Azzal kezdődött, hogy csütörtök délelőtt óta, ahogy hazaértem, beakadt baloldalt. Nagyon kellemes volt, tekintve hogy latinóráról bicikliztem hazafelé miközben azt sakkozgattam, hogyan is fordítsam drága aranyeremet elfelé az üléstől; én kis naiv, hogy ennyivel megúszhatom az aznapra és a hétvégére. De igazából még kibírható volt.
Nos, várt rám délután még egy óra tanítás, egy kóruspróba, pénteken azaz tegnap egy nőgyógyászati vizsgálat, délután újabb tanítás a lurkóknak, KCs-t felnyalábolás, bevásárlás... na itt aztán elszakadt a cérna, bár az volt az érzésem, hogy az isiász maga. Mint valami nyugdíjas nyanyóka-banyóka, úgy tologattam magam előtt a bevásárló kosarat, azaz a guruló mankómat Közben valami röhögő ideget is cirógatott az ikszedik barátunk, úgyhogy elképzelhetitek ahogy elöl ült KCs rám vigyorogva, én meg féloldalasan kapaszkodva a kosárba, ott billegtettem magam egy nagy dinnyével a hasamban, meg-megállva, sziszegve és röhörészve.
Este csak folytatódott a buli, holmi balkáni anarchiába torkollva. Én ugyanis kidőltem az ágyra féloldalt, mialatt elszabadult a pokol. KCs-re rátört a vetkőzőmánia, mert ő most ugyebár a strandon úszik (egy szál szívecskés mintájú rózsaszínű bermudanadrágban), letetette az apjával a matracot az ágyam mellé a földre és ádáz csatakiáltásokkal érzékeltette, hogy beleugrott a Tiszába. És kijött belőle. És felmászott az ágyamra, hogy megint beleugorjon. Így lőn, kb. 20-szor. Balkezemmel közben kellett rajzolnom egy halom betűt meg számot neki, mialatt szárítkozott a parton.
S hogy még ez se legyen elég, este 9 óra tájban becsörtetett a Peszton, aki a konyhában gyorstalpalós kurzust tartott okostelefonozásból anyámnak (nincs balkáni kép nagymama, Peszton és okostelefon nélkül), persze hogy oda csődült az egész banda, nieztük mint honn, falunn, mibül lesz a cserebogár. Addigra KCs is előállt mint egy teljesen autentikus purdé, a ház két napja nem volt feltakarítva úgyhogy el lehet képzelni mi kosz ragadt rá a strandolás közben és főleg utána a konyhában, mert még véletlenül se akart ezek után felöltözni, de se mosakodni, úgy raktam ágyba valamikor háromnegyed 11-kor (!), de még ekkor se adta meg igazán magát. Sikerült legalább nedves törlőkendővel letörülnöm a kezét meg a lábát, mielőtt ágyba dugtam. Az enyémbe persze, mert ennek a feltuningolós estének sehogyse akaródzott az ő ágyában véget érni. Kaktusz később átpakolta a hortyogó purdét a helyére, aztán rendes Hamupipőke királyfi módra szétválogatta a konyhában a kóruskottáimat a KCs játékaitól, a maradékot avagy koszt felseperte, kiszedte a kenyeret aztán nem tudom, miket csinált még, mert én kidőltem közben.
Még szerencse, hogy nincs itthon a szomszédunk...
3 megjegyzés:
Jujjj! Legyél már túl rajta egyszer, mert túlságosan megvisel. Nem is tudom, hogy bírod ezt az egészet, mikor akkorka vagy csak mint Hüvelyk Panna. :-)
Ugye inkább az isiászra, mintsem a családomra gondoltál? ;-)
Arra hát, na meg a szülésre! :-)
Megjegyzés küldése