Van nekem egy sárga füzetem. Egy feltűnően ronda, citromsárga, semmilyen méretbe bele nem passzoló füzetem (valahol A4 és A5 között félúton), még nyáron vettem az athéni élelmiszerüzletben (jááj). Valahogy ez az a füzet, amelyikbe sebtiben bele szoktam firkantani azt, ahol most épp állok, azaz:
- melyik tanítási hét után pattan ki a fejemből, ööö
- mi az, ami az agyamból elsőként kijön: érzés, terv (kicsit csócsált, de amúgy friss)
- nr. 1. soron következő feladat, amin már hazafelé agyalni kell
Ha olyan jól szervezett emberke lennék, amilyen nem vagyok, akkor a fél oldal után általában nem aludnék bele a vonaton. De én egy őszinte kiadás vagyok, ez a több síkon való agyalás pedig egyszerűen marhára kimerítő, és egyelőre úgy vagyok a kiúttal, mint egy nagyon lelassult számítógép.
Vagyis elébújok eccer a setétből a világosságra, csak ahhoz nekem idő kell. Na persze, megcsináltam én a felvételeket a kápolnában, elküldtem a diákoknak, miegyéb, nem erről van szó, hogy nem dolgoznék itt, kéremszépen.
De az nagyon nagy falat, amibe én most beleharaptam, nevezetesen: hogy kell a szar helyzetből arany állapotokat és lehetőségeket faragni. Lassan kezdem kapiskálni én, a botcsinálta alkimista, hogy miért pont én vagyok ezen a helyen, de ettől a messiási felismeréstől még nem leszek sajna boldogabb, csak még több nyűglődést kapok (és adok) magamnak. Mert: miért is ne?... Na ugye. Azért!
A kötelező tantárgyaim száma a jövő félévben eléri a maximumot, ami még mindig csak heti 6 óra... A kötelező tantárgy azért jó, mert akkor is jár, ha csak 1 diák van abban az évfolyamban. A többi gregótantárgyat az új tanterv beömleszti 2023-tól a választott tantárgyak közé. Azaz félévenként van 7 kötelező tantárgy, mondanom se kell, hogy a gregó a tizenvalahányadik a sorban. Ebből kell összegyűjtenie diákunknak összesen 7 órányit. Egy választott tantárgyat csak akkor lehet felvenni, ha arra legalább 5 diák jelentkezik: az egész egyetemről és StF két másik egyeteméről is, de ez azért nem piskóta, mert a kúglitrutyin kívül a többiek diákságát általában le se szarják, hogy szóljanak nekik meg ilyenek.
Én pedig - az ökológiai megújulás bencés híveként, csakis - ebben az évben szétválogatom a gregorián "hulladékot", ez esetben tényleg szó szerint értem, azaz hull a gregó, mint a pelyva, hull, mint Jancsi és Juliska után a kenyérmorzsa, egyszóval össze kell kapargatnom és felgyúrnom egy kirakatbabára mindazt, ami szanaszét hever. Azért hever mindenfelé, hogy ne lássa meg a rektor egy egészben. Kezdem én érteni, hogy miért ez volt az egyetlen módja annak, hogy Rőtmalac ilyenre gyúrta a curriculumot a rohadékok szeme elől. Szóval lámpát a kirakatbaba feneke alá és indulhat az új pasztoráció, Csőrike-módra. Még van egy évem az új tanmenetig s ha addig nem állok be a kolduló rendbe, akkor a csapból is gregorián méz és bor fog folyni, hogy mindenki ezt igya. In vino veritas. Vagy valami hasonló vót. Hol van az a pince...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése