Megérkezett a december és úgy döntöttem, hogy a sok strapát, nyomulást, szereplést és minden megfelelni akarást szépen összegöngyölítem egy cumókába és benyomom a sarokba.
A november olyan rettenetes erőpróba volt, hogy most csak arra tudok gondolni, minden maradék időmet alvással töltöm, hadd regenerálódjak ebből, mint egy macika. Ez lesz a hobbi, sőt, olyan hobbi lesz, hogy máshonnét is le fogok faragni, csak hogy a hobbimnak éljek.
Ha kijöttem a barlangból, újra kell terveznem az életemet. Röviden s velősen:
- a kutatási projekt nem ment át a második szűrőn
- StF-ban a munkahelyem egy sátáni hajszálon lóg (azt pedig soha nem tudni, mennyire erős, ugye), ha elszakad, jó lenne valami másik kúglitrutyis állás, ezt kéne még időben kibokszolni
- a másik országban levő munkahelyemen éppen most huppant be a kutatócsapatunk az első konfliktusba a vezetőséggel.
De addig is, az elmúlt időszak egyik legkényelmesebb ágya, egy igazán szürke nappallal kontrasztálva, mindegy hogy éjjel vagy nappal, ó igen, alvás, alvás! az ódát hozzája majd akkor írom meg, mikor a barlangból kibújtam. Gondolom, tavasszal vajmi.

2 megjegyzés:
Megkérdezhetem, milyen az a kúglitrutyis állás?
Hát, jelenleg elég stresszes. Elvileg adjunktus vagyok, csak tanítanom kell(ene), de minden egyéb a nyakamban lóg (művészi-tudományos tevékenységek, telhetetlen bendőjű munkapenzummal), ráadásul ott a fejünk fölött Damoklész kardja, lehet hogy 2 év múlva az egész intézményt bezárják... hogy nem unatkozunk, annyi biztos. De még megvagyunk. Ma pl. 8.45-kor kezdtem, 16-kor (ki)végeztem a napot...
Megjegyzés küldése