Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2022. december 20., kedd

Kántorböjtben

Mijjen szép kívánságokat kíván ijjjenkor mindenki, ugye. Az egyházzenész általában csak túlélni szeretne - a háziasszony dettó, kamaszgyerekekről nem is beszélve, brrr, rokoni menü és jópofizás, hogy senki se sértődjék meg valami előrelátható és nem kiküszöbölhető bakiból kifolyólag.Pedig még csak a kántorböjtnél tartanánk, csak idén minden időérzék be akar csapni, itt van ez a hosszú adventelés például.

Az elmúlt héten annyira összecsukódott az agyamban a számlálógép, mint egy csuklós busz a kanyarban. De egy amolyan egysávos alagútban, mint Barivölgyében, a szerb kolostoroknál (ott két km után nem mertem tovább menni befelé, mert nem tudtam, mikor jön szembe valami, aminek esetleg nincs lámpája, mert világítás se volt, csúcs pedig a tetejéről csordogáló víz volt, kerék alatt a gödörnél gödrebb loccsantók, szóval ehhez idegek kellettek). Egyszóval, visszahoci, egy hét alatt 2x kellett StF-ba menni dolgozni, először bürossz kölkeimmel, autóval, aminek meg is lett az eredménye, mert a közepső addig mind halmozta a cukkolósdit, hogy ecceribe behúztam a volánt a sáncba. Egy angyal ülhetett a szembejövő autóban, amelyik azt mondta a sofőröknek, segítsetek ennek a bigének, setét van, eső van, hideg van, fene tudja hová mehet ez a lúzercsaj a három gyermekkel, de vagy most, vagy soha. Úgyhogy addig telefonálgattak erre-arra, míg jött egy sárga vontató traktor (bámultak a kölkök, igeen!) és megfogta az autó fenekét oszt kihúzta a sárból. Szerncsére nem lett senkinek és semminek baja, és még fizetnünk se kellett, mondom én, vajon mit gondolhttak, de lényeg, hogy 11 óra alatt végül abszolváltuk a horribilis utat. Bűnbaki 3 óra hosszát meg nem mert szólalni, szóval monddhatom eléggé stresszmentesre sikerült az út második része.

Vezénylés, Wunderkarussel, vattacukor, babámfüle, könyvtárolás, könyvtárolás, Nammama ette a kefét ezalatt, de lényeg, hogy összecsükésztem egy polcnyi könyvet a köv. határidős munkákra:

Közben zsolozsmázom, ha teccik a kölköknek, ha nem, de kezdik megszokni, aminek én örülni nagyon, mert kéremszépen, nekem is van életem, saját, szóval csak kijár nekem az, amit én szeretnék magamnak, merem remélni, egyre többet. Legkisebb Csőrikém ugyanígy gondolhatja, mialatt én énekelek, kreatívan másolja a számítógépem képernyőjét. Szerencsére van még a neumás táblázatból, mert hanem tépném a hajam kicsit a kreatív lábjegyzettől.

Ezt a kétszínű összehasonlító táblázatot Rőtmalac barlangjában találtam a konyak melletti fiókban, igaz, ernyő sehol nem volt, pedig eleget kutakodtam abban a dzsumbujban, úgyhogy koncert után pénteken jól elvert a havaseső a biciklin hazafelé, de egye fene. Azok a karintiai torkok, na attól van az osztrák énekes kultúra olyan szinten, ami esetleg, de én ezzel általában véve nagyon szkeptikus (is) lennék egyben. Jó koncert volt, csak hosszú, az út hazafelé dettó. De volt meleg ágyikó, zsupsz. Csak alvásra gondolok, meg-megállva, mit is mondjak...

S közben bebecsap a tudatomba, hogy a peer review-re január 31-e a határidő, de két hét múlva már nem csak az a 4000 karakter kell nekik, szóval fel kell kötnöm a gatyát. És nem elfelejteni meghosszabbítani a könyvtárban a jan. 16-át. A határon a jól bevált: Ital, cigaretta? Nemam nista.... meg se lövöm, van gyakorlatom. Ezeket a könyveket, szám szerint 12-t tutira nem lehetne átbuherálni a határon, de errefelé a vámosokat nem érdeklik az ilyesmik, szerencsére.

Karácsony? Na neee. Áldott, meghitt, csendes meg ilyenek?... Majd máskor.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Üdv az együttérzők sorában...képeslap nuku, semmmi előkészület, netán filing. Szeva. Globális felmelegedés az van. Azt sem tudom, már hány éve nem tudtam kipallni a szőnyegeket friss hóban Karácsony előtt. Túlélés, Baba, túlélés...

Rétyusa írta...

Túlélés, csak fel ne főjön az agyvized abban a felmelegedett Tyúkszeredában! Drukk!