Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. március 28., péntek

Pihentagy I.

A rottenburgi Egyházzenei Főiskola emeleti WC-jében is lehet tanulni formatant - legalábbis így gondolhatta 2011-ben egy pihent agyú Anonymus:


Fordítás:

Ismeri Ön a bicíniumot?
Ebben a budiban egy olyan szellem lakik,
Hogy ha valaki itt túl sokáig szarik,
Alulról a tojásaiba harap(ik)
Hú, tiszta szerencse hogy vájvi vagyok - gondoltam és lehúztam magam után.

P.S. igen, most került elő a kép, de erre az érzésre egy hónap után is jól emlékszem :-)

Noch einmal...

Ugyanazon a helyen csücsülök, amit pontosan ezelőtt egy héttel csekkoltam le a vasútállomáson. Ezúttal írja is a cetlin a fejem felett, hogy StF-Salzburg. Na ez már jó jel, hogy tényleg most lesz a konferencia. Gyomromban guruló kövek, like a rolling stone. A vállfa a konferenciaruhával ott lóg most is a szobaajtón, tehát ma civilben leszek, very casual, de azért szerencsére nem farmernadrág, hanem bársonyszoknya. Fontosabb volt hogy ezúttal kihagyjam az apácákat elérjem a buszt az állomásra. Csak legyen már délután öt óra...

2014. március 24., hétfő

Utazós időket élünk

Nos, az inkognitónak lüttek, úgyhogy most már úgyis mindegy hogy belekerül-e az angyalka a képbe. Tehát miután visszaburungoztam Salzburgból (amúgy az a legnagyobb röhej, hogy a kalauznak se esett le hogy a jegy egy héttel későbbre szól, bélyegezni meg nem bélyegezett, úgyhogy elmegyek egy hét múlva ugyanazzal a jeggyel még egyszer), szóval gyorsan leakasztott a kármeliták orgonistája, jé itt vagy? nesze neked egy mise. Szóval ezt látni a mezítlábas rend templom karzatáról lefelé:

  • az oltár egyáltalán nem valami mezítlábas benyomás
  • az angyalka rögzítése megér egy misét
  • van pap utánpótlás
  • miért is lett volna másképp Seckauban a tridenti reform után (ti. hogy még sokáig burjánzott a középkori repertoár), ha 2014-ben még mindig a régi Gotteslobot használják StF-ban, ott ahol püspök bácsik csücsülnek?
Amit nem látni s főleg nem hallani, ahogy ny. Pater Octavio mellét verve prédikál. Az, aki mise előtt még alig tudta elmagyarázni németül, merre kell felmenni az orgonához. Hát, közben biztosan megszállta a Szentlélek német tűznyelve...

2014. március 19., szerda

Miket csinál az építész úr?

Az építész úr bársonynadrágban és -zakóban jár, és van neki barna táskája és -kalapja. És a sok futkorászás közben:
  • megírja NLM építészeti monográfiáját
  • 2002: kipottyantja az első kiadást
  • 2007: második kiadást
  • (Csőrike közben elolvassa és egyebekkel együtt bemorzsolja az agyába)
  • 2014.03.18 de. 11-kor (!) megissza a pálinkát a hímzett konyhafüggönyöm mellett
  • félóra múlva robog vissza a munkahelyére a piros autóval (!)
  • ma reggel elküldi drótpostán A kultúrpanziómat - egyelőre ezt, ni:
 
Real update hogy viszonyítani lehessen: ahajt lennebb lenne az "előtte".
Vagyis félsátoros panziónk a WC ablakából nézve; hej, derága lesz az a ráncfelvarrás...
 
 

2014. március 18., kedd

Ébredező állatkert

Kroákk - mondta egy jól ismert hang a lyukadozott téglafalból.
Na? akkor hová tegyük? - toporgott egy rozsdafarkú a panzió padlásfeljárója előtt. Aztán megjött a párja, és odébálltak. Keskeny volt végül a párkány a fészeknek, szerintem.
Bezzeg a verebek már ki is költöttek az eresz alatt, jobbanmondva a hajdani bódétetőt tartó ocsmány vasrudak helyén éktelenkedő lyukakban. Mondhatjátok hogy elfogult vagyok Gergely Márta U-Gu-ja után, de én azért a rozsdafarkúaknak jobban örültem volna, mint ennek a szemtelen csiricsáré porodicának. Nem elég nekem a kakashad... Apropó. Tegnap elmagyaráztam a velencei szomszédunknak olaszul (!) hogy drága tarajosa egész éjjel nyekereg a fülembe. Széles vigyorral, nagyon barátságosan nyugtázta magyarul, hogy tudja ám! azért van a pajta a kert hátsó felében (ami a teraszunkkal szomszédos), mert hanem ő se tudna elöl tőle aludni... örvendek, tényleg nagyon kedves.

2014. március 11., kedd

El kell bőcsködnöm:

Kb. 2 év után sikerült tegnapelőtt StF-ban fejreállnom a szőnyegen, mégpedig majdnem egy teljes percen keresztül. Ritka ronda a hasam alulról nézve, de tény, hogy az izmaim alatta dolgoznak. Ez pedig épp elég nekem, hogy jól érezzem magam utána, a fejemről nem is beszélve :-)

Ad nocturnum, vagy inkább In galli cantu

Hát Isten hozott, mondták az inszomniás kakasok (és libák), és akkor már tudtam, hogy hazaérkeztem. Egész éjjel csikorogtak a fülembe, de én bizony ráhúztam a fülemre a tollas paplant.
Persze evett a penész alatta, mert eltartott egy ideig, míg ki tudtam kapcsolni őket.
Vagy kétezer év elteltével lettek génhibások a tyúkfélék, vagy pedig újra kell értelmezni a Bibliát:
Akkor mindjárt megszólalt a kakas. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: "Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem". Kiment onnan és keserves sírásra fakadt. Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt. Mt. 26-27
A szöveg szerint még virradat előtt megszólal a kakas, gondolom nem rendelésre és pont akkor, mint egy betanított példány (bár az énekelt passiók egyik kedvenc "szerepe" pont a kakas, nem is egy feldolgozásban), hanem egy akármelyik kakas, nevezzük el "általános" kakasnak. Namármost, ha az általános kakas egyszer csak megszólal, akkor kell lennie előtte egy időnek, mikor befogja a csőrét, most az mindegy, hogy alszik-e vagy sem. Ezek a nem általános, génhibás 21. századi példányok meg non stop 0-24h cserregnek mint valami petárda szilveszter tájékán. A tollas paplan alatt megfuttattam, hogy ha kitekerném a nyakát mind az ötnek vagy hánynak, ami a szomszédságból áthallatszik, nem is ennénk Húsvétig egyebet, mint kövér húsleveseket, ingyér. Na de Nagyböjtben nem illik ilyeneket gondolni - szerencsére ekkor már feladtam a harcot és elaludtam.

 

2014. március 9., vasárnap

Még mindig építészet

  • Közép- és Délnémetország falvaiban leggyakrabban vékony és hosszú ceruzára emlékeztető templomtornyok pipiskednek/kakaskodnak, felekezettől függően
  • bajor házaknak bazi nagy négyzet az alaprajza, a tető inkább laposan van kettéválasztva, ácsmunka általában masszív gerendákból és "hímzésből" álló remekmű
  • frank részt elhagyva beáll a sváb modell: kezdenek csúcsosodni a háztetők és téglalaposodni az alapterületek; tehát két emeletnyi lakóterület kerül tetőrész alá. Ööö, vö. előbbi bejegyzéssel: LAKÓterület. Hol van ettől az egyterű balkáni mansarda bastarda...

Profilváltás 2


Gyengém többek közt az építészet - rá kellett jönnöm, hogy már egy ideje ebbe vagyok belezavarodva. Persze, feszt a kultúrpanzió átalakításán töröm a fejem, az oké, hogy se pénz, se posztó, de a fantáziám ingyen van :-) Hát először is a szomszédsereg, egyelőre csak a megfigyelés szintjén vagyok, de vlsz. itt is maradok. Tanulságos amúgy egy sofferkedés, bambul az ember egy kicsit jobbra-balra is, főleg ha nincs nagy forgalom.

Konklúzió nr. 1:

A manzárd, az emelet, a padlás ugyanaz a kategória: ablak van mindegyik homlokzaton, de nem úgy, mint Németországban. Tanulságos a mi pofáraesésünk is, ti. hogy van egy félsátoros manzárdszobánk. Tehát. Nem laknak a pszeudoemeleteken, és szerintem igazából nem is a háború miatt van. Na persze van kivétel, de gyanúsan feltűnő a nagy hasonlatosság: A házak kívülről "be vannak fejezve", végtére is tető került rájuk, de ebben a balkáni országban senkit nem zavar a csóré blokktégla látványa (és még sok más se...). A homlokzatok nagyjából ugyanazt szajkózzák: itt is laknak meg emitt is! de az alaposabb kukucsi inkább az ellenkezője felé mutat. Elég volt egy véletlen kukk a szomszéd ház hátsó felére: mint egy kihasadt gatya, előlről még feszít a pasi benne, hátulról meg pucér a segge... Az utca felőli homlokzaton két ablak és egy nagy teraszajtó! gondoltam nagy naivan, micsoda nagy házat kell fűtenie a szomszédnak, a miénk mellette legfeljebb hörcsögakvárium (mondjuk nekünk nem is kell nagyobb). Hogy kiderüljön a gyerekszoba ablakából: hiányzik hátul a fal (!), az ajtók (!), még szerencse hogy van tető...(You can leave your hat on... ti-ri-ri-ti-ti-ti... :-D )

Apropó fűtés. Érdemes lenne kedves szomszédunknak -  aki nem tő-, csak a második -, megcsavarni a kéményét és ledugni a hiányzó falnál az alsó szintre, hogy szagolja már ő is egy kicsit a popókája illatát. Szerintem nem csak PET-flakonokat, hanem gumiabroncsokat és még ki tudja miket szecskál befelé a kályhába - merthogy a cafat hosszabb ideig ég, mint egy hatliteres vizesflakon. Ez se zavar senkit, mivel mindenki tüzel mindenfélét, csak égjen. Ha félóra múlva elfogy odaát az improvizált tüzelő, gyorsan szellőztetek a lakásban, kihasználva a tíz percnyi fegyverszünetet... persze, ezt isbe lehet járatni. De mi legyen a leendő panzió vendégeivel?...

2014. március 7., péntek

Paradox-paradox...

Azt várná az ember, hogy itt a StF-ban fél nyolckor az összes tömött busz csirkeketrecként csipog és nyüzsög. Ehelyett béna csend, mint egy heringkonzervben. Bevándorló gyerekek ugyanúgy húzgálják az okostojás telefonjaik kurzorját, mint bennszülöttebb társaik. Meghalt a kommunikáció, mondom én. Csak nehogy a tyúkszememre lépjek, mert nem látom a lábam a csomagoktól.

2014. március 3., hétfő

Konstruktív javaslatokra igenis vevő vagyok

Egy határidő kipipálva. Na ilyenkor van az, hogy szétbombázott, totális anarchiaállapot szelíd kupacok felett állok mélán töprengve (ha van egyáltalán mélán töprengés), hogy akkor hol is hagytam abba a  diszit, de gyorsangyorsan jusson eszembe és akkor utána gyorsangyorsan két nap alatt pótoljam be ezt a két hetet, mert csütörtökön reggel már megint más országokba viszem el ezt a nagy csőrikefejet.
Csak tudnám, más hogy csinálja... (ezt a címet meg nyugodtan komolyan lehet venni!)

2014. február 27., csütörtök

Cseprő, de főleg apró

Ma igazából semmi rendkívüli és fontos nem történt, csak az a sok kicsi alakult valahogy egyformán balul de az is lehet hogy csak másképp, mint előre terveztem volt.
Először is, Kaktusz elfelejtette kifizetni a a telefonszámlát, minekutána ma se net, se telefony. Ettem a meszet egész nap, mert ma lenne a leadási határidő a bécsi-majom-szerkesztette Rőtmalac-emlékkönyvnek. Ingabinga nem írt ezalatt vissza hogy melyik címjavaslatomat díjazza a háromból, tehát most várok. Viszont visszaírt Doroteám, hogy izé, és akkor ma délutánig várja a válaszomat, na erre most írtam egy ízi-ízi hangú levélkét, persze hogy nem lesz ma meg miattam a melója. Vagyishogy helyesbítsünk, Kaktusz miatt. De Ingabingát sajna nem tudom rákenni... hát ez bosszantó. Van egy bizonyos női csakazértis káröröm vagy hogyismondjam. Ilyenkor összeülnek a hölgyek és roppantul kellemetes hangnemben el tudnak társalogni egymás közt, a tartalmat nem kell részleteznem, mert ebben mindig mindenki egyetért. Hogy a pasik ilyenek meg olyanok. A legszendébb hölgyike is be tud állni a szapulókórusba, de még mennyire. Szóval ezúttal várom azt a mailt, micsoda elégtétel lenne számomra, ha most lenne most kit (na kit) cseszegetnem, hát ez csakis objektív okok miatt elmarad.
De nemcsak drága választottam kedveskedett meglepetéssel, hanem a kicsi csőrikék kiszámíthatatlansága is. Na persze hogy gyerek szervez, Csőrike végez. Legalábbis, gondoltam én... Kóruspróba = ádáz szervezés már előtte egy órával. Kaktusz ma tanít, én meg "kimenős" vagyok, ha el lehet képzelni egy fogast, ami kimenős. Csomagot elkészíteni (esti kaja, termosz, hideg víz, pelenka, KCs holnapi farsangoló ruhája mert ette az agyamat hogy anélkül nem megyünk), KCs-t tessékelni be először a tütübe, mert utolsónak a legédesebb álmából felköltött LKCs-t hagyom... de ezek mind időben meglesznek, na ez is fura, amilyen krónikus késők vagyunk.
Höö. Első meglepi: LKCs nyekkenés nélkül hagyja magát feléleszteni a bububól. Második: KCs meg ezalatt elalszik a tütüben, mert közben beüzemel a melegítés.
Próba alatt KCs nyugodt. LKCs valószínű küzd a harmadik és a negyedik foga világrajövetelével (nemtom mennyire csípi a filozófiát, de a könyveket általában igen, kívül-belül nagyon bibliofil ez a gyerek, már most látszik rajta). Meg mindennel és mindenkivel, aki félméteres körzetben van.
Mennyire hihetetlen hogy most csend van. És működik az internet. Hát nem?

2014. február 25., kedd

Brm-brmm-brmmm

Most már lassan kezd elegem lenni az utazásból - pedig hol van még az év vége! Megérkezni a NLM-ba ahol nyugisan biciklizgetnek az emberkék, s ha meg éppeg vezetnek valami motoros két- vagy négykerekűt, az is ráérősen töf-töf-töf... ódákat tudnék zengeni a nagy lapos napfelkeltéjéről is - mikor valahol a világban éppen turbódízel mozdonyt csapnak a képem elé, hogy nesze, kormányozd kisanyám!... Álmomban mindenféle kategóriás jogosítványom van, de ha most valaki alámnyomna egy motorbiciklit, erősen vakarnám a fejem hogy melyik kormányon van a kuplung s melyiken a gáz, pedig azt írja a kártyámon, hogy A és B.
Szóval mégiscsak kijön valahol az az 500 km, mint valami púp. Még jó hogy vezetés után nem pingpongmeccset nézek íccaka (már erre is volt példa...)
De annál nagyobb gaudét, hogy KCs-t fuvarozhatom máma reggel oviba, juppijáé!!! és viszont. Jó rég volt mánn, hogy ilyen jókedvűen kelt fel a gyerek. :-)