Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2023. április 6., csütörtök

Nagyheti (le)havazó

Micimackó fázik, én dettó, szabadságolni nem tudunk máskor - a naptár szerint legalábbis, na ez is agyon lett tömve, szegény, buggyan ki a bele.

Micsoda szép üdő. Reszketnek a nárciszok és a tulipánok, fúj a szél és esik a hó. Nem is havaseső, hanem olyan szemerkélő izé, de tényleg, egész télen nem volt semmi, most meg ezt fújja a képembe.

Namármost úgy éreztem, ideje egy kicsit szabadságra menni, még akkor is, ha soha nem éljük meg az egész egy hétnyi szabadságolást Kaktusszal. Az meg, hogy éppen Nagyhétre esett, jelenleg abszolút nem érdekel minket.

1. Hétfő óta Kaktusz egy kinevezett egyetemi kaktusz tanár. Erre várunk úgy vagy tizenöt éve.

2. Március óta nekem 2 db. fél munkahelyem van, két másik országban, mint ahol én családostul élek. Ájláv változatosság mindenekelőtt, de a mértékletesség tartása... hát az nekem egyelőre egyik munkahelyemen se sikerült, se ezelőtt 20 évvel, se most. Október óta kb. 30 százaléknyi meló van StF-ban az egyetemen, az Kúglitrutyi neves intézményében,

www.kug.ac.at

aztán most a nyári félévben hozzácsapódott ez is,

www.gfe.hu

elvileg egyikben tanítani kell (A), másikban kutatni (H), dehát én csőrike-móduszban csinálom ezt is meg azt is, hol itt (SRB), hol ott (RO), hol a babámkínja, új koncert (D), úgyhogy nuku két félállás, inkább két egész, de akárhogyan nézzük, együtt is minimum másfél.

Hát nem lehet egyszerűen lelépni a kúglitrutyi könyvtárából tanítás után... az egy kincsesbánya, amit Rőtmalac hörcsögölt össze három évtized alatt, hejj. (nesze neked tanítás)

Aztán a kiterjedt csanád-egyházmegyei kutatás nem csak az egereknek való molyolás, hanem sok más izgalmas dolog, többek közt élő muzsika átplántálása mai gyakorlatba, saját módszerekkel való kísérletezgetés, mind érdekes, dehogy marad abba, mikor leadod a kéziratot! (nesze neked kutatás)

Hát így állunk.

Szabadságolás! Nagyhét. Havazás! Ó, ezek a tőmondatok. Micsoda időzítés. Mindjárt összeröhögöm magam! :-D :-D


2023. február 26., vasárnap

Az a fránya lant

Nem tészem én le még azt a lantot!...

-mondta anno a templomba járó néni, aki akkor még kb. annyi éves lehetett, mint én, nevezzük el most Piroska néninek.

Piroska néni éveken át szorgalmasan idegesítette a plébit azzal, hogy nyíltan udvarolt neki, sütötte a finomabbnál finomabb süteményeket s egyáltalán, igen buzgón sürgött-forgott a templomban, a plébi körül legyeskedve. Aztán egyszer rámordult a farkas, onnantól kezdve már sunnyadtan ült a padban, aztán egyszer csak meghalt, ejszen végleg letette a lantot.

Most már abba kezdek beleakadni, hogy az én hangszerem kirúgta magát. Még akkor is így van ez, ha nem előkelő műhelyben épült, nem sznob pénzes iskolákba járt a mester stb-stb. Egyszóval kezdek kilyukadni oda, hogy roppantul idegesít a dilettáns, szar munka, sőt, minnyá Piroska néni módjára indulok a kosárral körbe. Persze nem a plébi körül legyeskedve, de a szemtelenségemet alig tudom visszatartani, hogy a kontár munkába ne akkor és azonnal avatkozzak bele.

Ezzel úgy látom, kezd Kaktusz is szembesülni. Kezdjük azzal, hogy múltkorjában az új káplán kezéből majdnem kivette a szentséget, olyan balf... módon forgolódott az a misén. Utolsó pillanatban Kaktusz mégse pattant fel az orgonapadról, de tényleg közel volt hozzá.

Aztán ez a "vizsgabál". Ekkora ökörséget ritkán lát a világ. Elment legnagyobb csőrikénk táncos vizsgájára, valahogy még kibírta anélkül, hogy félre ne húzza a tánctanárt, aki szambára is csacsacsát járatott a gyerekekkel, mindet ugrálva (JÁÁÁÁJ), de otthon, miután lejárt a dolog, felvette a tánccipőjét és megforgatta a saját leányát a nappaliban, legalább kapjon ízelítőt, ha már az oktatás ilyen gagyira sikeredett.

Én meg.... két egymás utáni napon hol az iskolások (középső csőrikéék), hol az óvodások (legküsebb) zenés műsorán akadtam ki, borzasztó, én még mindig bele vagyok betegedve, hogy amit az ovisok ösztönösen még éreznek (az óvónéni persze nem, a tanító nénikről még annyira se beszéljünk), az iskolás korra megszűnik létezni. Se ritmus, se dallam. De: milyen szép volt!.... Brrr és brr!!!

Nehezen tudtam visszatartani magam, még jó, hogy a tévé nem az én véleményemre volt kíváncsi!

Vagy elsírom magam, vagy verekedni fogok azzal a lanttal, egyhamar nem is hagyom abba.

2023. január 22., vasárnap

95. szülinap

Zűrzavaros, szaladgálós időszak ez, mintha egy kicsit intenzívebben mozognának a hátrafelérugók...

Péntek-szombat Budapest-Szentendre-Budapest-Zenta. Közben havaseső, begyulladt a térdem néhány napja, ünnepi mise egy püspökkel, próba-mise-zaba, és ezalatt a két nap alatt minden jármű késett vagy nem akkor ment éppen, mikor számítottam rá. Szóval nagy csoda, hogy zöld volt a határátkelő, persze, EU-ba és Schengen-be befelé jókora sor nyekergett, de ez a szembeirány vót. Huhh!

Ez a mise leginkább ahhoz hasonlított, mikor 2007-ben Benedek Máriazellbe jött. Hát, akkor láttam meg, hányan is vagyunk papíron a szkólában... naná, ha jön a pápa, akkor mi az, hogy nem jövök?! statiszta egy-kettő-sok, boldog-boldogtalan énekelt, sőt, még próbára is járt előtte, ami aztán tényleg botrány. Én bezzeg minden próbára eljártam, mindig... de mindegy, a végén a pápa rám is vigyorgott, amit én dicséretnek vettem. Természetesen 150 centimmel az első sorban álltam, ez általában így szokott lenni az ekkorákkal.

Na, most is voltunk negyvenen, igaz, három szkólából verődtünk össze, itt a gráci szekció, ex pannonhalmi, basszus 22 éve volt....



 

de rajtunk kívül még egy aranyruhás váci püspök es vót, sőt, a "szülinapos" most rúgta el a 95-öt, és nem visszavonultan élt a kastélykában mint Benedek (utóbbira ezért neheztelek is, igen ám), hanem maga vezette le saját kocsijával a Bécs-Budapest utat (brrr, brrr, ezt azért nem kellett volna, így megijeszteni mindenkit, de ő nemhogy megijedne, hanem még somolygott is melléje, mint egy gyerek, akit fülöncsíptek), koronáig hetente járt Pestre a szkólába énekelni, na jó, van vagy öt éve, hogy nem ő vezényel, dehát akkor is!! Szóval túlélte az Emerituszt, deméghogy! Ha nem leszek ilyen 95 éves, tényleg érdemesebb hamarább elpatkolnom, semmi kétség.

És ettünk a nagy marcipános Graduale Triplex tortából, ami egy igazi triplex volt: marcipán+világosabb+étcsoki töltelékkel, minden neumaíró megirigyelhette volna. 


 

Naaagyon finom volt! és ha nem kellett volna visszamasírozni a beteg térgyemmel, még tovább is ünnepelhettem volna velük, de se ákohól, se semmi, várt az autó és a határátkelő.

De az a torta mindent megért!

2023. január 8., vasárnap

Oriscus avagy villám alakú sebhely

Kikászálódtam-forma a legújabb kovidolásból, becsületemre legyen mondva, eddig még csak egyet sikerült elkapnom s azt is ezelőtt 11 hónappal, úgyhogy a helyzet lehetne rosszabb is. Csak hát Kaktusz úgy van itthon, mintha nem létezne, tökéletes időzítés a pííííí adatbázishoz. Na persze, kivéve a gyomra és a szennyese, azok persze itthon vannak. Persze ezekkel is nekem kell foglalkoznom, betegen is ötödmagamat nyúzom ebben a háztartásban, remek.

Ha valaki azt merészeli mondani, pihenjek meg ilyenek, azt dupla lábbal küldöm el melegebb helyekre. Kábé. Mikor lesz már végre február...

Az egyik beadási határidőt sajnos lekéstem, a fene megette a hiábavaló éjszakázást. Bár aludtam volna helyette, hogy hamarább kigyógyuljak ebből a sz..ból!

Próbálok legyártani egy adag neumatáblázatot, magyarázatokkal, a vizsgázóimnak. Elvégre egy hónap múlva vizsgáztatok. Sőt, már ennél is kevesebb, és én megígértem, hogy fabrikálok nekik használható segédleteket. Ajjaj. Ha marad erőm, itt ne, éppen ordibálok sugárba, hogy tessék engem békibe hagyni dógoszni, mert nem háziasszony vagyok elsősorban!... kijózanodás: általában falra hányt borsó. Január végén lelépek én két hétre, hol van már az a január vége... Ideje, hogy rendet tegyek, elsősorban magamban, úgyhogy megyek az anyakolostorba, de bizony, alig várom, pápá, orvoá!...

Itt nyaggatom ezeket a táblázatokat már mióta, s akkor megérkezik a legkisebb csőrike, rámutat az augmentált típusú oriscus liquescensre, itt:


 

Jéé, ez pont olyan, mint a Harry Potter villám alakú sebhelye!

Passz. Ezt azért mégse kérhetem így az elsőévesektől... pedig tutira könnyebben megjegyeznék, mintsem hibiszkusz, vagy oriszkus, vagy aszteriszkusz, míg végül kusz-kusz nem lesz belőle :-D

2022. december 31., szombat

Presbiterkedésemre készülök

Kemény dió a protestáns teológia. Ma textusokat gyártottam, aztán prédikáció lett belőle, kettő darab. Zúgnak a hangyák az agyamban. Van ugyebár egy mondvacsinált református esemény, hogyaszongya zenés áhítat, mindjárt újév után, szóval karácsony és epifánia között, ott fogunk énekelni a kórussal és mivel a lelkész nem lesz ott, elvállaltam, hogy a szövegeket én szolgáltatom. Huppsz! Karácsony és vízkereszt?? utóbbiról most tudtam meg, hogy nem is létezik mindenhol!... Mit mondjak, nagy kín ez a nagy szabadság, direktórium sehol, ágenda hol van, hol nincs, ahol a kurta farkú malac túr, az üveghegyen is túl. Jó esetben. Van viszont egy szuper, modern énekeskönyv, holland mintára készült. Én még ilyent a katolikusoknál nem láttam: aszongya a nagy vastag könyv (Az egyházi év) szerzője, hogy vissza kell fordítani a református egyház félrecsángált útját az értékes régi ünnepek felé, mint amilyen a vízkereszt is. És hogy: ebben nagy segítséget adhat az (akkor még készülőben levő) új énekeskönyv!... és valóban, ott vannak az ajánlott zsoltárok. Az egyházi fejesek nemhogy megkérdezik az egyházzenészek véleményét a liturgikus dolgokban, hanem egyenesen hozzájuk irányítják a népet! És én, vak tyúkot játszva, már egy hónapja azon agyalok, igazából az epifánia sokkal régebbi, az advent is arra való volt kezdetben, mi legyen a textus... És lásd, találtam három közös zsoltárt az énekeskönyvben, karácsony és vízkereszt ünnepére: 2, 89, 93. Úgyhogy a petárdazúgások közepette (hülyevagyokhülyevagyok) legyártottam két saját prédikációt, összevetve Szenci Molnár szövegét az új protestáns bilbiafordítással, Lutherrel, Vulgátával, Pázmány agyalásaival Kálvinról és a Mamáról való emlékeimmel-. Még hátravan a 93. zsoltár alapján gyártott elmélkedésem. Ezt vagy megírom ma, vagy belealszom a durrogtatásba, biztos egyelőre csak annyi, hogy engemet is jól fejre ejthettek. DE: Kezdek érteni egyet s mást a dologból. He! Úgy néz ki, nem hiába piszkáltam éveken keresztül azt az LO-t. Tökmindegy, milyen felekezetről van szó éppen, a tanulság mindig ugyanaz: Rend a lelke mindennek! (ezt se én mondtam...) BÚÉK, na, értem én.

2022. december 29., csütörtök

Határidő, pipa, új krampusz

Tegnap sikerült leadnom egy határidős dolgot. Ez most azért vicces, mert éppen rókonyi teleltetésféle van a nyakamon - na jó, 2 és fél napra cipeltem a csőrikéket nagynéniékhez, ezalatt etettek-itattak minket, még sétálni is mentem, sőt játszótérre (ááá), tegnap jól átfáztam 2x, de mindezek mellett délutánra kiröccsentettem magamból egy bejelentkezést arra a konfira, aminek a szervezője két óra múlva visszaírt, hogy nagyon tetszik neki a tervezetem. :-) A levesbe csak az köpött bele, hogy éppen akkor vettem észre egy másik határidőt, ami jan. 5-ére szól - úgy buggyant a szemem elé, mint egy új krampusz a dobozból. ÁÁÁ.

Ma iszkiri haza, mert este kóruspróba, holnap fellépés és innentől kezdve vége a teleltetésnek és efféléknek...

2022. december 23., péntek

Csőrike levele

Kedves Angyal!


Tudom, mindenki olyan és annyi dolgot kér tőled, amilyen telhetetlen ő maga.

Mit is kérhetnék azok közül, amiknek aligha látom az esélyét, hogy bekövetkeznek a nagyvilágban és a családban? és a saját kicsi világomban?

Béke? Jó kilátások? Felfrissülés?

Minőségi idő egymásra?

Na ugye milyen telhetetlen vagyok én is.

De te ennél sokkal bölcsebb vagy és eldöntöd magad, mi kell a karikalábamra.

Addig is, vigyázz nagyon magadra, mert mi emberek rettenetesek vagyunk, elszívjuk az erődet... drukkolok a nagy menet előtt neked s ha kifáradtál volna, nálam megpihenhetsz, a kávé mellé kapsz egy beszélgetőtársat is. Kedves kolléga, ölelés! ;-)

2022. december 22., csütörtök

Homokóra, csatabárd... rémek vagymi

Már megint egyedül kell mindent megszervezni és megcsinálni, nagyon szép és jó, hogy a házasság intézménye egy vasbeton konstrukció, de az is abból a bunker fajtából. Kibírni persze nekem kell.

Az éjjel addig ugatott ordított a szomszédban egy kutya, amíg szerencsésen felvert álmomból. Jobban mondva ebben az álmomban egyszerre csak a kamasz lányom kezdett el ordítani, de olyan furcsán, ütemesen... aztán rájöttem fél öt tájában, hogy nem ő, hanem egy kutya az, de nem az eddigiek, hanem egy idegen, új állat, a másik szomszédnál. Le voltam izzadva, ahogy a füldugó után nyúltam. Az előzményekhez még hozzátartozik, hogy tegnap este a karácsonyi kavalkádban hajszál híján múlt, hogy nem egy kutyaviadalba pottyantunk, ugyanis alig szálltunk ki a gyerekekkel az autóból, jött egy kóbor kutya, aztán egy másik, de harci pórázon, ordítozás lett, szerintem vér is folyt, sipirc vissza az autóba, aztán meg se álltunk a park másik végén. Bele se gondolok: ha kicsit később szállunk ki és pont ott, lehet, hogy belőlünk is kihasított volna egy darabot az a rettenetes dög (NEM dog). Micsoda kalandok. Legnagyobb csőrikém megjegyezte: mint egy horrorfilmben!.. erre inkább nem kérdezek rá, de biztosan tudja, neki úgyis jobbak az idegei, mint nekem, aki már egy pszichotrillertől rémeket álmodok. Múltkorjában bevallotta, hogy megnézte a Twilight-ot, 18+, és egyáltalán nem rémes. Na jól állunk.

Rémes viszont a következő két napom, egészen vasárnap estig kell produkálnom magamat, különböző szerepekben, és én már most behúznám jól a nyakam, dehát nem lehet. Úgyhogy imádkozom sűrűn, egész nap kicsit, aztán megint kicsit, hogy valahogy kibírjam egyedül ezt a hajszát és jól sikerüljön a nagyja. Ahol a papok táncolnak, kábé, tényleg nem nagyok az igényeim, legyen valami karácsonyuk a gyerkőcöknek, aztán aludjak már végre egy jót, de nem: erre még kell várni, ki tudja, hány napot...

2022. december 20., kedd

Kántorböjtben

Mijjen szép kívánságokat kíván ijjjenkor mindenki, ugye. Az egyházzenész általában csak túlélni szeretne - a háziasszony dettó, kamaszgyerekekről nem is beszélve, brrr, rokoni menü és jópofizás, hogy senki se sértődjék meg valami előrelátható és nem kiküszöbölhető bakiból kifolyólag.Pedig még csak a kántorböjtnél tartanánk, csak idén minden időérzék be akar csapni, itt van ez a hosszú adventelés például.

Az elmúlt héten annyira összecsukódott az agyamban a számlálógép, mint egy csuklós busz a kanyarban. De egy amolyan egysávos alagútban, mint Barivölgyében, a szerb kolostoroknál (ott két km után nem mertem tovább menni befelé, mert nem tudtam, mikor jön szembe valami, aminek esetleg nincs lámpája, mert világítás se volt, csúcs pedig a tetejéről csordogáló víz volt, kerék alatt a gödörnél gödrebb loccsantók, szóval ehhez idegek kellettek). Egyszóval, visszahoci, egy hét alatt 2x kellett StF-ba menni dolgozni, először bürossz kölkeimmel, autóval, aminek meg is lett az eredménye, mert a közepső addig mind halmozta a cukkolósdit, hogy ecceribe behúztam a volánt a sáncba. Egy angyal ülhetett a szembejövő autóban, amelyik azt mondta a sofőröknek, segítsetek ennek a bigének, setét van, eső van, hideg van, fene tudja hová mehet ez a lúzercsaj a három gyermekkel, de vagy most, vagy soha. Úgyhogy addig telefonálgattak erre-arra, míg jött egy sárga vontató traktor (bámultak a kölkök, igeen!) és megfogta az autó fenekét oszt kihúzta a sárból. Szerncsére nem lett senkinek és semminek baja, és még fizetnünk se kellett, mondom én, vajon mit gondolhttak, de lényeg, hogy 11 óra alatt végül abszolváltuk a horribilis utat. Bűnbaki 3 óra hosszát meg nem mert szólalni, szóval monddhatom eléggé stresszmentesre sikerült az út második része.

Vezénylés, Wunderkarussel, vattacukor, babámfüle, könyvtárolás, könyvtárolás, Nammama ette a kefét ezalatt, de lényeg, hogy összecsükésztem egy polcnyi könyvet a köv. határidős munkákra:

Közben zsolozsmázom, ha teccik a kölköknek, ha nem, de kezdik megszokni, aminek én örülni nagyon, mert kéremszépen, nekem is van életem, saját, szóval csak kijár nekem az, amit én szeretnék magamnak, merem remélni, egyre többet. Legkisebb Csőrikém ugyanígy gondolhatja, mialatt én énekelek, kreatívan másolja a számítógépem képernyőjét. Szerencsére van még a neumás táblázatból, mert hanem tépném a hajam kicsit a kreatív lábjegyzettől.

Ezt a kétszínű összehasonlító táblázatot Rőtmalac barlangjában találtam a konyak melletti fiókban, igaz, ernyő sehol nem volt, pedig eleget kutakodtam abban a dzsumbujban, úgyhogy koncert után pénteken jól elvert a havaseső a biciklin hazafelé, de egye fene. Azok a karintiai torkok, na attól van az osztrák énekes kultúra olyan szinten, ami esetleg, de én ezzel általában véve nagyon szkeptikus (is) lennék egyben. Jó koncert volt, csak hosszú, az út hazafelé dettó. De volt meleg ágyikó, zsupsz. Csak alvásra gondolok, meg-megállva, mit is mondjak...

S közben bebecsap a tudatomba, hogy a peer review-re január 31-e a határidő, de két hét múlva már nem csak az a 4000 karakter kell nekik, szóval fel kell kötnöm a gatyát. És nem elfelejteni meghosszabbítani a könyvtárban a jan. 16-át. A határon a jól bevált: Ital, cigaretta? Nemam nista.... meg se lövöm, van gyakorlatom. Ezeket a könyveket, szám szerint 12-t tutira nem lehetne átbuherálni a határon, de errefelé a vámosokat nem érdeklik az ilyesmik, szerencsére.

Karácsony? Na neee. Áldott, meghitt, csendes meg ilyenek?... Majd máskor.

2022. november 18., péntek

Szép november

Azon vagyok, hogy az időjárással kontrasztáló fílinget sziporkázzak szétfelé ebben a nagy laposban... :-) :-) nos, az igyekezet, az megvan, a többit szeretettel várom.-

Hazafelé jövet az utasellátóba kutyagoltam egy kávéért. Ezt nem igazán értem, hogy az ötórás vonatút alatt egyszer nem lehet ilyesmit csinálni, mert a StF-ből jövő egyetlen direkt vonaton nincs semmi utasellátó-féle. Mire átültem, már minden nyelvű olvasmányomat abszolváltam, 2x szundítottam is melléjük, mit lehetett csinálni?? De a Napfény utána két és fél óráig megy és azon mindg van egy elsőosztályba pakolt bisztróféleség (vagy fordítva?). No, két vidám legény vár engem, az egyik volt a tanonc, a másik a betanító.... mondjuk azt, hogy igen vidáman próbáltak velem kedveskedni, aztán valahogy csak arra került sor, hogy milyen nehéz lehet ebben az időben talpon maradni (tegnapelőtt is pont ilyen szemerkélő izé volt, ami abba torkollott, hogy már du. négyre vaksötét lett), de csak forgott-forgott, főleg a betanító legény, mint valami tévelygő dervis.... hogy kérek-é ezt, meg azt, meg netán alkoholt is, csak úgy?... pedig mondtam, vár a kocsim Szegeden. Na jó, ha már viccelődni és vagánykodni kellett, rajtam ne múljon, gondoltam, aztán lefestettem a tanárkolléga jó kis tapasztalatát, be cucc vót, beszedni az energiaitalt meg az alkoholt, s az a leeányzó úgy kinyúlott, hogy nem lehetett összevakarni, és külföldön történt, és ott vakaróztak, hogy ki fogja kifizetni az 500 ójrós számlát, mert a biztosító nem fizette az összevakarósdit egyáltalán, hö hö. Hú, be kemény vót, ugye?!... hö hö.

Aztán mikor ott egyensúlyozgattam a kávémmal kifelé, a vagon másik felébe, a tolóajtóhoz érve épp hogy csak megcsapta a fülemet az elsuttyantott komment: Tee, bazmeg, ez rájött!.... 

Skacok, kár a gőzért, de tényleg. Ha nektek ez kell, hát jó, de az más kérdés, ki engedi meg, hogy ti így dolgozzatok. Ami engem illet, nem hiszem, hogy nem elég nekem a kávé. Ja, az meg tényleg a teteje a dolognak, naivan kommentelgetni: az én fülemnek nem kell semmilyen legális vagy nem legális szer ahhoz, hogy élesben működjön, akár a tolóajtón keresztül!

2022. november 13., vasárnap

A dómkápellmájszter utolsó koncertje

Mivel a dóm nagyorgonája a karzaton jelenleg ki van belelve (a barokk szekrény valószínű marad, de a belsejét teljesen újjá fogják építeni - van rá pénz, kérem szépen), egy dög vastag oszlop elé kerültünk, mi, a szkóla, azaz mind a négyen..... Hhhö. Az oszlop azt is elnyelte, ami még hallatszott volna a templomhajóban belőlünk. Fülünkbe rikoltozott a gumiorgona, ami addig fog verníyákolni, míg meg nem érkezik (húsvétra?) az új nagyorgona. No de sebaj! Eléggé öreg és dörzsölt vagyok én ahhoz, hogy kicseréljem ezt a felállást: egy hónap múlva tutira nem itt fogunk állni. Elvégre azt írja az összes programban, hogy: vezényel Csőrike. Ma igyekeztem a kanonok urak és stájrinemes famíliák páholyai felé (ez nem vicc, kérem, ma is láttam kettőt közülük!!) mosolyogva vezényelni a népet. Öö. Nagyon kevesen énekeltek és nagyon gyengén. Tény hogy még a szólóimat is a notabilitások felé irányítottam, legalábbis az oszlop mögül. :-D Na majd kiderül, célba érek-é következőkor, mint egy kemény gólyafos.

Két kezdő egyetemistával és egy kis katonai segítséggel (a basszusmedvénk alias segítünk aktív katonatiszt, de tényleg), négyen szerintem igen jól teljesítettünk, a körülményekhez képest legalábbis.

Mire kikecmeregtem a dómból, persze már nekiálltak hangolni a csembalót és az orgonapozitívot (!) a ma esti koncertre. Haendel Messiást fogják lenyomni, ez lesz a leköszönő Dómkápellmájszter utolsó koncertje. Januártól egy 22 éves kemény csaj lesz a Kápellmájszterin, reszket a gatyám is tőle, fiatal és veszélyes. Persze, persze, Rőtmalac már mondta, de mikor először találkoztam vele, 2 perc is elég volt, hogy felsőbbrendűnek tűnjön mindenki előtt, szóval pókerarc meg minden, de igazából brrr és brrr.

Átmentem (Házszám 1-ből a Házszám 3-ba) a dómból a tanszékre, olvasni egyet-kettőt, kutya se volt az egész épületben, nemhogy a könyvtárban. A szerverszobán kívül mindent nyit a kulcsom, úgyhogy befészkeltem magam egy kávéval és egy kiflivel a könyvtárba. Kicsit eltőtöttem az időt boldog magányomban mindenféle finom olvasnivalóval, aztán elindultam hazafelé. Azaz mentem volna. Alig tudtam kinyitani a mindentudó kulcsommal a már bezárt vasalt tölgyfakaput (a katonatiszt azóta már hazament, ő vállból egykettőre elintézte volna). Nnna!... Végre, kikecmeregtem a napvilágra! A teljesen kihalt Bürgergasse zengett a Messiástól. Azaz: elég gyorsan sikerült behangolni a cuccokat és már javában nyomták a próbát. Két perc múlva konstatáltam, hogy nini, itt a Herrengassén mind nyüzsög az a sok ember, mégis hogy lehet az, hogy két utcával arrébb a Messiás dübörög, az üres utcán?! Mícsoda fíling, mint a régi szép időkben... Úgyhogy ma este koncertre megyek! :-)

2022. november 12., szombat

Tizedikék

Az egyik januárban, a születésnapomon halt meg Karl Amon, a Liber Ordinarius (LO) első kutatója. Aki sajna már olyannyira demenciában szenvedett, hogy soha nem tudtam már elmondani neki: diszit készítek abból, amit annyira szeretett volna, ha valaki kibelez már rendesen, őutána...

Tegnapelőtt, a névnapomon halt meg a brassói barátnőm, akivel egy kilencéves mosolyszünet után végre idén nyáron sikerült beszélnünk, legalább telefonon, aztán szeptemberben egy tényleg hosszút... Két hete még azt mondta, milyen jó lenne találkoznunk még egyszer valahogy, és még azt is szervezgettem, hogy elmegyek egy éjjeli busszal StF-ből legalább Frankfurtig, onnan bármivel a holland határig.... Már nem kellett. Tizedikén vége lett - már előtte egy héttel nem igazán lett volna értelme a dolognak, mert a rák úgy ölte meg, hogy hol észen volt, de inkább már nem. Pneuma misit.... mint a bibliában, de tényleg!

Nekem ez után a tizedike után jön most a vasárnapi mise a dómban. Itt ne, vezényelek és szólózok. És valahogy egyáltalán nem érzem, hogy kikészülnék ettől a nyamvadt tizenharmadikától. 

Hülye tizedikék!... nyomorúságos tizedikék!... itt csináljátok nekem a depis évfordulókat!...

2022. november 9., szerda

Csőrikét keressük

Felhívott a prof a szomszédból, hogy kutatónak keresnek. Pont engem. És pont azt kellene csinálni, mint amit csinálok, azaz csak folytassam a népénekek kibizgerálását a galambszarból, kéne publikálni és az anyagokat konferenciákra vinni. Havi fizetésért. Kettő másik kollégával, úgy, hogy mindenki végzi a maga baját. Hejj.

Röhej, hogy évekig munkanélküliként kuliztam ugyanezt s ha lesz egy kis szerencsém, először a már meglévő cuccaimat fizettetem meg. Jujujuj, ez máris nagyképűen hangzik.... Mama mondott valami olyasmit anno, hogy "csillog a szeme a vagyonra". Lehetséges, hogy máris elindultam azon a bizonyos lejtőn??.... Pedig még csak a népmesei kotlósnál tartunk, ahajt tervezzük az ágy alatt készülő vagyont!

Egy biztos: nem ártana már végre egy rendes kapu és kerítés. Ja, és elkezdeni végre, farigcsálni lefelé abból a tengernyi adósságból, egy, kettő, .... 

Na jó. Hiszem, ha látom! dehát milyen az ember, egyből kigyúlt nekem is az a 220 V: két melóból már csak összejön nekem is, hogy ne kolduljak már tovább. Kunyerálni fűnek-fának, meg lehet ezt is unni ám rendesen. Hejj, mocorog a kotlós!...