Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2011. február 28., hétfő

Sutty, banánhéj!

Most nem merem elmondani, hogy mekkora ökör vagyok...
Megkerült a Iustus germinabit, de ekkora ökör nem létezik. Szerencsére a 230v-n (kinyitva 231r) és nem valahol a hétszázasokon. Vagyis a CCXXXI-n. És NEM a CLXXXI-n. Csak persze siettem mikor átírtam, és a C gyorsan leírva kísértetiesen kezdett hasonlítani az L-re, és lám, lám. A pech csak az, hogy ugyebár ott az incipit a 181r-en is. Kész őrület! Lett volna nagy pofáraesés. Szerencsére ezt még ma sikerült letisztáznom magamnak, hogy mekkora ökör vagyok, mégiscsak jobb érzés szólóban mint bizottságban, NEXT PLEASE!!!

Addig örülj

Apropó táncház, oszt vót ott egy p... kinek két és fél éves lánykája vagyon (a gyerekkel nem is volt semmi baj). Saszongya nekem, addig örülj míg a gyereked ilyen kicsi, mert aztán úgy elfelejted hogy milyen volt... merthogy nemrég a kezébe adtak egy babát, és azt se tudta, hogy akkor vajon tartja-e a már fejét magától, és egyáltalán, mit kell vele csinálni?! Te jó ég, de ragya van odafent pedig még három éves sincs a gyereked, fordul meg odafent a csőrikefejben (miközben KCs szúrósan nézi: Te hülye vagy? szerencsére olyan buta a nő, hogy ezt se érti).
Na, a bájvigyorgásnak annyi. Természetsen nem osztom meg az illetővel (merthogy nincs kivel) a gondolatáradatot, miszerint az efféle témák mindig is piszkálták a csőrömet. Gyerekkoromban milliószor hallottam: addig örülj, míg gyerek vagy. Nafene. Mindig is utáltam, hogy nem lehetek felnőtt. Nem tudtam elképzelni, miért jó az nekem, ha mindig csak lehurrognak, mert gyerek vagyok és nuku véleménynyilványtás meg ehhez hasonlók (nagybátyám és anyám nagybátyja sztárok voltak ebben - az öregebbik még mindig abban az illúzióban él hogy Csipkepitty és Csőrike ergo harmincas éveikben járó férjes asszonyok mindhalálig "a gyerekek" maradnak, ha már úgy ismerte meg őket). És az a rettegés, hogy elképzeltem, szülők nélkül maradunk egyszer (mert melyik gyereknek nem élénk a fanzáziája?) és akkor nem tudjuk eltartani magunkat, nincs pénzünk és ha lenne is, főzni, mosni és ügyeket intézni csak a felnőttek tudnak, borzasztóóó! mert mindig ők csinálták, ugye.
Most meg örvendek végre hogy tudok rittyenteni egy laktató és tápláló ebédet magunknak, el tudom zárni még csípőfogóval is a fő vízvezetéket, keveset, de azért pénzt keresek és a hivatalokba is én járok. És ki is nyitom a szám, ha kell, le lehet mérni a centissel (csak csütörtökön is kinyissam, áúúú!). Ne jöjjön nekem senki ezzel a "gyerek"-szöveggel.
És ha valakinek megpendítem, hogy nagykoromban szeretnék zsíros bukszájú nyugdíjas lenni (na, ilyenből van errefelé épp elég! micsoda mézesmadzag-fíling...), akkor aszongyák: hát addig örülj amíg még fiatal vagy!
Namármost... GIVE ME A BREAK... WOULD YOU?!

2011. február 26., szombat

Táncház másodszor

...mégpedig farsanggal egybekötve...
no, még élünk. Ropogott a tánc, KCs meg hol egyedül járta, hol a lufival. Anyuval kevésbé, mással meg egyáltalán nem (hm... Anyu azért be-beállt a nagy körbe, mialatt a lufi érdekesebb volt). De a duda és a bácsi, duda! bácsi! na ezt hallottam egész este. Jó, hogy már megyünk bubulni! és is kinyúltam, nem csak az másik korosztály. Holnap ugye már megint vasárnap: reggeli még a bemenő ének előtt, és amúgy kell kerítenünk egy babázó bábicát a mise idejére...

2011. február 24., csütörtök

Csütörtöki kérdés

Azt magyarázza meg nekem valaki, miért van az, hogy fél nyolckor még a pokolba kívánom őket, nyolckor pedig imádom, hogy elcsíptem a hang farkát ergo hallom, hol és mit kell javítani, és mindenki csendben ül és már nem fosol se stájriül, se másképp? Miért vagyok olyan puhány hogy egy szép akkordért a csillagokat is leszedném és akkor haza is hozhatnám egy zsákban a legszebbeket KCs-nek, és kilenckor meg behúzom a függönyt és már csak azon kecetelek hogy ne suvadjak bé az oldalba a bábica kompjúterizált limuzinjával... pedig olyan csillogó és szép, csuda zúzmara a Sökli, csomó fenyő, kék fénybe dermedve... jaj, mindjárt elalszom!
Nem bírom én ezeket az esti melókat.

2011. február 23., szerda

Banánhéj

Pont azt az egy oldalt nem találom az összehasonlító kódexben, az egyetlenben ahol le vannak írva patkószegben a dallamok (1490-ből való), amivel nyakon akarnám ütni a főnyereményt a prezentáción (mert itt szóbelizni is kell a doktori felvételin, még van addig pontosan egy hetem és egy napom).  Ha nem lesz meg, akkor ráléptem, de tuti.
Most hosszas magyarázkodás következik. Van ugye az az Allelujavers hogy Iustus germinabit. Fellelhető (sajnos) vértanúknál, egyháztanítóknál egyaránt, majdnem akárhol az ötszáz oldalnyi büngyürkében. A mindenkori kalendáriumi szentburjánzásnak köszönhető, hogy egy dallamot egy kódexben csak egyszer írtak le. Nekem természetesen a dallam kell, mindenféle demonstrációs célból. Namármost, Inc. (nem Incorporated, hanem ezúttal Incipit) formájában milliomodszor megvan. Kérdés, hogy 1490-ben hányszor. És hol. Egyik belőlük nem incipit, hanem a dallam lesz.... 1345-ban csak négy helyre firkantották oda, ha Ingabinga nem hagyott ki valamit. Megnéztem azt a négy helyet az 1490-esben is, az egyik szentnél természetesen Iustus non conturbabitur van bebiggyesztve ami egy teljesen más tészta (= dallam és szöveg). Tehát. Munkamódszer változtatás, biztos ami biztos, abszolút kizárásos alapokra bazírozni, au, au: átnyalni a szentek offíciumait. Még jó hogy a néniket át lehet ugrani... természetesen vértanúból van a legtöbb. Valahol csak meglesz, azannyát... jaj hogy utálom ezt a hangyafelit, GRRRR!!!!

2011. február 22., kedd

Felső hányezer?

Ma olyan helyen takarítottam ahol 20.000 euróba került a beépített konyha, nehogy azt higyjétek hogy megszaladt a nullás! Ezelőtt két évvel meg azon csodálkoztam hogy a néninek 7.000-be került az amije van (mosogatógép nélkül!) és ott lelkendezett nekem hogy milyen olcsó (ennyibe került a tütükénk is, mi is lelkendeztünk annak idején hogy meg tudtuk venni).
Szóval ne sajnáljatok nagyon, mert ha lenne húszezrem, se vennék beépített Miele konyhát, essen a fejemre ami van. Ha már a kétszáz eurós porszívójuk ilyen vacak... (Csőrikeinfó elsőkézből: porszívóvásárkor ne a márkát, hanem a wattot nézzétek!)

2011. február 20., vasárnap

Télbúcsúztató rapper(ina)

Ennek annyi

Hát nem megígértem magamnak és az egész világnak, hogy ezen többet nem húzom fel magam?!

Részletek a csekély 15.45-kor végbemenő, bájcsevelynek nem nevezhető beszélgetésből:
Ffönök: Csőrike gyere misét játszani, mert a leányzó megbetegedett!
Csőrike: (ÖÖÖÖÖ....) Dehogy megyek. Itt vagyok még legalább egy hétig egyedül KCs-vel.
Ff: Jó, elküldöm az asszonyt sintérkedni.
Cs: De én Kaktusz NÉLKÜL és minden melójáVAL maradtam itt Gráciában.
Ff: Aha.
Cs: Igen. Aha. Sajnálom.

(Mára épp elég volt az adagom. Égek a vágytól hogy húsz percet biciklizzek a novemberi szemerkélésben, idegen orgonán kínlódjak, ja és a mise 17-kor kezdődik... NEM, köszönöm.)

2011. február 19., szombat

Váróterem

Leghamarább tíz nap múlva lesz itt Kaktusz. Ma olyan jól lenyomtuk a tarisznyás tenorral a duettet, hogy csoda. Kimenőre meg lett egy nagy kontraszt... ekkora méretű szart már rég játszottam. Szépen el kellett volna süllyedjek az orgonával együtt, ha lenne igazság itt a földön. Persze hogy nincs, már látom hogy odaát megkapom a magamét ezért (is). Miért van az hogy sohase lehet rendezni a számlát időben?! (K miséjét játszottam természetesen, némiképp megnyugtató hogy a kornyikálás úgyis az én reszortom leve)
KCs-vel meg nem lehet csinálni semmit se. Mióta szerda este nem jött haza az apja, ahogy megmondtam volt, olyan mint egy kicsi elefánt,. Hiába mondom neki hogy Apu vár még egy hetet, leült ma is az ajtaja elé a magassarkú csizmámban (!), és el nem mozdult egy félórán keresztül. Az előszobában van az összes cipősdobozom. Ő ott énekelgetett magában, kesztyűnek felnyúzta magára a magassarkú cipőmet is, és ahányszor kinéztem, annyiszor mondta el, hogy ő most kopogtat. Apu, kopogtat, hát nem értem? Persze hogy értem, nem sírhatom itt el magam, és különben is, ha csak úgy menne, hogy gombnyomás, haha.

2011. február 17., csütörtök

Retró is meg nem is

Ma pedig buliba mentem, ha már K nem jöhet be az EU-ba. Végigszaladtam tíz-húsz évnyi Slayeren, Gatheringen, Panterán (rendszerezze őket ki-ki az évgyűrűik szerint), néha bepattant egy-két egyke is (egy banda, egy év, mint pl. Dream Theater Awake-je Bukarestből, Megadeath Trust és hasonlók).
Azonkívül, hogy rendkívül jól elvoltam, bejött hogy a Sepultura ezelőtt tizenöt évvel nem tűnt ennyire nevetségesnek (ááá! jajj!). Másrészt Tomnak a Slayerből meg mindenképpen jót tett az idő, még ha nem is rázza a fejét (le is szakadna, mióta összefércelték). Most már legalább tényleg férfinak néz ki. Hangja mint az oroszlán, s akkor ott vót ne, az a cseszle. Jó pasas lett, na! (kár, hogy ilyenekből nem lesznek jó férjek...:-(...ööö.)
Még egy tanulság: aki nem való színésznek, ne menjen fel a színpadra énekelni. De az a fránya technika mindenhol (még itt is!), hogy ennyire nyomatják, még mindig ekkora energiával, ennyi idősen! megáll az eszem.

2011. február 15., kedd

Jelölöm magam

Szerintem indítsunk rinyablog versenyt. Én benevezek!
Például érdekelne, hogy mitől, miért, kivel szemben satöbbi van a következőktől lelkiismeretfurdalásom? imhol, lehet válogatni:
  • elvállaltam egy melót ahol 4 óra alatt fogok keresni annyit mint máskor egy óra alatt mert szeretnék spórolni a kurzusokra (emilyen egyórás meló meg éppen nincs és már két hónapja, hogy várok, a lakbér meg sajnos nem)
  • ahelyett hogy nyugtáztam volna, betegség miatt elmarad a kantáta, beugrottam az egyik szólista helyére hogy mégse hagyjuk ki a programból mert már olyan rég nem énekeltem olyan kis szűcsöt, mint Kabos mondta vót, és most pénteken duóban fogjuk nyomni és még kísérem is magunkat melléje.
Nem vagyok normális. A sor természetesen bővíthető. Aki még olyanabbnak érzi magát, szívesen veszem ha telenyomja a fejemet. Bármi egyébbel.

2011. február 14., hétfő

Sapka a szívemen

Roppantul be vagyok depisedve és még a munkaterápiát se tudom beindítani. Tisztára le vagyok bénulva, mindegy hogy éppen ébren pörög KCs vagy el van dőlve, mint a zsák. Egy foliót se tudtam megcsinálni ma, sőt, még fel se tudtam igazából húzódni rajta, ami siralmas. És kb. egy órán keresztül teregettem a ruhát.
A pocsolya és a feszültség nagyon is összefüggnek egymással... nálam legalábbis egyik generálja a másikat, hol amelyik éppen. Most meg azon vagyok hogy eldöntsem, poshadok-é vagy csak kitörni készülök (addig jó, míg messze vagytok...)
S ugye Kaktuszt is bezabálta valami sivatag, és ezt elég rosszul viselem, sajna :-(

2011. február 13., vasárnap

Hát ez nem jön össze

Néha jól esne, ha a babica lánya lehetnék és visszaadnám neki a csajszinak kölcsönadott pénzt amit soha nem szokott visszakapni...