Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. augusztus 26., szerda

Templomi szeparéban

Ma szeparéban pötyögtem. Méghozzá a templomban! evvót máma a templomi szeparé Weizban, merthogy ilyen is van. Kórusfeljáróban, a harang és az orgonaszekrény között van egy pár négyzetméternyi hely, ráadásul az is ajtó mögött, úgyhogy méltán élvezhettem királynői mivoltomat (ez abból állt hogy gyorsan felvettem egy ingibingit és zoknit húztam, hőmérsékleti változásokra való tekintettel). Odaát Férjecske csépelte vadul az orgonát, jobbról balról vigyázta az a két szerencsétlen regisztrátor aki szerencsére nem én vagyok. Szombaton koncertje lesz a zarándoktemplomban, ez lesz Weizban a bemelegítő projekt. Merthogy szeptember 6-án a gráci dómban szerepel a lelkem, stresszben ül nyakig, no, az ilyenekből szeretem ha csak nagyon keveset veszem ki a részem. Elég hisztis Csőrike mama is, de Kaktuszka se kutya e szempontból, ugye.
Szóval találtam a szeparéban egy konnektort, igaz hogy szikrázott cseppet mikor beledugtam a számítógép végit, de szerencsére nem égett le se ő, se én (utóbbi nem is áll olyan rosszul mert majdnem Karácsonyig jutott el az összehasonlító táblázatokkal, ami abban a hangzavarban ami vót, nem semmi! Höhö). Tehát a héten letudom ezt a két kéziratot, marad még másik kettő ami bent van a tanszéken úgyhogy jelentkezhetek majd Praßl bácsinál.

Tíz hét után

Nagyon alakulófélben van ez a baba. Eddig azt hittem, nagyjából rám hasonlít: a fejecskéje (legalábbis orrtól lefelé), a görbe ujjacskák, a füllencse, a fehér bőre... a hajával kezdődött a változás. Merthogy nem nagyon hull ki az amivel született (vagyis inkább csak nagyon lassan), de közben már nőnek az új hajszálak, rendesen világítanak kifelé. Na igen, nálam is látható időnként vajmi kontraszt... ilyenkor szoktam bedurrantani Aput, vagyis a magánfodrászomat, ne, ideje az újabb hajfestési akciónak! De míg Csőrike mama lassan és kitartóan őszül mint a jó bor, a kicsi Csőrike egyre határozottabban veszi az irányt az aranyszőke felé. Mondanom se kell, le van barnulva, olyan mintha nem is az én babám lenne. És a szeme... amikor született, leginkább egy ufóbébiére hasonlított (sötétkék volt piros karikával, háromhetesen szerencsére már csak sötétkék), most meg inkább haszkilányé. De mindenképp kutyusé, mert alighogy felteszem a Terülj-terülj asztalkámat a nyakába, erőteljes nyálazásba kezd. Most meg éppen elaludt az ölömben ez a jóllakott ducka portéka, szájában még mocorog a katicabogaras cumi...

2009. augusztus 25., kedd

A menü

Minthogy beígértem, íme a séf keresztelői menüje (ez sikerült a legjobban minden közül, úgy is mondhatnám, a nagy rokoni összeröffenésből inkább ez volt, ami sikerült... no mindegy. Már.)
Először is lett hideg levest ettünk (uborka, savanyított cékla, író, kemény tojás és sok-sok kapor van benne... nagyon rózsaszínű és nagyon finom!) - Walter Skoff klasszikus Chardonnay-ával, főételnek pedig lazacszeleteket ettünk, szépen ropogósra sütve, rukola-pestóval és spenóttal töltött, lerben sült krumplival - középburgenlandi Neckenmarkt kékfrankost ittunk hozzá (a klasszikus kékfrankos egyszerűbb kombinációk híveinek, a rukola-pesto kedvelőinek meg a jellegzetesebb Terra cognita dukált). Jómagam még csak nem is kuktáskodtam... csak zabáltam. Nyámmi!

2009. augusztus 24., hétfő

Augusztus az augusztus

Mindjárt ősz van. De közben nyár is. Tegnap valaki nyitva hagyta az emeleti részen az ablakot. Ma hajnalban mikor kiléptem a folyosóra, olyan egy ismerős hűvös hullám csapott meg, egyszerűen nem hittem el hogy ha már kibújtam a vackomból, akkor elméletileg nem álmodhatok. Képtelenség, de mégis...
Mintha csak Homoródfürdőn léptem volna ki reggel a sátorból.

2009. augusztus 18., kedd

A maffiózónál

Van mifelénk egy olyan tanszaki anyuka akinek nem könnyű megdönteni a rekordját, bár egyelőre még senkinek nem jutott eszébe hogy a három gyermek az egyetem mellett esetleg ambíciókérdés lenne. Szóval az anyuka egy nem EU-s állam polgára (tehát gyermekpénzt nem kap), és jelenleg együtt él a második és harmadik gyermek apjával. Mielőtt bárki vakarózásba kezdene, hozzátenném hogy nem bigámiában él mivel e gyermekek apukája egy és ugyanaz a személy, és egy másik nem EU-s ország polgára (az első gyerek apja mellesleg egy echte indián, de ő már rég kilépett a képből). Szóval a szóban forgó apuka megnevezhetetlen pénzforrásokból tartja el a családját ami ugyan kit érdekel, lényeg hogy mind az ötön megvannak, sőt a tegnap este még a nagynéni és a nagymama is ott volt, szóval egy adott ponton erőteljesen kezdtem érezni hogy nem Ausztriában vagyok. Látogatásom oka vagyis inkább célja egy nagy Ikeás szatyor volt tele babaholmival amit az anyuka készített ki nekünk mielőtt hazautazott volna nyaralni a legidősebb gyerekkel az ő országába. Szóval ebből is látszik hogy az estét a - tanszakon csak maffiózóként emlegetett - apukával töltöttem. Mielőtt bárkinek elindulna a bogara hogy mi és hogy, ez egy nagyon ártalmatlan este volt, bár egy kicsit ráfáztam a dologra. Ugyanis a konyhát fürdőszobának néztem és ez volt a baj. Maffiózónk egy kisstílűbb fajta (köztünk legyen szólva inkább valami botcsinálta mezei bisznicsárnak tűnt), úgyhogy ez az állomási lakás is inkább egérlyuk mint kacsalábon forgó luxusvilla. Tehát belépek, hallom a locsipocsit, aztán kiszól valamit a szekrény mögül, bül-gül-mül? hm? biztos németül akarta, de egy cukkot nem értettem. Persze, mondom, csak nyugodtan. Gondoltam én, azt kérdezi hogy éppen mosdatja a gyermeket oszt mindjárt jön, ugye nem baj? Na, jött is aztán és az orrom alá tolta a kávésbögrét, nesze neked este 10 óra, forró neszkávé, hát csak le kellett ülni a konyhaasztal mellé társalogni. Akkor már látszott hogy a hároméves tényleg locsipocsizik de nem a kádban hanem ő mosogat a mosogatókagylóban, hol a szivaccsal csinálja a habot, hol úsztatja a poharakat és a bögréket, időnként nagyokat vigyorog miközben illogat a dugibögréből amit előszeretettel töltöget a lötyőből. Szemmel láthatóan cinkosának fogadott mivel az apja neki éppen háttal ült én meg nem, úgyhogy mikor hátra-hátrafordult a zöregje, becsületesen kiköpte a szájában levő adagot hogy ő aztán jó gyermek, egy pillanat múlva meg sunyin kortyolgatta a levet miközben én voltam a publikum... A társalgás az asztalnál erősen tőmondatokban zajlott, rájöttem hogy jobb lesz ha én se tökölök sokat a körítéssel, a gyorsabb érthetőség szempontjából, meg biztos hamarább otthon is leszek. Hát nem volt semmi a neszkávé utáni gyomorégés, a nyelvemet is elégettem és úgy kinyílt a csipám mint a reggeli kávétól szokott. Aztán itthon éjfélig szórakoztunk nagymamával mint a gyerkőcök az új játékokkal... szeretünk turkálni, na.

2009. augusztus 17., hétfő

Vihar után

Csőrike mamának nagy és nehéz a feje... és nem feltétlenül lesz könnyebb attól, ha betér ide, de hátha mégis jobb lesz egy kicsit. A kicsi Csőrike csak egyet tud, lenyugodott a ház, elment a sok idegen néni és bácsi (nyafogni nem nyafogott ő senkitől se, sőt, néha az az érzésem, hogy én vagyok a legkevésbé érdekes ember az életében. Ő csak kifáradt, ennyi az egész), szóval ő úgy van mintha mi se történt volna. Én meg csak egy nagy űrt érzek, és az is csalódásba és tehetetlenségbe fullad. És akkor sírni kell.

2009. augusztus 16., vasárnap

Zsuzsi Baba


Íme, a keresztelnivaló kisasszony! Egyik leendő keresztmámi tartja... (tennapi részlet)

És igen, meg lett keresztelve (pardon, körösztölve, hogy a többi nyámok es örüljenek), Apu és Anyu énekelték a zsoltárt, pap bácsi körösztölt, a mise alatt szlovénül, németül és horvátul igyekezett valamelyest megértetni velünk a dolog menetét, hát meglett, kápolna megtömve emberrel, utána agapé jó szlovén módra ami azt jelentette hogy később lesz az ebéd (és a nagybátyja személyesen jött el, a nagy séf, a menü majd egy későbbi posztban)...
És máma már 5 egérrel kevesebb van, ami nagy szó - mondanom se kell, cseppet könnyebb lett az életünk. Huhh!

2009. augusztus 15., szombat

Egerek

Tegnap aszongya Férjecske: olyan ez, mint egy pszichológiai kísérlet. Összeeresztik a fehér egereket és kívülről figyelik, hogy ki kit harap meg. Ja és fontos statisztikai tényező, hogy visszaharap éppen az illető egér, vagy elfut? (én inkább a harapósak közé tartozom, bár a fáradtságtól csak bólogatni tudok, mindenesetre próbálok értelmesen nézni a szemébe annak aki éppen velem beszél)
Ja, és jelenleg pont tizenhárom egér van a labirintusban, a legzsengébbet is beleszámítva...

2009. augusztus 13., csütörtök

Dédike

Holnap délben beüt a ménkű. A ménkű 81 éves... aki nem ismeri, nem hiszi el hogy ő mire képes. Majdnem kiejtettem a telefont a kezemből. Ráadásul csak véletlenül derült ki, hogy mégis jön a szélvész Grácba. De még melyik fajta, ajjaj.
Reszkessetek, rokonok!!!...

2009. augusztus 12., szerda

Zárójel

Gazembernek érzem magam. Annyi szétesett kapcsolatról és magányos nyüszítésről olvasok a bloggerináknál, hogy már lassan szégyellem azt ami nekem van... szombaton nem csak körösztölő lesz hanem a 3 éves házassági évfordulónk. (Ezt most nagyon kicsire összehúzva mondom, remélem hogy szabad nekem örülni, ha Csőrike és Kaktuszka nagyon jóban vannak egymással. Még a plusz kicsi Csőrike konstellációban is, mindenki riogatása dacára. Nem szándékos, de így alakult, no.)

2009. augusztus 11., kedd

Vészjelző

Langyi is vót a nagy zuhi. Vagyis a visszhangja (nem vót, na).
Egyre közelebb van a körösztölő, s az is, hogy Csőrike felöntsön jól a garatra... jó kis műsor lenne a tisztes számú rókonságnak, höhö. Most már lassan összecsapnak a hullámok a feje fölött, plotty.
(Férjecske mondaná: dudálhatnak a heggembe...)

2009. augusztus 10., hétfő

Katasztrófa-övezet

Na, kíváncsi vagyok, mit jajog össze a mai nap után a sajtó. Mi intézkedtünk: kihúztuk az orgonát a falból (egy gumiorgonát csak árammal lehet működtetni), a notebooknak szerencsére nem kell áram (csak egy szorgalmas internetező aki képes rajta csücsülni ergo feltölteni kakaóval-ez megvan). Sö egyelőre vígan elvagyunk idebent míg odakint tombol a... ó, gráci viszonylatban még jócskán "lazának" mondható zuhé. Tyuhéé!
(Egy biztos: az ablakok szép tiszták lesznek a szombati keresztelőre. Pardon, körösztölőre, hogy a nyámok es otthon érezhessék magikot.)

2009. augusztus 8., szombat

Lázas vagyok

Lassacskán este lesz. A jó csőrikék bubukálnak ilyenkor. Van egy azonban aki most éppen rakoncátlan, NEM, ő most mindenre ezt mondaná. Van olyan mikor nem vagyok jó kislány, nem is akarok. Mikor kocsmázni akarok, mikor nem akarok lenyugodni, hanem tombolni akarok. Mikor egyszerűen csak lázas vagyok. Nem azért tombolnék mert annyi fölös energiám lenne, vagy kontraszt kell a lapos és semmittevő időszakokra (höhö, hol a lapos és semmittevő?). Megmagyarázhatatlanul jön egy hullám, ég a szemem és jólesik hogy lázas legyek. Felkavarodik belül az egész, egyszerűen jön egy valami amitől nem érzem már hogy fáradt vagyok, különben milyen erővel tombolnék? ez olyan mint egy holtpont utáni állapot. Ezidáig talán három holtponton jutottam túl egyszeribe, ez volt a rekord. A szabály: minél több, annál nagyobb a "dobás". És NEM, soha nem kábítószereztem, most se, és még részeg se vagyok. Legalábbis nem az italtól... lázas vagyok a nem tudom mitől. És jólesik.