Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2026. június 28., vasárnap

Indivisibiliter ac.... haha!

Van az a kétfejű madár, kérem szépen, amivel én inkább csak viccelődni családot szapulni szoktam, hogyaszongya, a csőrikemadárnak egy feje van, nem mint a Habsburg sasnak, tessék megérteni, nem kettő, nem tizenkettő meg ilyenek!

Olyan ritkán vagyok én Bécsben, hogy nagyon. Legutóbb május végén szörnyű hidegben, kint euróvíziót ünnepel a nép, bent folyik a pályázatra való meló, de nem is akaródzik igazán kimenni, eső, hideg, brrr. Az időjárás most is megviccel, így 40 fok közelében és száraz porban nemigen lehet turistát játszani, pedig elvileg csak a mai platinamisére jöttem s annak már agapéstól is vége volt, úgy 12 táján. Itt kuksolok a Pázmány atyánk alapította papi kollégium negyedik emeletén egy cellában, a délutáni nap még mindig süti az ablakomat, a függöny most nem sokat ér. Közben vastagon röhögök magamban, mert a dupla címer eléggé viccesen hat, ha kintről szemügyre veszem ezt az épületet. Sajna a fotót most ki kell spórolom a dologból, mert hanem kapok a fejembe, elveszik az útlevelemet, ejszen mind a kettőt (ez most plusz poén akar lenni) és cirkuszolni is fognak velem, mert nekik szabad. Na, vajon kinek? Ahajt az amerikai nagykövetségnek, ennek a hatalmas épületnek a másik szárnyában valami szakbizottság honol, átjárni, fotózni stb. szigorúan tilos. De én az eredeti részben vagyok. Merthogy 1900-ban csináltak egy nagy csindarattát a pázmányi intézményből, átépítés, bővítés, de facto két nagy bejárat van, most azon a felén, ahol mi vagyunk, van a főbejáraton az esztergomi érseki címer. Negyediken a kollégium, egy emelettel alább a kápolna, még eggyel alább a rektori rezidencia meg még ki tudja, hol mik vannak, el-elszórva, mert hely az van bőven. Tény: a duplacímer a másik (szintén fő-) bejáraton maradt, valahol Ámerikában: Indivisibiliter ac inseparabiliter! Ami azt jelenti, hogy oszthatatlan és szétválaszthatatlan na jó, gyakorlatilag nemnemsoha! a másik oldalról ugye, Pragmatica Sanctio óta: Nicht szétfarigcsálni aszt az egységet, sonst irgumburgum neked! :-D

Hát, nemtom, hány feje van annak a bizonyos sasnak, de szkizofrén egy helyzet, ami van. A címer se a teljes verzió, hanem csak az alap: balról Ausztria (egyedül? mintha csak vízszintben arany és fekete lett volna, nem is piros és fehér), jobbról Magyarország, de Bosznia-Hercegovina nélkül, és azt se tudnám megmondani, hogy Erdély benne van-e, mert igen szúrósan nézett rám az őr, úgyhogy jónak láttam szedni az irhámat az esztergomi címer felé. Szóval az övék valami kisebb duplacímer lesz, a jobbik koronán a ferde keresztet még a szemem sarkából is felismertem. Hab a tortán kétségkívül az amerikai zászló... mindezek fölött!!! :-D

Nincsenek megjegyzések: