Tegnap kezdődött a győzködésem, hogy jövőben is én csináljam. Nem értették meg, hogy Noname őméltóságán kívül még más is létezik ezen a földgömbön. Igazából én most csak Ingabingát helyettesítettem, kicsit kellemetlen is, vele szemben is, hogy ezek nem őt akarják, és mást se, csak engem. Meg sokminden egyéb, többek közt két gyerek és egy férj, és ha jövőben is ilyen abnormális nyaram lesz, fejembe húzok mindjárt valamit.
Tehát már megint a kicsi fővárosban, holnap hajnalban továbbreppenek, de addig is, félóra múlva itt lesz D. és egy sör mellett megpróbálunk kitalálni valami megoldást. Egyrészt megígértem. Másrészt meg kell ünnepelni a napot ha ilyen szépen a végére értünk, mert ma még gumidefektünk is volt - mialatt én a mezőn aludtam (igen, gombnyomásra is képes vagyok aludni, akár tíz percet), nos, D. megszerelte valami telefonhívásra odabolondított haverral az autót. A pótkerék hangulata kb. 40 km-rel a főváros előtt, tehát egyenesen az erdőben kezdett el ereszteni... szerencsére megúsztuk egy kissé lefitymálódott, bűzölgő (de még nem füstölgő) gönccel a kalandot. Huhh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése