Igen kéremszépen, én is bibliai alaknak érzem magam.
Mielőtt hajbakapnának a hittanos gyerekek és felnőttek, hogy is volt akkor, megtörtént-e a dolog egyáltalán meg minden, az emberi pszichében vájkálók inkább csak hümmögnek, jaja, de még mennyire, minden nap és mindig ez lesz.
Itt van a Nagy Főnök, kitérni nem lehet előle: Na, már megint leszartad a kalapács nyelét, de kapsz még egy esélyt, újra tudod építeni az életedet, és becsszó, nem nyúlok hozzád, hogy elpusztítsalak (már megint). Aztán persze elbukik a dolog és kezdődik elölről, a pusztítással meg minden nyavalyával, ami ezzel jár:
Ádámot és pereputtyát kirúgták a paradicsomból, maradt a nyivákolás, ami a reformáció adventi énekeiben szépen továbbélt, fejlődött, hogyaszongya, mikor Ádámot kirúgták vala a paradicsombóóó... hóóóó..... Az alap rinyálásból, amennyire tanult Ádám et fészekalja, az másik kérdés, ugye.
Noé kemény fickó lehetett, de gondolom, csak elege lett már egy idő után a várakozásból, naná hogy garanciákat akart, miután végetért a nyavalyája, ezzel az egész pereputtyal a nyakán. Mint egy dutyiban. Az Úr tehát azt mondta (a mai olvasmányban), végeztem ezzel most, újrakezdhetitek, tiszta lappal. Igen, hidd el, de komolyan, egy ujjal nem nyúlok hozzád, megegyeztünk ebben. Megegyeztünk, nem? Elvileg igen. Ó, hogy azok a fránya elvek. Valahogy mégse jöttek össze ezek a szövetségek... Ábrahám utódai szintén megsokasodtak, de ettől nem lettek egyből jobbak, emberségből ugyanolyan visszabukó lett mind, mint az első, és az utolsó ember, aki majd lesz!
Na és Csőrike? A mátriárka? Aki elrendezte és kitakarította az előszobát, lépcsőfordulót a kitudjahányévnyi kényszerű várakozás után? Két (2, kettő) nap alatt? Lett két nagy zsák szemét. Holnap jön a kukásautó. Addig gyönyörködöm a látványban s ezzel fényezem a lelkemet.
Kaptam egy újabb esélyt, biztosan le fogom szarni a kalapács nyelét, az ambícióm viszont töretlen, s ha már muszáj lesz elbukni, inkább kicsit és minél később kéne. Legalábbis ezen a téren. Megjöttek az emeleti új ablakok. A kőműves csütörtököt mondott a beszerelésre (remélem, konkrétan, nem képletesen).
Most viszont úgy érzem magam, mintha frissen jöttem volna a prémium kategóriás wellness-ből. Hihetetlen könnyebbséggel, de valahogy furán, éppen kijöttem a bárkából a napvilágra. A folyosón csak az ablakok várnak, semmi évtizedes rumli. Egy új élet kezdete, mondják az ablakok. Ritka egy pillanat, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése