Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2017. december 4., hétfő

Koldus és királyfi

Van ferdítés a címben, nem is kevés, de nem tudok egyébre gondolni, ha eszembe jut az elmúlt két nap: 
  • ahogy szombat este elcipelem magam egy Tississippi nevű blueskocsmába, hogy VIP helyen drukkoljak Mr. Lazy jr-nak, aki mellesleg a bérmakeresztfiam (!) - punk zene, a zenekar tagjai kockás ingben, feteke pólóban, hát én is a legszakadtabb farmeremben és százesztendős kidobnivaló cuccaimban mentem, nem utolsó tényező a csontomig-belemig hatoló vastag füst se, ugyebár;
  • és városunk polgáraihoz intézett prédikációm, valamint zenei produkciónk vasárnap este a NLM-i városháza oszlopcsarnokában, fellépett a kórus egy alkalomhoz illőre kivikszolt Mr. Lazy jr társaságában, aki a szombati basszusgitárját egy kellően kulturáltan megszólaltatott hegedűre cserélve, izé, duettezgetett velem... mondanom se kell, sötét nyakas rokolyában, karcsúsított szövetkabátkában és némiképp kicserélt fejjel nem igazán lehetett volna összekötni a két este csőrikéjét sem.
Hát, az átváltozás nagy mesterei vagyunk, azt hiszem. Mindeközben egy Epstein Barr nevű genny szorgalmasan emlékeztet arra, hogy a pokol iszonyú közel van: istentelenül fáj a jobb fülem már megint, de még nyelni se lehet tőle, ez úgy három napja van... Próbálok túlélési stratégiákat gyártani, mert ez a dög nálam még gyógyszerre nem reagált, egyelőre hm-hm. Na majd StF-ban hátha okosabb napokra ébredünk, mit is lehetne vele kezdeni.

Nincsenek megjegyzések: