Minden út Rómába vezet.
De tényleg, szó szerint, basszus!
Rőtmalac itt lett emeritusz, tíz év dupla műszak után. A gregorián szemiológia atyjának, Dom Eugéne Cardine-nak a székét vette át, jéé, hogy tényleg één? (még ezelőtt harminc évvel mondták neki, hogy ez lesz belőle, ha így halad, akkor nem is hitte el). Szóval a tíz év párhuzamos műszak StF-ban és Rómában egyszerre, az nem volt piskóta. El is ment minden pénze az ingázásra. Dehát: RÓMA. Én.
Most pedig Ingabinga. Megnyerte a versenyvizsgát, amit a Rőtmalac megüresedett székére szerveztek meg még valamikor májusban. Most meg nem tudja befogni a száját, hogy hihetetlenkedve, hogy jéé, tényleg? Rómába. Én. Októberben kezdjük a tanévet, tejóég, MOST.
Persze ez nem túl jól fizető meló, de a világon a Nr. 1., legalábbis presztízsben. Mégiscsak gregorián a római katolikus liturgia első számú zenéje - a zsinat szerint, ugyebár (erről lenne egynek s másnak hozzáfűznie széles nagy katolikus világon, de na).
A vicc az, hogy az újdonsült professoressa éppen nyakig áll a rőtmalaci kötetszerkesztésben. Velem.
Még nem is jártam Rómában, apropó. Én még nem. Bevallom, így igaz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése