Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. november 8., vasárnap

Párbeszéd a frissen lomtalanított kanapén

Na, mi az a kuncsorgás a szájad széliben?
Ááá... semmi...
Naa..
Hát, csak arra gondoltam hogy... hát, lesz majd NLM 800 éves évfordulója, és milyen cd-t lehetne akkorra kiadni. (????)

Kell ez nekem. Mostanra sikerült kipakolni és elpakolni a káoszt, ami az érkezéssel együtt hívatlanul plattyant be a házba mint valami levakarhatatlan tartozék. A német "mit" igekötő hiányzik most innét magyarul ami annyit jelent, együtt vele, ráaadásul a német legtöbbször hozzáragasztja az igetőhöz, még szemléletesebben, na, valami ilyesmit éreztem én is. Kaktusz és a rendetlenség elválaszthatatlanul együtt érkeztek meg. Mitgekommen.
Rövid visszajelzés az elmúlt hét cd-felvételéről (ráaadásul nem én írtam, hanem ő!):
Tanulság: egész évben csak azzal az egy anyaggal kell foglalkozni, mert a 3 hónap az egy semmi;
Most hogy érzem magam: egy hónapig ne is halljak se gyakorlásról, se cd-ről.

No comment.

2015. november 4., szerda

Ha elvesz a gyermek

Sajnos már harmadszor futott végig a lidérc a hátamon. Kis krónika, melyik háromról van szó KCs esetében:
1. NLM piacán, anno már nem tudom mikor, mikor csak a halacskákat nézegette a kirakatban; hogy megkerült, az egyenlő a vak szerencsével
2. mikor ötévesen úgy döntött hogy világgá indul egy csomag Plazma Mini keksszel, apja egyik irányba rohant biciklivel, Mr. Lazy a másikba, végül utóbbi nyakon csípte a zsidó temető felé;
3. a tegnapi nap.
Minden szülő rémálma: megérkezni az iskolába 10 perccel később és a hatéves nincs sehol. Utolérni nem lehet, senki nem látta. Tessék mutogatni, milyen jó hogy te vagy a gyerek anyja, micsoda felelősségteljes személy vagy, na, tessék csak, brrr. Szomszéd gyerek anyukája nem veszi fel a mobilt, ő az egyetlen gyerek akit tudok hogy gyalog jön egyedül haza. Reménykedek hogy majd angolul el tudom magyarázni a rendőrnek mi történt, mielőtt megnyúzna itt a pedagógus kar.
Elindulok én is, elvégre úgy gondolom hogy nagy esélyem van autóval átpásztázni a környéket. Ha nem vitte el valaki... Jaj. A hasamban féltékeny Mikrócsőrike elkezd nyomni mint a kő a farkas hasában, nee, velem is foglalkozzáá máá!...
Először a fő útvonalak. Hoppá. A zsidó temető kanyaránál egyenletesen billeg egy jól ismert unikornis az iskolatáskán. Nem hiszek a szememnek: ez a csiga alatta negyedóra alatt megtette ezt a távot. Gyalog, egyedül, noszogatás nélkül.
Elkerülöm, megállok, közben készítem magam a legrosszabbra. De nem sír senki, sőt jókedvűen üdvözöl: Szia Anyu, nézd, elindultam egyedül haza!
Ebéd alatt is végig jubilál(unk) míg megszületik a verdiktum: ezután is egyedül fog hazajönni! :-)
Hát... minden jó ha a vége jó, állapította meg bölcsen Bogyó. De hogy miért kell mindig ilyen hideg vízbe merülni mire megtanul valamit az ember...

2015. november 3., kedd

A történet ismétlődik

Mikrócsőrike jó darab lehet mán, kicsit elvesztettem a fonalat hogy akkor mennyi idős stb-stb.
Egy biztos: a derékbőségem 84 cm, csípőbőség ez mellé 82, tehát elkezdődött a döblöcösősdi. Oldalról nagyon viccesen fest a dolog, mert hátulról még mindig 70 cm-nek néz ki a derékbőségem.
Ami tény és való, telezabálva is 47,9 kg. Ezt soha nem fogom megérteni: üresen és gyerek nélkül is 47,6 kg az átlag. Elromlott az a mérleg, már harmadszor, höö??

Polgári összkomfort

Nemtom létezik-e ez a terminus egyáltalán, de ha nincs, szívesen kitalálom és megpróbálom valahogy definiálni:
AZ, amiben élni szeretnék, sőt, fogok is, mert ha valamit akar az ember... Egy bukszával tartható állapotról van szó, ami ha megvan, nem kell vele foglalkozni és igazából ezért is van: hogy ne legyen téma, lehessen ez idő alatt akadálytalanul értelmes dolgokat gyártani, hogyismondjam, terepet ad a nyugodt szellemi és/vagy művészi munkának.
A polgári összkomfort mostohatestvére a paraszti összkomfort amiben most vagyunk, még ha leredukáltuk is a kocaparaszt éltető, megtartó oldalát a nullára (vö. Republic: "A malacnak reggel ki fog enni adni..."), még mindig az van hogy meleg van ha fűtünk, tűz lesz ha aprítunk gyújtóst, várj fiam, mindjárt adok még egy szelet kenyeret de előbb megpiszkálom azt a tüzet, na már megint olyan koszos lett minden rajtam mint a disznó, stb.
Időnként érzem hogy ha nem lesz záros határidőn belül összkomfort-váltás, főbe lövöm magam, de mivel nem vagyok Széchényi, egyrészt nincs mivel, másrészt a kutyákat/szomszédokat a szomszédból még ez se zökkentené ki a posvány nyugalmukból (=frusztrált kutyák ugatnak 24h mint vízfolyás, szomszédok ezalatt csendben csücsülnek a napi pocsolyában) úgyhogy inkább kihagyom ezt a lépést. A héten érkezik az átépítési terv a statikustól/építésztől és akkor már tisztán látszik, hány köbméter lesz és hogyan tovább.

2015. november 1., vasárnap

Szalma vagy nem szalma

Perszepersze, biztosan halloweenkedek, de ez is csak ma jutott eszembe. Haha.
Az a helyzet, hogy ezek a szalmaözvegykedős hetek olyan furcsán kezdenek kinézni egy idő után, hogy tegnap arra gondoltam, kb. ilyen lehet az özvegykedés is három gyerekkel, csinálható meg minden, de valahol zsákutca. Bizonyítsam be a világnak, hogy képes vagyok egyedül nevelni a gyerekeket és eltartani magamat/maagunkat, és persze boldogan és sorsommal megelégedetten venni a lapot? Persze hogy képes vagyok, csak ez egy idő után szörnyen unalmas és egysíkú. Most tényleg túl nagy a ház. Na ja: de amikor Kaktusz itt van, túl kicsi. Mivel már napok óta nem jelentkezett és tudom hogy az utolsókat rúgja az éjjeli műszakban odaát StF-ban, kicsit leírtam. (háhá) Ma reggel írjja hogy jön vissza szerdán. Hö? Naná, tényleg?...
Az összkomfort nagyon hiányzik, konkrétan az éjjeli fűtés, mert amilyen idióta a bioritmusa, nem egyszer pakolta meg a kályhát reggel fél 4-kor vagy még később. Fél 7-kor gyerekjáték volt öt perc alatt tüzet varázsolnom a parázsból. Most itt szarakodok egy óráig mire valamennyire meleg lesz, egyszerűen utálok fagyos ujjakkal mászkálni a lakásban, a számítógépbillentyűkre való ragadásról vagy netán kotta/irat/bármi keresgéléséről vagy rendezéséről nem is beszélve.
Ha megjön a hőpumpa, nagy lesz a kísértés hogy reggel meleg lakásban ébredjek, sőt, szerintem be is fogunk iktatni egy teszthónapot, kíváncsi vagyok, mennyire lesz tartható bukszával. Ha nem nyiffanunk ki tőle, becsszó hogy soha többet nem lesz az, mint most. Na, speaking of devil, pakolok még egy adagot ebbe a némberbe, nehogy elaludjon a kedve.

2015. október 31., szombat

Az a bizonyos október 31-e

Vegyük csak tisztán katolikus szempontból. Ami rettenetesen idegesít, ráadásul minden évben, az a hatványozott tudatlanság, ami viszont szókimondó határozottsággal párosul, na ettől feláll minden szőröm.
Hogy a Halloween micsoda egy sátánista dolog, és mi, katolikusok október 31-én nem töklámpást csinálunk, hanem világítani megyünk a temetőbe a halottainkhoz.
Érdemes, kedves félretájékoz(tat)ott tömeg, megnézni kicsit azt a liturgikus direktóriumot, aszongya, november elseje Mindenszentek, főünnep, fehér. Ehhez hozzátartozik az előeste, tehát első vesperás, esetleg esti mise (természetesen október 31-én, vagyis az azt megelőző nap. Gyengébbek kedvéért: máma.). November elsején az egész nap Mindenszentek főünnepeként viselkedik, idén pl, kiüti a szolgálatos évközi vasárnapot is a ringből, tehát a főünnep a rangadó kivéve a második vesperástól kezdve, ami a Halottak napja megemlékezésé, ez nem csalás, Commemoratio fidelium animarum, tessék csak utánanézni, tehát elméletileg akár esti mise se járna vele csak második vesperás. Ez november elseje este, tehát holnap. Köv. nap, tehát november másodikán is úgy viselkedik a Halottak napja mint egy "commemoratio", még mise se járna vele, hanem elég lenne a napi misén beszúrni a könyörgést, hasonlót, esetleg egy-két éneket. Slussz. Lejárt a mindenféle zsinatok idejéből származó nagy rekviem praktizálása és hasonlók. Csak koncerten ajánlott a nnagyszabású rekviemezés.
Tehát visszakanyarodni okt. 31-éhez, jelen, este, mondom, MÁMA: semmi temető és virrasztás. Mikor lesz már vége az idiotizáló prédikálásnak???
És ha már itt tartunk, más kultúrának más hagyománya, a Halloweent is békében kellene már hagyni. Aki akarja, hadd csinálja, télapóstul, Patrick-nappal és babámfülével együtt.

2015. október 29., csütörtök

Nincs köze egymáshoz, de na

Már kb. egy hete olyan tiszta és tavaszias idő van itt, mint Felsőstájriában, nem is kell ezért hegyeket mászni :-) StF-nek pedig nyomja a köd és a szemerkélő etwasz az agyát az 5 fokban.

2015. október 27., kedd

Már éppen ideje a kanapénak is

Biztosan nekem lesznek sorsdöntően érdekesek a köv. bejegyzések, témájuk ugyanaz, egydarabka fejlemény, de akkor is! Vágok bele.
Nos: a kanapéról lekerült az a zsíros, gusztustalan és minden szempontból kifogásolható "huzat" (amin ha 2x ugrál 1 gyermek, máris lefittyen és lefolyik, és még gusztustalanabbul szok kinézni).
Kellemesen díványra póckolt lábbal lazítok, fél kezemben internet, másikban sajtos pirítós, nahát, kezdem élvezni is az életet idehaza. Elvégre ittjárt ma az asztalos és jövő héten már be is szereli a sertepertéket a két lenti ablakba. Hejj.

2015. október 24., szombat

Gyereknevelési szabadságon vagyok

Az most elég hülyén hangzik hogy még csak áprilisban bújik ki a gyerek (akik miatt a nők többsége és a férfiak kisebbsége gyereknevelési szabadságra megy), de én most úgy döntöttem hogy amíg Kaktusz CD-t gyárt a másik országban, addig én kiveszem a kéthetes gyereknevelési szabadságomat.
Elvégre van két másik gyermek aki igencsak jó néven veszi ezt a döntést. A nagyszülők addig piszkáltak az utóbbi időben mindenféle gyereknevelési gubanccal hogy most meg nem igazán akarják elhinni: nem megyünk oda; tényleg van ebédünk; elvagyunk; szóval hogy el tudom látni a magunk baját, vagy hogy felnőtt vagyok mittudomén, bár az is lehet hogy lassan rájönnek, nem élet a kecskeélet. Őszintén szólva, jelenleg magasról leszarom az egész rókonyságot, egyáltalán nem hiányoznak a napi képletből, ami amúgy is tele van mindenféle szolgálatos csipicsupival.
A diszit most két hétig pihentetem, elég lesz nekiveselkedni a hiányzó részeknek ha Kaktusz már hazajött, Rőtmalac úgy veszem észre, nem nagyon siet azzal a javítással. Szóval rekreációs szünetet is tartok, micsoda szerencsés egybeesés, haha.
Közben nyugtatom magam hogy logisztikai csúcsra viszem a háziasszonykodás összes csínját-bínját, pl. minden nap elrendezek egy sarkot (ez egyáltalán nem lebecsmérelendő, tekintve azt hogy 2,5 éve mióta ideköltöztünk, zacskókban és dobokban áll sok-sok horribilis, beazonosítatlan tartalmú... öö, nevezzük csomagnak, bár tisztában vagyok, mennyire felbecsültem ezzel őket).
Ha kérdezné valaki ebben a NLM-ban, mivel is foglalkozom mostanság, akkor megmondom, szabadságon vagyok. Utána lehet nézni a pénzügynél, még papírom is van róla, hehe. Na ja, téli szezonban bezár a Kultúrpanzió, ki nem ibolyázza le magasról, más mit gondol a dumámra.
Elrendeztem ma a kóruskottákat... huhh, ezt se hiszem el, igaz hogy csak egy kórusét, az éppen aktuálisat, de akkor is. Jubilálok időnként egy csésze aromás teával, hogy milyen ügyi vagyok.
Ma átnyekergett a másik ház raktárából egy nagy zsák terhescucc is... Majd szépen nekiveselkedek egy adagnak. Nix tréningnadrág és pufajka mint a kolleginák az iskolaudvaron, ezen a télen igenis öltözködünk. Mind. A csőrikék, egytől egyig. Tegnap már varrogattam is, egyelőre csak kisebb felhajtás volt meg fércelés, de még ez is hihetetlen, hogy egyszerűen MEGTÖRTÉNT. Kicsit kontrasztálni fog a látszat azzal hogy feleannyi pénzből fogunk ezután élni, dehát itt rengeteg minden van amiből remekül lehet majd csükészni. Egy csomó holmi vadiújnak néz ki, és amikor őket utoljára hordtam, még másik ország emberkéi nézték, tehát NLM-ban (node nem csak!), exkluzív lesz a szekrény tartalma, akárhogy is nézzük.
Szerdán jön az építész meg a statikus, hónap végéig remélhetőleg erre csámborog kóbor asztalosunk is meg egy másféle kamaraegyüttes és Karácsonyra gombnyomásos meleg lesz itt, de az ám! :-)

Mindig tanulok valami újat

Élete első fellépésén gyönyörűen produkálja magát a többiekkel (furulya és kórus), a fellépést követően izeg-mozog mint egy sajtkukac, előttünk való sorban persze a tanító néni ül éppen hogy égjen a pofám egy cseppet, és akkor, hogy ne legyen elég, az egyik harmonikásnál hirtelen feláll és odasúgja nekem:
- Ez a szélszekrény! Látod, Anyu?
Az apja manókáját ennek a kölyöknek. Tudta a fene, milyen darabookra boncolódik egy harmonika.

2015. szeptember 22., kedd

Drága Elhanyagolt Olvasóim,

nem igazán tudtam mit kezdeni az elmúlt időszak bénulásos tünetegyüttesével, így en bloc, mostanra is csak addig jutottam el, hogy ideje van a tervezésnek, és ideje a kivitelezésnek, ehh, a nagy dilemmák alatt további bibliai parafrázisok keringenek az agyamban, közben sűrűn morzsolgatnám a bűnbánati zsoltárokat, de inkább csak a huszonkettes traktusdallama agyal az agyamban éjjel-nappal, kiegészítve régi német kanciókkal (pl. O hilf Christe Gottes Sohn és egyebek). Az oblációra is készülök, és a februári kurzusomra, hiába hogy addig még sok van, de most nagyon érzem a témát: Invocavit me! Deus Deus meus.
NEM, nincs depresszióm, nem fetrengek idegkimerülésben, de érzem hogy most van a pengeélen való tánc ideje, és ideje készíteni a terepet azon az oldalon, ahová le fogok huppanni. (Legalábbis én, akkor az enyémet egyedül, ha közösen nem lehet.) Mintha csak nagyon kevesen éreznék azt hogy ideje az aggyal való tervezésnek, ó de fájdalmas a tömegmanipuláció és a mázsára mérhető ostobaság. Ordítani tudnék, de a bronchitiszem nem engedi...
Pár napja adtam egy interjút a csőrikeéletemről, igen, van akit ez érdekelhet, és magam is meglepődtem hogy milyen életem van. Az interjúban. Elég sok kijött belőlem, hogy miért akkora a fejem, és merre húz.
Hja. Nem vagyok egyszerű eset.
Ma viszont hetek óta végre ittam reggel kávét és ettem melléje péksüteményt. Asszem, elég volt már az émelygésből. A dió nagyon remélem hogy nem akar kibújni, a két hete tartó alkudozás mintha jó irányba terelné a dolgokat.

2015. augusztus 31., hétfő

Bökkenő

Azt mondja meg nekem valaki, hogy milyen nevet kapjon az a csőrike, aki 16 milliméteresen megbújt a tojásban?
Kicsi Csőrike - foglalt
Legkisebb Csőrike - egyrészt foglalt, másrészt már nem is legkisebb. Asszem mégis vele kell megbótolnom. (ha megtanul olvasni, kapok majd tőle ezért)
Kicserélni az összes címkét?... na, ezt inkább nem vállalom be.
Hümm.

2015. augusztus 29., szombat

Megnyugodtam

Na, megtaláltam az ellenplakátot a neten. Még mindig fenntartom hogy hosszú szöveg karambolra való tehát kihasználtam hogy most nem megyek fának vagy oszlopnak, és elolvastam.
Rőtmalac pedig nem túl diplomatikusan az utolsó plakát mondandóját kerepelte. Igazán megnyugtató. :-)