Nem is tudom mire számítottam. A hivatalonokok azok hivatalonokok s nem a nagyérdeműt szolgálják mint a művészek. Csak már szeretnék valami értelmesebbet is csinálni mint félpercenként nyomni a gombot, hogy aztán már megint píí-píí-píí... a másik vonalon meg képtelen rákapcsolódni az automata egy élő alkalmazott fülére, de melegen ajánlja hogy "ha ismeri a belső számot, most beütheti"- hát honnét ismerném, te marha? pont azért hívlak hogy mondjál egyet. A honlapon természetesen csak ez a két szám van, nr. interior nuku.
Na jó, még csak egy félórája nyomom, mit nyivázok. Majd egy óra múlva jelentkezem, lett-e a hívásból valami.
Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2009. július 7., kedd
2009. július 6., hétfő
Veszélyes kérdések
Bármelyikük, ezek közül:
1)
Lizika kérdi a szaunában:
"Na és hányadik hónapban van?"
"NEM vagyok terhes!!!"
2)
Én ma a gyermekorvos várótermében:
"Mennyi idős most a kicsi?"
3)
A nagymama generáció visszatérő kérdése:
"Na és több tejed van már?" (utána természetesen jönnek a jótanácsok)
1) csak kövér. Lizika elhatározza, a büdös életben nem teszi fel még egyszer ezt a kérdést. Okos nő, tanul belőle.
2) merthogy én naiv azt hittem, ha egyforma kaliberűek akkor a másik a miénkkel egyidős. Persze, mikor megmondja az anyuka hogy 7 hetes, már kérdez is vissza, aztán vakarózzál hogy a tiéd egy hónappal zsengébb és mégis akkora amekkora.
3) na itt a bökkenő. Hogy nem veszi észre senki a kérdés mikéntjét. HA MÉG EGYSZER érdeklődik merészel valaki ez ügyben, szétverem a berendezését.
1)
Lizika kérdi a szaunában:
"Na és hányadik hónapban van?"
"NEM vagyok terhes!!!"
2)
Én ma a gyermekorvos várótermében:
"Mennyi idős most a kicsi?"
3)
A nagymama generáció visszatérő kérdése:
"Na és több tejed van már?" (utána természetesen jönnek a jótanácsok)
1) csak kövér. Lizika elhatározza, a büdös életben nem teszi fel még egyszer ezt a kérdést. Okos nő, tanul belőle.
2) merthogy én naiv azt hittem, ha egyforma kaliberűek akkor a másik a miénkkel egyidős. Persze, mikor megmondja az anyuka hogy 7 hetes, már kérdez is vissza, aztán vakarózzál hogy a tiéd egy hónappal zsengébb és mégis akkora amekkora.
3) na itt a bökkenő. Hogy nem veszi észre senki a kérdés mikéntjét. HA MÉG EGYSZER érdeklődik merészel valaki ez ügyben, szétverem a berendezését.
Bürokrata logika
A bécsi román nagykövetség honlapján az áll, hogy:
1) személyi igazolvány, újszülött beírása az útlevélbe, satöbbi intézése - csak hétfőn, szerdán és pénteken,
2) osztrák születési bizonyítvány átírása - csak csütörtökön.
Na ebből is az következik hogy minimum 2x kell beutazni. De ha nem lesz kész aznap, akkor 3x.
Holnap azért még telefonálok egy kört.
1) személyi igazolvány, újszülött beírása az útlevélbe, satöbbi intézése - csak hétfőn, szerdán és pénteken,
2) osztrák születési bizonyítvány átírása - csak csütörtökön.
Na ebből is az következik hogy minimum 2x kell beutazni. De ha nem lesz kész aznap, akkor 3x.
Holnap azért még telefonálok egy kört.
2009. július 5., vasárnap
Ragozás
Afenébe. Nemtom hogy mondják németül hogy "pitagorászi kvint". Utálom mikor nem tudom lefordítani a szakkifejezést... a ragozás miatt. Nem ez az első eset... Böee!!!
Véletlen egybeesés
Benyúlok a nagy dzsuva közepébe a könyvespolcon... s hát nem a Schubert szimfóniát ráncigálom éppen kifelé? persze valami mást kerestem, de így is jó! :)
(ha minden ilyen pofonegyszerűen menne...)
(ha minden ilyen pofonegyszerűen menne...)
Másmilyen nyári program
Szóval szeptember végén partitúraolvasás vizsga. Egyelőre csak arra várok hogy lejárjon az a szerdai kamarakoncert, aztán szanálunk. Szerintem nagyon kifelé sántítnak a dolgok. Fél szekrénnyi cucc biztos hogy repülni fog, lehet hogy a kottatár fele is. Az mégsincs rendben hogy már egy hete keresem a Schubert szimfónia partitúráját, ha fénymásolt példány lenne akkor tökmindegy hová tettem, de sajnos könyvtári... jó nagy hülye vagyok. Tanulság a jövőre: a könyvtári példányt MINDIG le fogom másolni, az eredetit meg azonnal visszasuttyantani ahová való. Mégpedig NEM itthonra való, ebbe a rendetlenségbe, az fix. Alig várom már hogy hajigáljuk ki a cuccokat. Végre kiélhetem a destruktív hajlamaimat, ááááááá!!!.......
Praßl tata... na ez is jó nagy falat. Most gondolkozhatok 13-áig (mert leghamarább csak akkor ér rá hogy velem is foglalkozzon), hogy mi volt a fejében mikor ideadta azt a kéziratot. Inga azt mondja hogy csak azt a felét kellene feltérképeznem vagyis azt ami neumás (és az már meg is van), a többit kéne hagyni a fenébe, merthogy százan százfélét írtak belé, és a bibis résztől már műfajilag sincs sok köze a zenéhez (többek közt imádságok, papi könyörgések meg mittudomén mik vannak belepirkálva, egyre rondább kézimunkák tömkelege, fúj). Én meg egyházzenész lennék, nem pedig teológus.
Tehát, lehetséges verziók, hogy Praßl bácsi mire gondolt mikor azt mondta, "Ez egy szép kézirat, fogod élvezni":
1) meg akar szívatni az egésszel,
2) tulajdonképpen ő se nézte át az egészet, úgyhogy nem is tudja, mi van benne (igazából ebben reménykedek, mert nem ez lenne az első eset hogy nincs ideje informálódni a dolgokról, ez esetben pedig ő égne, nem én... nekem megfelel, há nem?)
Ja, szeptemberre van még egy vizsga, úgy hívják azt a nyomorúságot hogy Studio für neue Musik, mondanom se kell hogy nem fűt különösebb ambíció ez irányba, de azért mégiscsak jó lenne letenni és eltenni. Kaki ide és tova, de beszámítják a szabadon választott tantárgyakba, és ha sikerül akkor még csak 2 másik dupla órás etvasz hiányzik hogy leadhassam az iratokat a diplomavizsgához. Ezzel a vizsgával csak az a bajom hogy júniusban éppen szültem, szeptemberig meg biztos elfelejtem az egészet, de üsse kő. Valahogy csak lesz.
Praßl tata... na ez is jó nagy falat. Most gondolkozhatok 13-áig (mert leghamarább csak akkor ér rá hogy velem is foglalkozzon), hogy mi volt a fejében mikor ideadta azt a kéziratot. Inga azt mondja hogy csak azt a felét kellene feltérképeznem vagyis azt ami neumás (és az már meg is van), a többit kéne hagyni a fenébe, merthogy százan százfélét írtak belé, és a bibis résztől már műfajilag sincs sok köze a zenéhez (többek közt imádságok, papi könyörgések meg mittudomén mik vannak belepirkálva, egyre rondább kézimunkák tömkelege, fúj). Én meg egyházzenész lennék, nem pedig teológus.
Tehát, lehetséges verziók, hogy Praßl bácsi mire gondolt mikor azt mondta, "Ez egy szép kézirat, fogod élvezni":
1) meg akar szívatni az egésszel,
2) tulajdonképpen ő se nézte át az egészet, úgyhogy nem is tudja, mi van benne (igazából ebben reménykedek, mert nem ez lenne az első eset hogy nincs ideje informálódni a dolgokról, ez esetben pedig ő égne, nem én... nekem megfelel, há nem?)
Ja, szeptemberre van még egy vizsga, úgy hívják azt a nyomorúságot hogy Studio für neue Musik, mondanom se kell hogy nem fűt különösebb ambíció ez irányba, de azért mégiscsak jó lenne letenni és eltenni. Kaki ide és tova, de beszámítják a szabadon választott tantárgyakba, és ha sikerül akkor még csak 2 másik dupla órás etvasz hiányzik hogy leadhassam az iratokat a diplomavizsgához. Ezzel a vizsgával csak az a bajom hogy júniusban éppen szültem, szeptemberig meg biztos elfelejtem az egészet, de üsse kő. Valahogy csak lesz.
Címkék:
güzü,
kúglitrugyi,
nyürr de nem csak
2009. július 4., szombat
Csőrike mama kezdő programja
Ez a hét nagyon "laza", vagyis csak babázunk (legalábbis csak én, Apunak szerdán lesz még egy koncertje, de attól ő is babázik, töretlenül). Az éjjeli műszak viszont az enyém. Azzal nincs semmi baj hogy ötkor oáá mert zaba kell, de hogy utána miért kell csakazértis nyiforogva tovább aludni s ezt úgy fél 9-ig csinálni, rejtély. Tény viszont hogy a 4 óra alukálás után mintha egy balta állna ki a fejemből és egész nap csak arra gondolok hogy ejsze kijuthat nekem is nemsokára egy délutáni szunyi! A tegnap délutánit ismét lefaragta a kicsi csibe hogy mindössze félóráig tartott (ismét nyiforgás--két baltányi életérzés), de máma szerencsére elkaptam egy "mély fázist", hála. Én nem értem: elméletileg alszik, de csapkod a karjaival, rázza a fejét s hozzá tényleg olyan hangokat produkál mintha valami csapágya nem lenne beolajozva. Szóval ha így alszik, gyakorlatilag nem tudok aludni. Tőle! (hö?!)
Na de mit rinyálok, elvégre ha nagyon lassan is, de valami alakulófélben van. Más csemetéje lehet hogy még ennyit se alszik íccaka (Szentgyörgyön volt egy elrettentő példa, Nagymama mesélte hogy Abigél másfél éves koráig nem aludt éjjel egy szikrát se... csoda hogy nem golyóztak be a szülei. Mikor rájuk kérdeztek, azt mondták, hááát, megszoktuuuk... ajjaj.).
Az viszont mese hogy az ilyen zsenge csemeték legfeljebb egy-két órát vannak ébren egy nap. Háhá. Tizennégyet biztos alszik de a többit ébren tölti. És akkor biza program kell. NEKI. Még jó hogy Apu egészen jól elvan ezen a téren (szerintem jobban csinálja mint én), mindenesetre addig tudok egyebeket is csinálni.
Olyan furcsa... én mindig azt hittem, hogy az újszülöttel és általában véve a csecsemőkkel csak NAGYON felnőtt, okos és tapasztalt valakik tudnak bánni, aki nem én vagyok. Míg Nagymama itt volt, akkor is volt ebből az érzésből, de még mennyire! Most meg itt vagyunk ezzel a Csőrikével, tegnap fordítva adtuk rá a réklit, tegnapelőtt filmezni kellett volna ahogy tisztába tettük (büdös kakival tele pelenkába mártogatta a sarkát, miközben próbáltuk kifogni a következő adagot mert természetesen nem fejezte volt még be...), de aztán minden jó ha a vége jó, rékli megfordítva, gyermek lemosva. Nem mérjük naponta, akkor eszik és kakil amikor akar, szép a popója, nem sír hogy fáj a hasa vagy a füle, hát biztos hogy jól van. Hanem csak jelezné valahogy hogy sántít a dolga. Nem?
Különben is, mikor jóllakott és tisztába van téve,Hanga egy illatos és mosolygós baba. Olyan, mint akármelyik százmillió másik. Asszem, gyorsan múlik a frászom:)
Na de mit rinyálok, elvégre ha nagyon lassan is, de valami alakulófélben van. Más csemetéje lehet hogy még ennyit se alszik íccaka (Szentgyörgyön volt egy elrettentő példa, Nagymama mesélte hogy Abigél másfél éves koráig nem aludt éjjel egy szikrát se... csoda hogy nem golyóztak be a szülei. Mikor rájuk kérdeztek, azt mondták, hááát, megszoktuuuk... ajjaj.).
Az viszont mese hogy az ilyen zsenge csemeték legfeljebb egy-két órát vannak ébren egy nap. Háhá. Tizennégyet biztos alszik de a többit ébren tölti. És akkor biza program kell. NEKI. Még jó hogy Apu egészen jól elvan ezen a téren (szerintem jobban csinálja mint én), mindenesetre addig tudok egyebeket is csinálni.
Olyan furcsa... én mindig azt hittem, hogy az újszülöttel és általában véve a csecsemőkkel csak NAGYON felnőtt, okos és tapasztalt valakik tudnak bánni, aki nem én vagyok. Míg Nagymama itt volt, akkor is volt ebből az érzésből, de még mennyire! Most meg itt vagyunk ezzel a Csőrikével, tegnap fordítva adtuk rá a réklit, tegnapelőtt filmezni kellett volna ahogy tisztába tettük (büdös kakival tele pelenkába mártogatta a sarkát, miközben próbáltuk kifogni a következő adagot mert természetesen nem fejezte volt még be...), de aztán minden jó ha a vége jó, rékli megfordítva, gyermek lemosva. Nem mérjük naponta, akkor eszik és kakil amikor akar, szép a popója, nem sír hogy fáj a hasa vagy a füle, hát biztos hogy jól van. Hanem csak jelezné valahogy hogy sántít a dolga. Nem?
Különben is, mikor jóllakott és tisztába van téve,Hanga egy illatos és mosolygós baba. Olyan, mint akármelyik százmillió másik. Asszem, gyorsan múlik a frászom:)
Címkék:
güzü,
kicsi Csőrike,
nyürr de nem csak,
tongyó
2-0
Tegnap lett meldecettelünk is. Na ez itt legalább olyan fontos mint a személyi, a megtévesztő "cetli" igazából a lakásbejelentő lap labanc neve. Még csak a követség van hátra, jövő héten Bécsbe menni, babástól, na ez is jónak ígérkezik...
2009. július 1., szerda
1-0
Születési bizonyítvány már van. Halleluja! a biztosítási szám az egyszerű: nem hazudtolja meg osztrák bürokráciát, vagyis 2 hét és szerintük "hipp-hopp, itt lesz". Nahát, marha gyorsan megy... kíváncsi vagyok, szóba áll-e velünk ezek után hétfőn a gyermekorvos. Hüm. Mennyi gond lett egyszerre...
Bürokrata frász
Ajjaj... már fél 11 van és még sehol se vagyunk. Ma el kellene menni a városba Nevenincs Királykisasszonnyal hogy az okos bácsik és nénik adjanak nevet, állampolgárságot és biztosítási számot Hangának. Kaki bürokrácia, fúj, fúj. S még 11-kor hátravan egy etetésünk, ejsze most már kivárjuk. Kérdés hogy délben szóbaáll-e még velünk valaki.... Rossz érzésem van, ajjaj.
2009. június 30., kedd
Sétáltunk a parkban, bizony. Kicsi Csőrike a babakocsiban alukált (na jó, csak fél szemmel, de azért nyugis volt), én meg éélveztem a napsütést!!! rájöttem hogy már mióta ülök bent mint valami kotlóstyúk (a tanszékre való rohangászások nem éppen a "dőljünk hátra a nyugszékben"-t juttatják eszembe; ja, és a vasárnapi buli, na az minden volt csak nem napozás).
Énszerintem az összes napsütést elkaptam ami mára kijutott vala s ez úgy kábé öttől hétig tartott. Előtte leesett egy akkora zuháré hogy minden oldalon megpucolta az ablakokat. Vagyis a déli meg az északi oldalon. Ez komoly! de csak azért mert szerintem tiszta a levegő. Otthon ha esik, lepcseg minden a sárban, ez alól egy ablak se kivétel, főleg ha földszinten van.
Ma jön Apu! :) meg az orgonája... ez a "szállítható" orgona csak annyira praktikus hogy eddig csak 2 alkalommal utazott haza vizsgáztatni, de mindkétszer az volt az érzésem hogy költözünk. Jójó, gyakorlatnak nem rossz, de a költözésnek még a gondolatától is rosszul vagyok. Grácban 2 év leforgása alatt ha jól emlékszem, 4x költöztem, valahogy nem rajongok a dologért. Pedig egy év múlva szedjük a sátorfánkat, brrr....
Énszerintem az összes napsütést elkaptam ami mára kijutott vala s ez úgy kábé öttől hétig tartott. Előtte leesett egy akkora zuháré hogy minden oldalon megpucolta az ablakokat. Vagyis a déli meg az északi oldalon. Ez komoly! de csak azért mert szerintem tiszta a levegő. Otthon ha esik, lepcseg minden a sárban, ez alól egy ablak se kivétel, főleg ha földszinten van.
Ma jön Apu! :) meg az orgonája... ez a "szállítható" orgona csak annyira praktikus hogy eddig csak 2 alkalommal utazott haza vizsgáztatni, de mindkétszer az volt az érzésem hogy költözünk. Jójó, gyakorlatnak nem rossz, de a költözésnek még a gondolatától is rosszul vagyok. Grácban 2 év leforgása alatt ha jól emlékszem, 4x költöztem, valahogy nem rajongok a dologért. Pedig egy év múlva szedjük a sátorfánkat, brrr....
Puttó
Imhol vagyon a kicsi tokamalac. Szembetűnő a hasonlóság, nemdebár?
(hogy a fenébe fért el a hasamban, még most se tudom)
Nos, magyarázatképp, a nagy ágyba NEM ÉN tettem bele, hanem Nagymama. De végülis mindegy, az este már én is vétkeztem a logikus gyermeknevelés ellen, s hát nem úgy elpilledt hogy miután áttettem a mózeskosárba, reggel 8-ig húzta a lóbőrt? csak volt valami haszna...
2009. június 29., hétfő
Vorau

A baba ezúttal benne vagyon, de nagyon! becsületére legyen mondva, még ezt a nyálkás, ködös időt is kibírta, sőt, végigaludta az egész délutánt, koncertet, vecsernyét, agapét. A prépost bácsi nagyon csodálkozott hogy még csak 13 napos és ilyen jó gyermek. Na jó, 8-kor cseppet eltörött a mécses, de még így is büszke vagyok rá:)
Háttérben a voraui bejáratok egyike, ez egy szerényebb változat, csak konyha és agapéterem van mögötte. A refektórium az persze nem itt van mert oda puccosabb kapu illik. Ebben a komplexumban úgy hemzseg a barokk hogy az kész csömör. Különben néha olyan képeket vág Hanga miközben alszik mintha ő is egy puttó lenne a szent galamb mellett. De azért örvendek hogy a kicsi Csőrike még nem tud repülni s nem kellett lehalásznom valamelyik oltár tetejéről:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)