Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. augusztus 24., vasárnap

Kép az egyikről

Halad a raktárállapotból kifelé. Szóval lassan, de bútorozódik befelé. A drapériát Lazynénél NLM-ban, a selyemfüggönyt otthon a nyakasban turkáltam.

2014. augusztus 23., szombat

Frusztráció

Egy év múlva ilyenkor már rég véglegesen késznek kell lenni:
  • a diszinek
  • a panziónak
Mindkettő totál üzemképes és bebútorozott kell hogy legyen. Igen, mind a kettő, nem kettyentem meg. Erre van bő tíz hónapom. Két napja pötyögöm az indexeimet, felszereltem egy rend függönyt és máris utolért a székrekedés.
(Don Giovanninak éppen most esett le kertészkedés közben a gatyája. Véletlenül pont akkor néztem ki a dolgozószoba ablakán, ó, borzasztóóó!)

2014. augusztus 21., csütörtök

Megjöttünk, halihóó...

Több mint 20 kiló szennyes ruhát produkáltunk négyen az elmúlt hetek alatt úgy, hogy közben ahol megfordultunk, még mostunk is abból, amit magunk után hurcikáltunk ide-oda. Ma sikerült egy igazi nagyot szörnyülködni a fürdőszobában! Bár ha pozitívan állunk hozzá, a roppant nagy valószínűség után valósággal csodaszámba megy, hogy érkezés után csekély 12 (!) órával és nem egy héttel sikerült szétszortírozni és felcipelni a turisbálákat holmit. Öö.. lehet hogy csak a mennyiséget kell növelni a gyors hatékonyság végett, ki tudja.

2014. augusztus 9., szombat

Nyakasfődi levegő

LKCs már kb. három napja (tehát mióta itt vagyunk) nem alszik nappal semmit, de NIHIL nagyon. Attól még marha fáradt, és ebből következik, hogy az egész család egy húron pendül.

2014. augusztus 4., hétfő

Hazaérkeztem

Don Giovanni kakasa hajnali fél négytől kezdve folyamatosan és ismételten üdvözölt, Kaktusz begyulladt torka válaszolt egy-egy ugatókoncerttel. NLM-ban napok óta tombol a monszun, meg se lep hogy beázott az ablakunk. Már megint. Kedden azaz holnap indul Kaktusz StF-ba, kurzus, koncert, miafityfene.
Ha sikerül összepakolnom - még hiszek a csodákban -  akkor este már KCs is az ölemben fog lógni. Nyakasfődön.
Ohnehin, már az is fantörpikus, ha legalább hárman egy helyen vagyunk. Ezt a bolondokházát nehogy utánunk csinálja valaki, de már én se akarom, nagyon elég volt.

2014. augusztus 2., szombat

Hadiszállás(ok)




Az első kép hiányzik (litván F), de ennek  kivételével az elmúlt két hét összes fontosabb állomása itt van. (Utolsó: NLM hátulsó szomszédjának a fix hadiszállása - tegnapi kilátás a balkonról. Hát, bőcsködjem el hogy NLM legalábbis világváros, ha nekem ilyen szomszédom van... :-D...)

2014. július 30., szerda

Kikonferencia

Lejárt az előadásom! emberek! húúú...huhúú!!
Holnap még a sziget fogságában leszünk, de én már képes leszek fényképeket mutogatni  - csak aludjam ki magam.

2014. július 27., vasárnap

Vén vagyok, na

John Petrucci - Da. Setlistul este special. Cântăm trei ore. Am ales multă muzică. Vom cânta piese noi, însă vom aduce și un tribut albumului "Awake", care a împlinit 20 de ani de la apariție. Ne vom ocupa și de "Scenes From A Memory", care aniversează 15 ani... vom interpreta și piese ce nu au mai fost cântate live niciodată... o să avem și un show vizual foarte bun. Cred ca o să vă placă.
Dióhéjban: Kedvenc albumkáim csekély 15 ill. 20 évet töltöttek. Érdekel a fenét a látványsőü, csak éppen más repülőre kéne ülni holnap 6.20-kor. És még oda is érnék, basszus. Legalábbis elméletileg...

La commedia e finita

Tegnap kezdődött a győzködésem, hogy jövőben is én csináljam. Nem értették meg, hogy Noname őméltóságán kívül még más is létezik ezen a földgömbön. Igazából én most csak Ingabingát helyettesítettem, kicsit kellemetlen is, vele szemben is, hogy ezek nem őt akarják, és mást se, csak engem. Meg sokminden egyéb, többek közt két gyerek és egy férj, és ha jövőben is ilyen abnormális nyaram lesz, fejembe húzok mindjárt valamit.
Tehát már megint a kicsi fővárosban, holnap hajnalban továbbreppenek, de addig is, félóra múlva itt lesz D. és egy sör mellett megpróbálunk kitalálni valami megoldást. Egyrészt megígértem. Másrészt meg kell ünnepelni a napot ha ilyen szépen a végére értünk, mert ma még gumidefektünk is volt - mialatt én a mezőn aludtam (igen, gombnyomásra is képes vagyok aludni, akár tíz percet), nos, D. megszerelte valami telefonhívásra odabolondított haverral az autót. A pótkerék hangulata kb. 40 km-rel a főváros előtt, tehát egyenesen az erdőben kezdett el ereszteni... szerencsére megúsztuk egy kissé lefitymálódott, bűzölgő (de még nem füstölgő) gönccel a kalandot. Huhh.

2014. július 24., csütörtök

Csak kolostorba ne menjen az ember

Már négy nap is elég ahhoz, hogy kibújjon az összezártság hatására. Az. A. Valami. Ami nem tömegpszichó, hanem inkább a mindenki sajátja rávetítve, pardon hajigálva a többi fejére.
Vagyon a "fecit in caelo et in terra" a  Laudate dominum kezdetű offertóriumban. Mondom hogy vegyünk levegőt az "et" előtt. Ezek az "et"-ek a héber eredetiben általában többféle intenzitású kötőszavak lehetnek, a neumák általában jelzik is, ha valahol változik a retorikája a szövegnek.
D. aszongya, ő nem akar, de nem és nem míg rápirítok hogy izé, most én lennék a szolgálatos bohóc, ott mindenki levegőt vesz és kész. Mire közli hogy igenis szerelmes belém, és megadja magát a kedvemért. Hiába fenyegetem hogy megmondom a feleségének. Hát ez az ember meghülyült - persze a többiek tele torokból röhögnek.
Na jól nézünk ki.

2014. július 22., kedd

Le azt a rolót!

Végül nem jött el a kolléga. Tehát két napig nonstop két előadó helyett. Mindenki örül, a tavalyi káosz helyett egyedül két nap alatt összepróbáltam a szkólákkal a heti anyagot. Kifingtam. Egy bányában se lehet rosszabb. Most jöttem be a szobámba, le a rolót - ami a sötétkék halacskás lepedőszoknya lesz tangával felbiggyesztve az ablak közepén levő szellőzőnyílásba, ki van próbálva, kérem. De ez Litvánia, nem Fehéroroszország, tehát egy nemrég renovált luxus papiszállodában lakok amit annyira most fejeztek be, hogy muszáj volt feltalálnom magam. Időnként mintha Belgiumban vagy Hollandiában lennék, főleg itt Polis Mariae exkluzív központjában, járdák, utak, vadiúj épületek, de csak egy kicsit kell a külváros fele menni s már a miskolci Avas lakónegyed blokkjait látni. Soha nem gondolnád ugye, milyen közel vannak egymáshoz?

2014. július 19., szombat

Bigyuszok

...az Irodalom utcájában. Bolondabbnál bolondabb költőszignók.

Įsveikatą

Tehát D. meghívott az este korzózni, ettünk egy litván levest (hideg, joghurtos cucc, szerintem ez valami baltikum lehet, mert ma is hideg céklaleves volt, joghurtos-tejföles, trallala), ittunk egy-egy nagy sört (borral próbálkozott, de én marha szomjas voltam).
Közben beesteledett, a gödörből meg valószínű jazz szakos hallgatók keresték a nyári kenyerüket. Hihetetlen hogy milyen szinten produkálták magukat, pedig se fellépőruha, se hírnév... talán húszévesek lehettek, két srác (basszus, ütős) és egy csaj aki ugyanolyan jól improvizált zongorán mint ahogy énekelt... szóval el vannak ezek kényeztetve az utánpótlással. Leesett a pofám kicsit, de mit volt mit tenni, maradt a sárga irigység.
Innét továbbmentünk egy olyan utcácskába ahol D. szerint sajna, semmi se gótikus már (?!), és leültünk egy roppant rusztikus kávézóba ami még este tízkor is nyitva volt, és ott megittunk valami whiskyfélét amit állítólag valami Jaegermeiter-szerűség (nem volt az, inkább sima gabonapálinka), aztán a nap sztárja, presszós csészében a lötyő (šaltalankis) amit bele kell önteni a lobogó teavízbe. Szörnyű szaga van mint valami romlott kajának, az íze persze mennyei, el is telt egy kis idő míg neki mertem gyürkőzni az ivászatnak. Persze hogy megérte...
Most az van, hogy ma még Thüringiai Elisabeth Hungariae, Boemiae etc. táblákat keresgéltünk a templomokban (van szép számmal, Báthorit itt kifejezetten pozitív figurának tartják) de holnaptól élesben megy a dolog, megyünk ki a kolostorhoz és még mindig nem tiszta hogy lesz-e velem még egy ember vagy sem, de addig is muszáj tartanom a sarat, míg megérkezik.
Ezelőtt négy évvel úgy elvoltam a turnéval, hogy nem is jutott idő azon gondolkozni, nini, magyar történelem itt is, ha már a lengyelek a litvánokat is belerángatták volt.
Különben D. nagy rajongója a balkáni zenéknek, lánya világjáró, nem is meglepő hogy mikor beléptem, rögtön két korondi tányér meredt velem szembe. Mit ki nem bírtak azok is, elvégre nem a szomszéd sarokról jöttek.