Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2025. február 2., vasárnap

Németország, 2025 február 2-án. A raktárajtó mellett

Gyűrött arcok, stressz, hajtás, malac munkák és munkaidők között lavírozva csinálja a dolgát mindenki, ahogy tudja s ahogy bírja. 

A drogériában egy németnek hallatszó, szőke csajszi egyáltalán nem németnek kinéző, táskás szemekkel és fásultan kíván nekem szép vasárnapot, a gép az agyában talán tudja még, hogy hétvége előtt így illik, mindegy, hogy hányadik vagyok a végtelen hosszú sorban a kasszánál. Vasárnap 17.45-kor. Neki se lesz már szép vasárnapja.

Csontsovány fickó Afrikából, ki tudja, milyen nyelven beszél otthon. Vajon van-e otthona még? Köténye az van, seprűje és lapátja is, a vendégek malackodásait takarítja, nem irigylem. Ha ezenkívül unatkozna, van más lótifuti dolga, folyton be és ki kell menni neki a raktárba, múltkor láttam, hogy a Markthalle másik felén levő kebabos csesztette valamivel. Pedig nem is biztos, hogy kilométerhiánya lenne. Szar munka, szótlanul végzi. Biztosan jobb, mint egy halálba való menetelés. Az senkit nem érdekel, hogy örül-e melléje.

A szalmakrumplis standnál ketten szaladgálnak mindenfelé, egy csaj meg egy fickó, nem tudom vajon hovavalósiak, fehérek, de biztos hogy nem németek. Lehet, hogy feleannyi idősök, mint én, hát... legalább annyinak néznek ki, amennyi én vagyok papíron, ha nem többnek. A csajszi raktárba be-ki, hol a lefagyasztott árut hozza, hol nagy fekete zacskót nyúzza befelé, a vasajtón sajnos kilincs van, a könyökével rutinnal, de affrancba mozdulattal nyomja le, látszik hogy egy lengőajtó sokkal jobb lenne neki. A pasi csakazértis csinálja, vajon mikor jár le a munkaideje?... Mintha egész nap ezt csinálta volna, ki az egyik dobozból a salátát, ide azt a másik dobozt, ki a szűrőből azt a szörnyűséget, aztán bele kesztyűs kézzel a majonézes vederbe, hiszen kifogyott a töltő, a vén német faszi mindjárt kezd ideges lenni, hogy nem jön a majonéz a tartályból! A fickó szemmel láthatóan ki van zsigerelve, szürke karikák vannak a szeme alatt, de elengedi a füle mellett, amit hall... hm, a tata mintha valamit beszólt volna neki. A pultot oldalról tökéletesen látom, ők ketten a csajjal időnként morrannak egymásra, legalább ennyit levezetnek az egészből, bár ez nem valami sok!

A kolbászosnál egy tűrhetően kinéző délszláv középkorú nő, egy hasonló, de teljesen lecsúszott német (?) kollegina és egy ki tudja milyen ázsiai (nem sárga, inkább barna bőrszíne van), korát nem tudom megsaccolni sem, szintén nő, elég nagy a sor, szintén felváltva szaladgálnak be a raktárba. Mindhárom közül az ázsiai aki a leginkább ki van purcanva, szegény. Nem úgy néz ki, hogy egymással foglalkoznának, de mikor is. Cél a túlélés. Hoppá, a jugózsena elköszönt a többitől mára, egyúttal bevitte az üres zsemlés dobozokat a raktárba. Még van néhány óra vasárnapja. Neki legalábbis. Hoppla, mégis visszajött egy piros dobozzal. Hozott a többieknek vizet :-)

Ki a fene fog ezek helyett dolgozni, ha minden Auslaendert elrepítenek a fenébe?...

És akkor nem is említettem a kórházakat, öregotthonokat stb-stb... Mintha egyesek tényleg seggnek használnák az agyukat.

2025. január 28., kedd

Csőrike országa(i)

Elvileg kettő van, ami fix, a többi pedig inkább utazós, átmeneti szokik lenni (elég ebből a nagy csőrikefejből egy is, nemhogy kettő...).

Na de most úgy vagyok, hogy először történik meg velem, hogy jójó, most StF, majd kolostor, oszt Bürgüncfalva - de végtére nem tudni, milyen országba is megyek haza egy hét múlva? Bár tegnap este óta talán abba az irányba billen(ne) a mérleg, hogy a lassan három hónapja tartó tüntetéssorozat dacára mégsem lesz kormánybontás (nyehh), február 4-ig még sok idő van, kérem szépen.

Hajrá, hajrá!

2024. december 3., kedd

Kiplakátolt Csőrike

.... pedig már kedd van. Jó, hogy túléltük. Indul a szervezés, egy-kettő, irány 2025 decembere. Csinálunk egy kis fércverziót, aztán megyek szabadságra. Ezzel a projekttel kapcsolatban, naná hogy!



2024. december 2., hétfő

Vasárnapi munkaebéd

Az úgy volt kérem szépen, hogy sakkoztam, hányszor és hol fagyjak meg: útközben 2x plusz templomban 2x vagy útközben csak 1x és templomban 3x. Aztán utóbbit választottam. Két templomi program között bementem a jó melegbe: munkaebédelni.


Hja, kemény vasárnap vala. Túléltük a koncertet, magunk miatt aligha szégyenkezhetek (na jó, amolyan szolid volt, de még okés), viszont a kórus és a zenekar elég botrányosan szerepelt, szerintem le. Na, lapot rá!

2024. november 30., szombat

Csőrike és a gender

Annyi minden van itt, amire el lehetne menni, csak úgy röpködnek az ajánlatok. Ezelőtt tíz perccel arra gondoltam, hogy nem megyek arra az eseményre, amit napokig tervbe vettem magamnak, szóval nem érdekelnek ma este a női zeneszerzők, írók s az előadók, ahol mindenki nő. Tegnap beszéltük át a kolleginával, hogy fárasztó egy ún. "gender" konferencia, ha mindig az áll előtérben, hogy a nő nő, és milyen fontos ez az egész, és ez a dolog lényege. Hülyén is érezte magát legutóbb Szlovéniában, hiszen egy 150 éves francia zongorametodikáról tartott előadást, ami akkor is újító lenne még ma is, ha nem nő írta volna. Szóval nem attól innovatív az egész téma, hogy bekerült egy gender konferenciába. Mellette még csak egyvalaki hozott szintén "uniszex" témát, a főszervező, aki kartauzi női kolostor későközépkori zenés-liturgikus kéziratairól referált - a dolog ismételten nem a női jellegtől egyetemes bomba jelentőségű, hanem csak úgy, valakik hihetetlen alapossággal és mindenféle zenei és más tudásnak a birtokában alkottak, piszok jó dolgokat. Jó, hát éppen nők voltak, na és?...

Attól, hogy nő volt a komponista, e puszta tény nem tud és nem fog egy középszerű zenei alkotásból remekművet varázsolni. Szóval a gendertéma nekem valahogy nem azt jelenti, mint a legtöbb ilyen helyre elbillegő kolleginának. Mondjuk a szervezőnek sem, szóval Szlovéniában ezek ott pislogtak egymásra ketten, és ha én elmentem volna a Hildegardis témámmal, lett volna egy harmadik pislogó is. Az a baj velem/velünk, hogy ezek az előadások, amiket általában mi készítünk, nem genderről szólnak, sőt, pasik is szoktak ilyenekről előadásokat tartani, nem éppen gender konferenciákon. És a dolgozó méhek és hangyák amúgy is semleges neműek, jelentem, nyehh. Nem??

Ora et labora, szóval ma már eleget dolgoztam, utána meg inkább gyertyagyújtásra megyek a dómba, vesperásra. Az legalább nem gender - legalábbis egyelőre.

2024. november 29., péntek

Távirat

Hopp. Csőrike StF-ban rekedt adventelni az idén. Hopp. Holnapután koncert. Hopp. Izzasztó gregorián edzést kapott tőlem a szólista. Hopp. Jó lenne a gyerekekkel foglalkozni s nem a koncerttel és egyéb munkákkal. Hopp. Kérek szépen továbbá egy nemlétező adventi csendet. Hopp. Köszönöm, üdv. Hopp.

2024. november 26., kedd

Pavilion, másik generáció

A köztes számítógépem bírta, bírta.... aztán csekély három hónap után beadta az unalmast. Egy hétig nem tudtam dolgozni. Ezért Kaktusszal elmentünk szünetelni kicsit.

Aztán mégis megmakacsoltam magam és ma nagy soppingolással vettem egy ugyanolyan márkájút, mint a régirégi volt - csodák csodája, ma is gyártanak olyanfélét, na persze a napi strapálást 11 éven keresztül aligha lehet überelni, de én már annak fogok örülni, ha 5 évig kitart mellettem.

Hajrá!

2024. november 5., kedd

Nyavalya-dominó

Csőrike nagyon nem úgy tervezi, hogy nyafogóposztokat posztoljon, az árgyílusát neki.

De tény és való: Minél több ideig nem írok ide, annál több nyafognivaló tolul a világba, szóval már azért is jobb lesz ide írogatni, hogy kisebb adagok nyomuljanak egyszerre ki a csőrömből.

NLM-mozaikok (GRRRbe hajló): 

  • perverz olasz szomszédunk most már nem gatyátlankodik, hanem óriás hordóban szemetet éget, így ingyen füstöli a frissen kiterített holmimat
  • tömegszerencsétlenség a székesünkben, még mindig gyászol mindenki (tavaly decemberre esett a bentlakásos hasonló eset, egyszer évente is sok!)
  • nem lehet Márton-napi libamenüt rendelni sehol, épp csak a Laternefest ne ússzon el vele együtt, mint a tavaly
  • lejárt az idei konfi, amit saját szőrünkre-bőrünkre szerveztünk Kaktusszal, agyő, never ever again 
  • ráment az egészségem a dologra, begyulladt valami jobboldalt, ami rossz esetben nembelegondolnimi, legjobb esetben pedig a bölcsességfogam lesz, csak éppen nem lesz mikor és hol kiműteni még két hétig!!

StF-mozaikok (hasonló a rendszer)

  • kollégánk, aki nem egyházzenész, aláásta egy közös projekttel a tanszakunk hírnevét, ráadásul rárakta a nevemet is egy plakátra, aminek a szövegéhez semmi közöm bmeg, egyik oldalon az egyházzenébe belenyomott reklámanyag ordít, másik oldalon Krisztus csapkod az ostorral, az idióta meg egyiket se akarja meghallani
  • szűk két hét múlva már megint a dómban énekelünk, loco, same band, na de erre legalább én varrom azt a gombot, ami nekem tetszik
  • holnapután indulok konferenciára Németországba, az előadásom két darabban lóg, a második még meg sincs írva, mivel ma is a munkahelyi nyavalyákkal voltam elfoglalva, na meg ez a fránya vándorló fájdalom, fene tudja, mit akar még velem a napokban

.....

tyű, az iskoláját. Megfekszi ez akárkinek a hasát, ez a dominó.

Reméljük a legjobbakat....

2024. október 15., kedd

Csőrike és az alvás a változókorban

Elég rémes, hogy az utóbbi hetekben, sőt hónapokban többször is előfordult már, hogy reggelente nem tudtam, hol ébredek fel. A legextrémebb az a négy nap volt, ahol három éjszaka összevissza alakult, kettő a buszban (az egyik út alatt kisgyermek sírt és hányt felváltva, amíg az éj közepén be nem aludt végre), egy pedig egy hotelszobában Berlinben, ahol elvileg kialhattam volna magam, ha nincs éppen akkor Peter Fox koncert és amúgy szombat este, így megúsztam egy nagy ordibálással és némi ajtórugdosással plusz egy váratlan reggeli vizittel, egy párocska nyilván eltévesztette az emeletet vagy micsoda, milyen jól esett hogy miután elmentek, kiengedhettem a dühödt gőzt románul, a takarítószemélyzet nagy örömére, éljen a román nyelv! A második buszos éjszaka aludtam is végre valahára a hoteles kalandom után. Közben előtte-utána kiherélős projektek, könyvbemutató, rektorhelyettesi gyűlések, tanszaki krízis és hasonlók. A stresszmentes napoknak lőttek. Cél, hogy 2025 októberében is induljon tanév az egyházzenén, brrr és brrr.

Most pedig egy konferencia után a kolléganőmnél éjszakázok Szegeden, innét vonatozok fel holnap StF-be, miközben otthon a nagy laposban elviszi renoválni (festeni) az ablakokat az asztalos. Vagyis izgi, hogy hol alszom majd jövő héten, ha egyáltalán aludni szándékoznék.

Jelentem alássan, olyan öreg még nem vagyok, hogy éjjel üresben kuvikolnék, úgyhogy elmondanám, aludni igenis szeretek, s ha már nem mentem rendesen szabadságolni az idén, igyekszem hetente de legalábbis kéthetente kialudni magam. Ilyenkor nem szégyellek este kilenc tájban kibukni. Utánam az özönvíz!

2024. szeptember 7., szombat

Római staféta

Minden út Rómába vezet.

De tényleg, szó szerint, basszus!

Rőtmalac itt lett emeritusz, tíz év dupla műszak után. A gregorián szemiológia atyjának, Dom Eugéne Cardine-nak a székét vette át, jéé, hogy tényleg één? (még ezelőtt harminc évvel mondták neki, hogy ez lesz belőle, ha így halad, akkor nem is hitte el). Szóval a tíz év párhuzamos műszak StF-ban és Rómában egyszerre, az nem volt piskóta. El is ment minden pénze az ingázásra. Dehát: RÓMA. Én.

Most pedig Ingabinga. Megnyerte a versenyvizsgát, amit a Rőtmalac megüresedett székére szerveztek meg még valamikor májusban. Most meg nem tudja befogni a száját, hogy hihetetlenkedve, hogy jéé, tényleg? Rómába. Én. Októberben kezdjük a tanévet, tejóég, MOST.

Persze ez nem túl jól fizető meló, de a világon a Nr. 1., legalábbis presztízsben. Mégiscsak gregorián a római katolikus liturgia első számú zenéje - a zsinat szerint, ugyebár (erről lenne egynek s másnak hozzáfűznie széles nagy katolikus világon, de na).

A vicc az, hogy az újdonsült professoressa éppen nyakig áll a rőtmalaci kötetszerkesztésben. Velem.

Még nem is jártam Rómában, apropó. Én még nem. Bevallom, így igaz!

2024. augusztus 31., szombat

Rőtmalac mammut állatja

Kész lett ez a nyers-nyers kötet (van rajta egy teljes köpet, vágná rá Varró Miska). 446 oldalnyi lett. A tördelőm reggel küldte - valószínű elment aludni utána. Ez a "fake version", amit darabokban már 5 napja korrektúrázunk.... Ingabinga a fake tegnapi utolsó rágóját 23.30-kor köpte bele egy mailbe. Én 5.30-kor kezdtem a napot, időnként öblögetve és köpködve (holmi foghúzás utáni ínygyulladás, tegnap kezdtem). Ha belegondolunk, hogy a harmadik tagunk azalatt dolgozott, míg mi csucsukáltunk, akkor ez bizony egy háromszemélyes komoly üzem, nem afféle hobbi manufaktúra.

Csak már legyen megszáradva a ragasztás is, legkésőbb 25-ére, mikor a kicsi kék autóba be fogom nyüszkölni, a pezsgőkkel együtt. Izgi lesz, mert akkor is frissen húzott fog után leszek, alig egy nappal, a doki 24-én bányássza ki a bal alsó hatost.

Hogy mennyit szopunk ezzel a születésnapi ajándékkal... remélem nem vágja be a sarokba az ünnepelt az első két oldal után. Még utána jönnek a püspöki köszöntők sorban. Bízzunk a hiúságában, meg hogy a tanulmányokat is el fogja olvasni és nem kap székrekedést tőle.

2024. augusztus 25., vasárnap

Sivatag és alagút

Csak annyira látszik az alagút vége a könyvnek, hogy feszt bedugul. De aztán kidugul. És be, és ki!

Szóval én elmentem egy Lélekoázis nevű pedagógus önismereti tréningre vagya mi a túróra, a szomszédos sivatagba. A fene gondolta, hogy tényleg sivatag van, innét alig 40 km-re! basszus.... a falu szélén a kukoricás mellett majdnem beleragadtam a homokba. A falu aszfaltozott utcáján az aszfalt nem látszott a ráhordott homoktól. Mire odaértem, recsegett a fogam alatt a homok, szúrt a szemem és tele lett a tüdőm, hiába zártam be már az elején a szellőzőt. Hát mivel: a homokkal, persze!! Emlékszem, hogy amikor Cataniában konfin voltam, a hotelben az ágyneműre is lerakódott a szobából a vulkáni pernye (de az legalább nem szúrt). A tanyán bent a vendégházban mindenütt - por és homok. Vagymuk. Grrr. A programok amúgy nagyon jól voltak, megérte. Nesze sivatag, vagy megszoksz, vagy megszöksz!

Utolsónak egy elrontott receptből készítettünk egy isteni jó rétest (csapatmunkaaa!), kisütöttük a kemencében, aztán a két és fél nap után valahogy hazakecmeregtem, leseperkéltem az autóról az ujjnyi homokot (jéé, van számtáblám! khhh...khhh...kHHH!!), utána minden lyukamat kimostam, amit csak tudtam - a homoktól.

Most itthon játszom az alagutasdit, kukucsi! nesze kötet!... holnap a grafikus medve barátommal egy érseki aláírást fogunk fabrikálni a kötetbe, mert a m.ti.msgr. elfelejtette csatolni a fájlt, és valószínűleg szabadságon van. A másik kolléga, a tördelő éppen esik át a fején, de tényleg, olyan áldozatos és becsületes - hát, nem éppen ebbe az országba való!

Gatya felkötve. Drukk, még ezen a héten nyomdába kell rúgni a Rőtmalac szülinapi kötetét... egy tizenegyessel! (vagy amivel éppen sikerül...)

2024. augusztus 8., csütörtök

Dell

... a gépecske neve. Egyelőre még pislogó módusz(ok)ban ismerkedünk hajamtépem móduszban próbálom a Rőtmalacnak szánt jubileumi kötetet átbokszolni a magyarul maradt Word 2019-esén, ezeket néhány napja kezdtem, mikor Prágából Budapesten átutazva hazahoztam magamat magunkat. 


 

A gép jó vásár volt, feleárért kétszer olyan jól megy, mint a 11 éves kipurcant matuzsálem. Na de. A huszita úrvacsorai kehely mellé hoztam valami rendesebb szuvenyírt is, a leköszönő mandátumommal együtt ugyanis bevasaltam az IAH elnökétől egy jó adag koronavírust. Szegény, nem tehet róla, hogy a nyakamba akasztotta, de azért a 13 éves működésemet... ööö... nem éppen így gondoltam lezárni. Mindezt a perimenopauza mellé, tökéletes egy időzítés volt, bmeg. Szerencsére a szerencsétlenségben, hogy itthonra maradt az elkéső menzesz, az összes nyavalyájával, és most már felfelé ível a görbém, igaz, még csak lassan, naaa, gyerünk!! 

Azt hiszem, beértem abba a periódusba, hogy be kell írni a naptárba, kb. mikor esedékes a következő havi kínlódás, legalábbis a még használható időtartamot, amolyan ante quem valószínűségszámítással.

Munkára fel, flamingók!