Annyira hótt a kommunikáció a hangyabolyban a helyi specialitású egyetemisták között, hogy már szúróan fáj. Na énfelőlem fel is fordulhatnak, hallgatok én is mint a kuka, gondoltam tegnap. Közben estére megjelent:
- a valódi depiben fetrengő szomszéd, aki melegen üdvözölt, bár soha nem csíptük egymást+
- éjjel az eddig ismeretlen felső szomszéd aki ököllel verte az ajtót, mert az előbbi véletlenül kizárta, amúgy udvariasan be is mutatkozott+
- ma délután egy csésze kávéval a karintiai, aki nekem akarta éppen kiborítani a lelkét félórán keresztül, naná hogy ő volt aki alig várta már, hogy elköltözzünk a lármás balkáni anyánkba.
Nem tudom ezek után hová tenni a kommunikációs igényeiket. Az is lehet, hogy már puszta jelenlétemmel rossz irányba befolyásolom fatökű környezetemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése