. Szóval tettem tiszteletemet, csüssz, hátha becsorog néhány magándiák a következő időre, mert eléggé riasztóan kezd kinézni az általános anyagi helyzet(em)/(ünk).
Most éppen Frankfurtban egy kastélyban töltöm a két konfi közötti két és fél napot. De ezt a kosztot és kvártélyt a helybeli diakonisszáknál le is fogom szolgálni, ahajt mint a népmesében, vagyis tartok egy gregó vörksopot nekik. Aztán szerdán irány Mainz, himnológiai konfi, ott inkább csak gyűlök a többiekkel együtt, készülve a jövő évi kelet-európai konfira, de azt már szerencsére fizetik, szőröstől-bőröstől, utazással együtt. Egy kis galéria:
Van, ahol még a hátsó udvarra is szökőkutat csinálnak. Igaz, hogy nem folyik a víz benne, de azért mégis... a sarokban lent a nyitott ajtó mögötti vendégszobában lakom.Egy igazán gyönyörű csempézett kagyló, legalább 130 éves lehet, sacc.
Itt a párja, ez nem kagyló, hanem egy fülke, ahová becsempésztek utólag egy tükröt, hogy gond nélkül lehessen szelfizni benne.
Kovácsoltvas. Rózsákkal, basszus, volt mit kalapálni rajta.
Hát még az intarziás márványpadló rózsáin. Ilyet se láttam még.
Szóval sétáltam egy nagyot a parkban, a templomban, mivel nyitva volt, énekeltem egy kör gregoriánt. Persze, a kertészapáca besuttyant és utána leakasztott, de lényeg, hogy tetszett neki. Itt egy angyal a templomból:
Aztán visszamentem a szobámba, elrendeztem a cuccaimat meg ilyenek.
Kis számadás az elmúlt hetekről:
Az utolsó fizumból vettem egy szemüveget és maradt kb. 60 eurónyi pénz (amit de facto nyomban beleolvasztottam a gyerekek tanfelszerelésbe és 3 napi kajába). Szóval nem akarok itt rinyálni, de ha ilyen szépen halad a pedagógusi szakma leépítése - azokban az országokban, ahol én mozgok, sajnos kivétel nélkül mindenütt - , akkor vagy felkopik az állunk, vagy meg kell tanulni a vasszegből is muzsikát facsarni. Ami még fizetős is. Igen, nekem fizetős, ne mindig csak én perkáljak másnak, másért eccetera. Már ha nem tanulom ki a villanyszerelői szakmát. Pölö.






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése