Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. június 30., kedd

Sétáltunk a parkban, bizony. Kicsi Csőrike a babakocsiban alukált (na jó, csak fél szemmel, de azért nyugis volt), én meg éélveztem a napsütést!!! rájöttem hogy már mióta ülök bent mint valami kotlóstyúk (a tanszékre való rohangászások nem éppen a "dőljünk hátra a nyugszékben"-t juttatják eszembe; ja, és a vasárnapi buli, na az minden volt csak nem napozás).
Énszerintem az összes napsütést elkaptam ami mára kijutott vala s ez úgy kábé öttől hétig tartott. Előtte leesett egy akkora zuháré hogy minden oldalon megpucolta az ablakokat. Vagyis a déli meg az északi oldalon. Ez komoly! de csak azért mert szerintem tiszta a levegő. Otthon ha esik, lepcseg minden a sárban, ez alól egy ablak se kivétel, főleg ha földszinten van.

Ma jön Apu! :) meg az orgonája... ez a "szállítható" orgona csak annyira praktikus hogy eddig csak 2 alkalommal utazott haza vizsgáztatni, de mindkétszer az volt az érzésem hogy költözünk. Jójó, gyakorlatnak nem rossz, de a költözésnek még a gondolatától is rosszul vagyok. Grácban 2 év leforgása alatt ha jól emlékszem, 4x költöztem, valahogy nem rajongok a dologért. Pedig egy év múlva szedjük a sátorfánkat, brrr....

Nincsenek megjegyzések: