Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2013. október 28., hétfő

Burján

Nahát, amíg három országot jártam be, kinőtt LKCs haja. Tévedés ne essék, ez három nap vót...

2013. október 23., szerda

Szabotázs, már megint

A szeméttárolóból a holnap néz reám: zsíros szalvétán egy virslimaradék, és egy eltaposott cigarettacsikk... nem is részletezem, nem részletezem!!!
Szóval KCs jóvoltából inkább KFT a P.J. orgonakoncertje helyett. Hogy ez a kölyök mekkora hisztit csapott le, mikor Nagymaminál akartam hagyni (mialatt fülgyuszis LkCs mosolygott kutyára-macskára, mint angyal). Szeretem és ezt a múzit is, de ma inkább amarra mentem volna, ugyanis ezúttal ő akart a nagy laposba jönni, és én ki tudja mikor megyek a Műpába a koncertjére. Görr, görr és görr. És egy óráig tartott, mire elkészültünk...

2013. október 17., csütörtök

Visszatérő

Elérkeztünk ahhoz az évszakhoz, mikor vad öltözködhetnék és színezhetnék vesz erőt rajtam.
Anyagok: gyapjú(szövet), másféle vastag egyszínű és puha anyagok, bársony és kordbársony.
Színek: október, lombhullató erdő.
Formák: csak semmi maszkulin szabás, szoknyák, pelerinek.
Kiegészítők: egyedi darabok, finom bőr lábbelik, táskák, egyebek.
Kivitelezés: idén is elmarad.
Okok: pénz, anyag- és üzlethiány, sekély konyítás a szabászathoz (a varrás egy fokkal jobb).
Na. Azért jó, hogy még mindig utolér minden évben a remény, hogy hátha.

2013. október 16., szerda

Decade. Two times

Hihetetlen, hogy ezelőtt úgy húsz, de még tizenöt évvel is milyen nyuszi voltam. Emlékszem hogy próbáltam kifele nyugis arcot mutatni, belülről pedig evett a fene, hogy nem vagyok képes társasági életet élni, de mennyire nem! Vagyis mindenütt ott voltam, de ha nem ugyanazzal a kevés emberkével, mint aszongya egy nőnemű és egy hímnemű baratinámmal (utóbbi furamód mindig volt, és tényleg nem lett mindegyikből szeretőm) hozott össze a mennykő pont akkor és pont ott, akkor el voltam veszve bús magányommal, ha volt söröm, ha nem (a cigi rituálja valahogy túl korán befuccsolt, májusban volt 18 éve hogy abbahagytam, amit el se kezdtem igazán). Pedig én tényleg ott voltam, ahol pezsgett a pezsegnivaló, mint pl. azon a híres mezítlábas Doors bulin a Dózsa klubban, ahol természetesen az anyám bársonynadrágjában és - ó sajna - cipőben mertem magamnak megereszteni egy Break On Through To The Other Side-os pörgést (csakis baratinámmal). Ennek már 20 (húsz, XX) éve!!!
Elég sok emléket bizserál ez a NLM lityilötyije, ami lassan arrafelé tendál, hogy megdöntse a kategóriát (most épp valami szoftjugó euróvíziót idéző slágert nyomatnak, toleráns vagyok na, az is kell a népnek). Szóval a Guns 'N' Roses November Rain-jét se hallottam rég, persze tudom hogy akkor halt ki a legjobb metál a kronológiai létrán, de én húsz éve ezt még nem tudtam, és a videóklipből se a giccses torta kellett, hanem a tény, hogy "Use Your Illusion" és most látom, hogy Majdnemszerelmemnek - akivel kizárólag csak Guns 'N' Roses-ra táncoltunk - is valószínű hogy kellett a képzet, miszerint én lennék az, aki tulajdonképpen nem vagyok. Közben felnőttünk mindketten, nem is tudom hogy melyikünk hamarább, pedig három évvel idősebb volt nálamnál és ez a suli ideje alatt nagy szó.
Szóval ijesztő, hogy mekkora nagy pofám lett ez idő alatt, torzomborz és zord mesterekkel perelek ha kell, olasz rendszámú szabálytalankodót ripityázok halomra a veszprémi piros lámpák egyikét kihasználva, természetesen románul és csendőrpertuban hogy majdnem megölt gyerekeimmel együtt, hajjaj világ, asszem írok a Sökli túlsó oldalán megbújt asztrológus tündérnek, hogy meddig tart még ez a kontrasztos állapot???

2013. október 13., vasárnap

Augia

Tudom hogy nagy gaztett KCs-t egy hétig egyedül hagyni (na jó, Kaktusszal), de...
nagyon önző dolgok következnek most, tessék felkészülni rá.
Először is, én szeretek koncertezni. Nem mindenfélével, nem mindenkivel, nem billentyűs hangszerrel vagy valami mással amihez nem igazán konyítok annyira hogy színpadra álljak, de kamaraegyüttesekkel, kórussal, szkólával, szólóban, orgánummal stb, s ha egyszer van rá luxuslehetőség, meg is nézem hogy kivel.
A koncert tematikája, egyáltalán a téma, ha az tökösen van összeállítva, úgymond van művészi (és nem csak!) koncepció, már ez képes engem lenyűgözni.
A gondosan összeválogatott anyag a gregorián esetében dallamrestitúción (is) keresztülesett, tehát valaki órák hosszat görnyedt kb. 10 különböző légypiszokrendszerű középkori kézirat fakszimiléje felett, hogy kihozzon egy, a történelmi valóságot leginkább visszaadó variánst (csak egy példa: a száz évig "etalon"-ként használt Graduale romanum 1908-ból, majd az 1979-es Graduale triplex tele vannak ordas hibákkal, amiket még mindig nem sikerült teljesen kigyomlálniuk a felette görnyedőknek). Szóval a helyzet itt eléggé komplex, mert sokszor nem csak az idő- hanem a területi massza is megnehezíti az egységesítési kísérletet, pölö tegnapelőtt éppeg okosabb volt egy bizonyos légypiszok szerint énekelni a nuótát, mintsem összevetni a másik kilenccel. Eccóval gaude, ha a munkának ez a fele is megvolt (jelen esetben Ingabinga ült össze egy gregorián guruval, tehát amit énekeltünk, annyira friss volt, hogy ahajt szalajtották a műhelyből).
Tegnap lehetetlen volt inkognitóban mászkálnom Reichenauban, mert még a Zen teaházban is felismert a pincérnő, pedig se smink, se koncertmaskara nem volt. (Igen, nem messze voltunk a Zeppelin grófok hajdani rezidenciájától... micsoda luxuscikk az az egész tópart, kész őrület. Egy pillanatig meg is kérdeztem magamtól, mi a fenét keresek én itt, de micsináljak ha ott volt a koncert színhelye?!)
Hát, ami nem túl jó, hogy két napig kell utazni amíg az ember eléri az artériát, vissza a hajszálerekhez megint kettőt, az ugye négy, s akkor még hol van a koncert?? Ha jól nézem, idén ez volt az utolsó löket. Szépen kifizetem belőle a mesterek szőrét-bőrét, ha már nem pápai valutában adták a honoráriumot, mint az előzőeket - sö felavatom most már a dolgozószobámat, remélem engem vár, mire hazaérek. Meg a kicsi csőrikék!

2013. október 7., hétfő

Ó, az ex...

Nem valami szívderítő élmény a hangyaboly ex-, vagyis jelenlegi konyhájában lenni. Pedig frissen mázolva még a penész se olyan szembetűnő, mint mondjuk a múlt ősszel. Ahogy a konyhabútort elhurcikáltuk, még nem volt olyan gyilkos galóca a gyomromban, mint most. Hát normi hogy csak egy lyuk marad a bútorok helyén, hát nem is olyan nagy szám. De hogy most beraktak valami közös használatra való konyhát a helyére, ahol minden polcon virít a cetli, hogy mi hová való, hát becsszó bepucoltam a szobámba a mosatlanommal, csakhogy ne lássa más. Fúj de randa dolog elvárni tőlem, hogy nem az én konyhámban "otthonosan" viselkedjek. Cetli nélkül is ugyanoda teszem a dolgokat, (tudom hogy hihetetlen, de a konyhaszekrényemben mindig rend volt és lesz), de hogy a cetlik néznek, ebből nem kérek. Meg úgy egyáltalán, ne nézze senki hogy ott eszem. A lábaimat meg ezek után még szép, hogy nem is akarom felhúzni, na nem is eszem ott, punktum.

2013. szeptember 29., vasárnap

Sikerölmöny

...avagy mi van ha elfelejtem hogy nímöt billentyűzeten maradtam.
Szóval nem túl nagy, de azért sikerült befejeznem egy határidős munkát, (de jó hogy nem ma van október elseje). Hurrá. Megyek a csőrikékért, ma innep van.

Októberi depi - előzetes

Lassan lépdel a fűben a vak zenészek kara.
Mondjátok, emberek: ez már Európa? 

2013. szeptember 28., szombat

Házikónk - részlet

Végre feljutottam a padlásra. Csavarintos egy balkán észjárás! avagy hogyan gondolhatta az előző tulaj (az építő), hogy egyszer csak ki fogja nyitani a padlásablakot - kallantyú eldolgozása, minden esetre. (A mobilt természetesen bal kezemben fogom.)

Tudathasadt x-lakiság

Ez a nagy káosz és anarchia csak addig könyököli bele magát életünkbe - az agyam nagyrészét kitöltve -, míg el nem indulok a csőrikékkel a bürgüncfalvi firiss őszi reggelben. Naná randa hétköznapok hónapok óta, amik nem arról szólnak amiről szeretném; a hecserlibogyó és a másik bogyó, és a színes bokrok és az a napsütés, ami csak ilyenkor ilyen, és KCs érdeklődő szemecskéje miközben találtunk egy bogyót ami nem mérgező, és végigperegnek tizenév őszi reggelei és bogyógyűjtő akciói, hát komolyan azt hittem egy percig, hogy Nyakasfődön vagyok a Pacé mellett a Büdöskútnál, pedig ez se nem StF, se nem NLM, hát most hányadik otthon???

2013. szeptember 20., péntek

Fűtésszezon

Kazánunk is megérkezett szerencsésen, mától várja az előszobában, hogy hozzáértő kezek kibontsák és felszereljék személyre szabott helyére a fürdőszobában. A hozzáértő kezek leghamarább hétfőn piszkálnak hozzá. Ha jól láttam, az alsó szinten kemény 15 fok van, bár az is lehet, hogy a fürdővíz mérésére használt bigyó a levegő hőmérsékletét nem kapiskálja. A felső szintét nem mértem semerre se, hogy tartsam az illúziót, miszerint sikerült a kölcsönkért tankkal szaunát csinálnom. Drága új családtagunk a garázsból eszi a háromfázisú áramot s azt írja rajta, hogy "Made in Sweden", de én ezt nem hiszem. Van egy dögnehéz propellere ami engem a szovjet hadirepülőket juttatná eszembe, ha tudnám hogy milyenek; és nem akarom megnézni az órát, hogy két nap alatt mennyi áramot evett meg a fűtőszál(acská)ja. Egyelőre csak esténként durrantom be, sovány vigasz hogy LkCs csuklyás anorákban már nem tűnik reggel olyan jégcsapnak mint három nappal ezelőtt, mert én biza q...ra fázom. Ha elfelejtettem volna, most naponta többször emlékeztethetem magam, hogy hosszú lejáratú a reumám, amit ezelőtt tizenévvel szedtem fel az ugyancsak fűtetlen egyetemen. Valahogy eddig még nem ért utol az a jóleső nosztalgia, hogy azok voltak ám a szép idők. Sőt, egyáltalán nem akar utolérni semmiféle szentimentális vájkálás a múltban. Ha arra gondolok, hogy különböző problémás szituk és állapotok miatt pont egy éve kényszersziesztázom a disziben, kiver a hideg veríték és begörcsöl a hasam. Közben vár még öt dög csomag hogy bútort varázsoljak belőlük, ahol elfér a tudomány, műveltség és a büdös cipők, profilja válogatja. És így jár le a szeptember.
De hogy legyen meg a nyürr de nem csak, ezt a gyönyörű példányt az imént kaptam lencsevégre a mobilomról (ott még nem törtük fel a betont). Amúgy is hajlamos vagyok a szélsőségek hülyeségeire, csoda-e hogy egy percig azt gondoltam, beállok természetvédő aktivistának?

A polip karja

Kasszásnő ma a szupermarketben:
- 76 dinár lesz. Na, mi újság az óvodában?
- .... (???)
Nem alábecsülni a helyi hálót, ó nem.

2013. szeptember 19., csütörtök

Várom, hogy felnőjek

Időnként tükörbe is nézek, hát az eredmény nem mindig repesdető. Nem szép, sőt egyenesen szégyellnivaló, de hát micsináljak. Ez is én vagyok, egy a sokféléből, ez a kolonizáló fajta, tinédzser álmokkal még mindig, hogy akkor majd egyszer sok pénzem és hatalmam lesz, és adok munkát mindenkinek, én Csőrike a nagymarkú, nem lesz itt munka- és pénznélküliség, és mindenkin fogok segíteni. Méghogy tinédzser! asszem 14 voltam mikor elolvastam a Tamás bátya kunyhóját, persze már akkor is el voltam késve ezekkel a dolgokkal, de most, hogy ennek a sántiernek az ifijasszonya, domnicája de inkább goszpogyája vagyok, a majdnem 200 nm mellé erőteljesen törnek rám a segítő ösztönök, hol a kőműves legényt szponzorizálnám meg egy rendesebb fizuval, hol a beugró szemételhordót vagy takarító legényt foglalkoztatnám fehéren vagy feketén, csakhogy nem kelljen gürcölnie az ötven centes órabérért. Még ha pénzem is annyi lenne, mint amennyire ki akarok húzni mindenkit a csávából. Ennyi évesen ilyen naivan viselkedni, még ha magamban is, hát ez nem kirakatba való.