Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. szeptember 2., kedd

És közben ezerrel történnek a dolgok

Garázsban vakablak befalazva, füstölő és haszontalan antennák ki- valamint lerepítve, asztalos állítólag a hét közepén jön. Muskátlikra ráférne egy adag tápszer, fű kinyamvadt a sok esőtől és kontár fűnyírástól. A kultúrpanzió ügye leginkább egy poshadó mocsárra emlékeztet - a könyvelő persze el akarja hitetni veleme, hogy itt ezerrel folyik a feketemunka!... Látná, mennyire nem folyik egyelőre semmi, hahh.
De hadd bőcsködjem el hogy kész lettek az indexeim. A-Gu 17 leírása majdnemhogy könyvtárkész, még csak Rőtmalac láttamozása hiányzik (és van kb. 4-5 kérdésem hozzá, mielőtt továbbpassz a magyar kollégának valamint StF Vestigiájának).
Ööö, vissza a balkáni bugyorba. Holnap utazunk LKCs-vel aki még nincs bepakolva (aki volt már nálunk, az tudja hogy ez mit jelent). És közben leszakad(t) a bejárati ajtó - már tényleg csak az ige tartja. Már látom ahogy két nap múlva lefülelem a macskát egy döglödő klienssel a lópokróc mögött. (Mert az asztalost általában rugdosni kell hogy idedugja a képét, Kaktusz meg... ehh, mit is ragozzam.)

2014. szeptember 1., hétfő

Nyürr(ke)

Jajj, már megint utazni kell, és még meg se emésztettem jóformán, hogy itt vagyok/vagyunk.

2014. augusztus 29., péntek

Egy kis házi gregó

Hoztam a rókonyságtól egy zsákocska szilvát és húsz tojást. Mert holnap itt nagy gyerekbuli lesz. Azt hiszem, ez lesz az első házi quatember nyárbúcsúztató nap, vagyis sabbato qua(r)tuor temporum, Csőrike fejéből nagyon, de nagyon szabadon. A mienk böjti jellegéről majd máskor, most csak táviratban ennyit, mert ma hamarább kéne feküdni. Ugyebár, a quatember sem tridenti találmány. Csak hogy témában maradjak. :-)

2014. augusztus 28., csütörtök

Mértékkel kirúgok az hámbul...

...először is egy fanyar apatini haverral. Aztán szerzek magamnak olvasnivalót, mialatt agyonzabálom magam hagymás vinetével, nyamm. Közben nem nézek az órára, nem idegesítem magam hogy vajon hánykor kel holnap LKCs.
1. olvasnivaló: posta hozta, kemény borítékban, ojrópai gregós periodika. Egyből kiszúrom magamnak Rőtmalac cikkét a Gotteslobról, közben agyonröhögöm magam, nahát hogy miket vakar össze megint, bezzeg neki megy ebben a rámenős stílusban. Persze, q...ra jól csinálja. 1904-ben, egy évvel a hivatalos Dom Pothier kiadás előtt már megjelenttette egy "ellennémet" a kevésbé franciás miseordinárium-csomagját, na hol... hát persze hogy StF-ban. Más incifinci falat is van benne, közben fricska egy mostani német kollégának. Ehhez érteni kell, nem vitás.
Kaktusz közben mutogatja az orgonáját valami szerb havernak, asszem vele ma már aligha találkozom. De van:
2. olvasnivaló a budi mellőli könyvespolcról, rác uraságoktól levetett cucu mert nem olvastak magyarul, hogyaszongya Otto Neugebauer: Egzakt tudományok az ókorban. Bájos 1984-es kiadás, mégis éngemet ért a megtiszteltetés, hogy még nyomdafrissen hasadtak a lapjai! (Közben jóféle kontraszt szól a rádijóból, jugópop rockosítva, vagy jugórock szappanosítva, embere válogatja. Az apatini is elfogyóban.)
Ööö... Lehet hogy mégis találkozom még ma a férgyemmel. (Klasszikus Csőrike-kalendáriumi elem: akkor lesz holnap, ha előtte alszunk egyet.)

2014. augusztus 24., vasárnap

Kép az egyikről

Halad a raktárállapotból kifelé. Szóval lassan, de bútorozódik befelé. A drapériát Lazynénél NLM-ban, a selyemfüggönyt otthon a nyakasban turkáltam.

2014. augusztus 23., szombat

Frusztráció

Egy év múlva ilyenkor már rég véglegesen késznek kell lenni:
  • a diszinek
  • a panziónak
Mindkettő totál üzemképes és bebútorozott kell hogy legyen. Igen, mind a kettő, nem kettyentem meg. Erre van bő tíz hónapom. Két napja pötyögöm az indexeimet, felszereltem egy rend függönyt és máris utolért a székrekedés.
(Don Giovanninak éppen most esett le kertészkedés közben a gatyája. Véletlenül pont akkor néztem ki a dolgozószoba ablakán, ó, borzasztóóó!)

2014. augusztus 21., csütörtök

Megjöttünk, halihóó...

Több mint 20 kiló szennyes ruhát produkáltunk négyen az elmúlt hetek alatt úgy, hogy közben ahol megfordultunk, még mostunk is abból, amit magunk után hurcikáltunk ide-oda. Ma sikerült egy igazi nagyot szörnyülködni a fürdőszobában! Bár ha pozitívan állunk hozzá, a roppant nagy valószínűség után valósággal csodaszámba megy, hogy érkezés után csekély 12 (!) órával és nem egy héttel sikerült szétszortírozni és felcipelni a turisbálákat holmit. Öö.. lehet hogy csak a mennyiséget kell növelni a gyors hatékonyság végett, ki tudja.

2014. augusztus 9., szombat

Nyakasfődi levegő

LKCs már kb. három napja (tehát mióta itt vagyunk) nem alszik nappal semmit, de NIHIL nagyon. Attól még marha fáradt, és ebből következik, hogy az egész család egy húron pendül.

2014. augusztus 4., hétfő

Hazaérkeztem

Don Giovanni kakasa hajnali fél négytől kezdve folyamatosan és ismételten üdvözölt, Kaktusz begyulladt torka válaszolt egy-egy ugatókoncerttel. NLM-ban napok óta tombol a monszun, meg se lep hogy beázott az ablakunk. Már megint. Kedden azaz holnap indul Kaktusz StF-ba, kurzus, koncert, miafityfene.
Ha sikerül összepakolnom - még hiszek a csodákban -  akkor este már KCs is az ölemben fog lógni. Nyakasfődön.
Ohnehin, már az is fantörpikus, ha legalább hárman egy helyen vagyunk. Ezt a bolondokházát nehogy utánunk csinálja valaki, de már én se akarom, nagyon elég volt.

2014. augusztus 2., szombat

Hadiszállás(ok)




Az első kép hiányzik (litván F), de ennek  kivételével az elmúlt két hét összes fontosabb állomása itt van. (Utolsó: NLM hátulsó szomszédjának a fix hadiszállása - tegnapi kilátás a balkonról. Hát, bőcsködjem el hogy NLM legalábbis világváros, ha nekem ilyen szomszédom van... :-D...)

2014. július 30., szerda

Kikonferencia

Lejárt az előadásom! emberek! húúú...huhúú!!
Holnap még a sziget fogságában leszünk, de én már képes leszek fényképeket mutogatni  - csak aludjam ki magam.

2014. július 27., vasárnap

Vén vagyok, na

John Petrucci - Da. Setlistul este special. Cântăm trei ore. Am ales multă muzică. Vom cânta piese noi, însă vom aduce și un tribut albumului "Awake", care a împlinit 20 de ani de la apariție. Ne vom ocupa și de "Scenes From A Memory", care aniversează 15 ani... vom interpreta și piese ce nu au mai fost cântate live niciodată... o să avem și un show vizual foarte bun. Cred ca o să vă placă.
Dióhéjban: Kedvenc albumkáim csekély 15 ill. 20 évet töltöttek. Érdekel a fenét a látványsőü, csak éppen más repülőre kéne ülni holnap 6.20-kor. És még oda is érnék, basszus. Legalábbis elméletileg...

La commedia e finita

Tegnap kezdődött a győzködésem, hogy jövőben is én csináljam. Nem értették meg, hogy Noname őméltóságán kívül még más is létezik ezen a földgömbön. Igazából én most csak Ingabingát helyettesítettem, kicsit kellemetlen is, vele szemben is, hogy ezek nem őt akarják, és mást se, csak engem. Meg sokminden egyéb, többek közt két gyerek és egy férj, és ha jövőben is ilyen abnormális nyaram lesz, fejembe húzok mindjárt valamit.
Tehát már megint a kicsi fővárosban, holnap hajnalban továbbreppenek, de addig is, félóra múlva itt lesz D. és egy sör mellett megpróbálunk kitalálni valami megoldást. Egyrészt megígértem. Másrészt meg kell ünnepelni a napot ha ilyen szépen a végére értünk, mert ma még gumidefektünk is volt - mialatt én a mezőn aludtam (igen, gombnyomásra is képes vagyok aludni, akár tíz percet), nos, D. megszerelte valami telefonhívásra odabolondított haverral az autót. A pótkerék hangulata kb. 40 km-rel a főváros előtt, tehát egyenesen az erdőben kezdett el ereszteni... szerencsére megúsztuk egy kissé lefitymálódott, bűzölgő (de még nem füstölgő) gönccel a kalandot. Huhh.