Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. március 18., kedd

Ébredező állatkert

Kroákk - mondta egy jól ismert hang a lyukadozott téglafalból.
Na? akkor hová tegyük? - toporgott egy rozsdafarkú a panzió padlásfeljárója előtt. Aztán megjött a párja, és odébálltak. Keskeny volt végül a párkány a fészeknek, szerintem.
Bezzeg a verebek már ki is költöttek az eresz alatt, jobbanmondva a hajdani bódétetőt tartó ocsmány vasrudak helyén éktelenkedő lyukakban. Mondhatjátok hogy elfogult vagyok Gergely Márta U-Gu-ja után, de én azért a rozsdafarkúaknak jobban örültem volna, mint ennek a szemtelen csiricsáré porodicának. Nem elég nekem a kakashad... Apropó. Tegnap elmagyaráztam a velencei szomszédunknak olaszul (!) hogy drága tarajosa egész éjjel nyekereg a fülembe. Széles vigyorral, nagyon barátságosan nyugtázta magyarul, hogy tudja ám! azért van a pajta a kert hátsó felében (ami a teraszunkkal szomszédos), mert hanem ő se tudna elöl tőle aludni... örvendek, tényleg nagyon kedves.

Nincsenek megjegyzések: