Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2019. június 28., péntek

Erőltetett menet tünetei

A családban egyáltalán nem az enyém ez az előkelő hely: Vagy nem emlékszem, vagy nem tartom érdemesnek az egész vackot, miután felébredtem, el is felejtem. Tessenek nővéremhez vagy leidősebb Csőrikémhez fordulni, ha igazán elsőosztályú álom kéne.
De.
Hogy az éjjel valami StF-szerű helyen voltam, akkora méretű város, DE MÁR MEGINT NEM AZ HHANEM EGY MÁSIK AKKORA, és valami koncertekkel összefűzérezett konfin voltam Kaktusszal (!), most se világos hogy mennyi volt a koncert és mennyi a konfi, és egyszerre csak Louis Vierne kötődését és személyes vallásosságát kezdték tárgyalni  a Jézus Szíve ünnep kapcsán, de komoly teológiai gyökereket boncolgatva, és majdnem leesett a pofám, hogy Kaktusz felvillanyozva és éberen (!) hallgatja ezt a szellemi hajkurászást, miközben én nagyon fárasztónak találom az egészet, érzem hogy mindjárt belétörik az agyam kereke...

Színhelyváltás, másik teremben folytatódik a dolog, közte kellemes 15 perc gyalog, 10-15 éve nem látott kúglitrugyis ismerősöket látunk jobbról-balról, beszédbe elegyedünk, na, odaértünk, kezdődik a.... és lehuppan Bajormedve mellénk egy párnázott székre, most is izzadt és kövér, kiguvad a szeme ahogy harcol a szuszakodásban, törölgeti a zsebkendővel a nyakát, és ledarálja: "Te Csőrike, jó hogy itt most találkozunk, figyelj csak, kész lett-e a lista? igencsak eltűntél mostanság...."

Természetesen erre a rémes részletre felébredtem, én is leizzadva, nyakam hozzáragadva a párnámhoz, basszus, fél 5. Tényleg, igaza van: kész lett-e?... Most mit mondjak neki?.... Csőrike, ébresztő, erre már nem kell válaszolnod. Legalábbis nem most, ilyen szalonképtelenül. Ébresztőőőőő!!!!!

2019. június 23., vasárnap

Blaszfémia Labanchonban

A helyzet súlyosságára mi sem mutat rá jobban, minthogy Bajormedve hirtelen az ÖAW-DigMus Slack munkaplattformra érkezett online (a pálmát viszont bent felejtette á la "szabadságra mentem-forma vagy 3 hete", haha), a drága fizetetlen munkatársa meg egész nap gürizett mellette az imádságos kezeivel, sacc 12 óra hosszat szívva a táblázataim másik felével. Ha egyszer sok pénzem lesz, becsszó meglepem a bankszámláját.

De MA. Vasárnap. Ketten is güzülnek.
Ausztriában.
AUUU.

Ora et labora, labora, labora...

Kedves hűséges Olvasóim, akik még nem menekültetek fejvesztve ebből a bugyorból, először is köszönöm a kitartást amivel még mindig errejártok. Hogy tényleg érdemes lenne, arról nem vagyok meggyőződve most éppen, de na.
Ami engem illet: én se tudok fejvesztve menekülni, mert nem olyan eccerű az a dolog, haha. Egy biztos, ma vasárnapra virradóra 4.45-kor morogva konstatáltam hogy valaki most gyalogolt át az udvaron, sejtem én, ki és hogy aludni, úgyhogy ebből megint nem lesz dél előtt felkelés, nekem viszont a paplan alatt is viszketnek már az antifónák identifikáló számai, úgyhogy fel is keltem, kukurikú, hajrá.
A számítógépek továbbra is segg buták az emberi agyhoz képest, s hogy minek kellett ezt az egész rendszert kitalálni, még mindig nem fogom fel. Itt a ragyogó példa rá, hogy mivel baszarintom el az időmet, ami nincs. Kérem szépen, van 3 egyforma kezdetű, beazonosításra váró ének:
1. Beatus vir qui timet
2. Beatus vir qui suffert
3. Beatus vir qui conjunget
Én ugye kaptam egy szép Excel táblázatot, amit nem én gyártottam, hanem a Digital Humanities keretén belül működtetett bécsi fityfiritty, de énnekem azt "felül kell vizsgálnom". Nos, ha a rendszerük mentségére hoznám fel, hogy eredetileg csak annyit ír az első kettőből, hogy Beatus vir, még jó hogy összekeverik. De a Beatus vir qui conjunget teljes szövege megjelenik az eredeti listámon, az az idióta gép pedig úgy gondolja, hogy ez mind az az egy antifóna lesz, márpedig odapakolja nekem mindnek az 1. Beatus vir qui timet ID számát. Elszórakozgattam egy darabig, míg szétbogoztam őket. Hát mi vagyok én, Hamupipőke?!

2019. június 19., szerda

Meguntam, hejjj...

Kimostam ma vagy három gépnyi ruhát, mindet el is pakoltam. Ordítoztam egy kört előtte, utána és közben. Ma ugyanis a számítógépem úgy gondolta, hogy sokat használom és lestrapálom, ezért arra invitált hogy szkenneljem át az agyát. Közben meg lefagyott, az antifónáimmal egyetemben, amikhez egész délelőtt nem tudtam hozzányúlni. Mintha nem lett volna már elég buktató a munkámban, mióta itthon vagyok! Nehezen közlekedek a lakásban a feltúrt holmik és a szemét miatt és becsszó, ha tehetném, visszamennék a 9 nm-es cellámba, hogy ne kelljen ennyit ugatnom, ráadásul nyilvánvalóan potyára. Két nap alatt sikerült kitakarítom 2 mosdókagylót, egy wc-t és egy bidét. Többre nem volt se időm, se erőm. Egy hét után LEÍRHATATLAN a valóság. És csak nem akar változni semmi és senki, mintha ez mindenkinek jó lenne. Eltűnt mindeközben egy könyvtári könyv, egy óvodás fellépő kölcsönruha, néhány fontos dokumentum, ehh, bagatell!.... Most vagy öregszem, vagy nem vagyok hajlandó ezt így tovább csinálni. Homo sapiens vagyok és csakazértis, akkor se dőlök be ebbe a disznópajtába, ha éppen az oldalamat vakarom.

2019. június 12., szerda

Bencés világom

Hát persze, hogy megkaptam a nyugdíjas evangélikus lelkész bácsit kurzusrésztvevőnek, ettől egyből székrekedésem is lett, mintha nem lenne elég hasonló bajom, ha kiteszem a lábam otthonról.... Péntek délig, péntek délig, kibírom én, hejj. Mindenesetre hihetetlen jó érzés, hogy minden sarokban tisztaság és rend van, valamint nem duvad a fejembe egyik családtagomnak se a szennyes rucikája, sem ha lépek, sem ha egy helyben ülök. Valamit valamiért...

2019. június 11., kedd

Én betoj

Ma a kávézóban velem szemben ült egy komplikált, arrogáns bácsi. Csak éppen ne kurzusrésztvevő legyen... Már minden ősz hajú német bácsikától kiráz a hideg, mióta a listát megláttam. Merthogy az idei mérleg: 5 pasi és egy nő (de az is törvényszéki bíró). És mind gregoriánt akarnak tanulni. Lesz itt nemulass....

2019. június 10., hétfő

Ma reggel alighogy kimostam a csipámat, ért a hír, hogy tegnapi nap elment a nagy magyar gregó mátriárka közülünk. Most már tényleg hiába írtam volna meg neki azt az első levelet, amit már évek óta halogattam... Úgyhogy a lehető legértelmesebbet csináltam: egy pünkösdvasárnapi ünnepi laudest esztergomi rend szerint. A keze írásával készült kottából. A kápolnában. Most már úgyse kell levelet írnom, hogy bemutatkozzak neki. Sajnos tanulni is csak az írásaiból tanulhatok, a személyes beszélgetésnek már azelőtt vége, mielőtt elkezdhettük volna. Nyugodjék békében!

2019. június 7., péntek

Munkaterápia. Kezdő kurzus.

Ablakok abszolválva. Hihetetlen mértékű hisztik hatékony ellenszere a munka, öregem! Középső csőrike kezébe egy vizes rongy. És egy száraz. Csodákat tesz... N.B. mind a 6 évével még jó munkát is végzett. A nyugodt estéről nem is beszélve. :-D

2019. június 6., csütörtök

Ha két életem volna....

... s így tovább valahogy, mondja a nóta. Hát, meglep vagy sem, az se lenne elég, csak a négyzeten.
Holnap megyek másik országba, kelet felé. Estére valahogy hazavergődök. Közben ezerrel készülődnék én, vasárnap jön a gyermek woodstock-ba egy fiatal pár, nekünk meg szállóvendégnek, kínjukra. A Népkertben vasárnapra igazi sárdagasztó várható, amely Mosolytenger fedőnévre hallgat. (Közben reggel keresztelőre megyünk, Pünkösdvasárnap, vendéglői nagyebéd és ilyen apróságok, ebbe cseppen bele a vendég, délután majd indul a buli). DE curukk: szombaton még reggel próba. Utána csak a takarítás további része(i). Mára meglett 3 szúnyogháló és ablakok kívülről + 1 teljes ablak a háromból. Egyenként négyszárnyas és duplán, mert régi fajta, úgyhogy igazán nem lebecsmérelendő teljesítmény. Függönyök, falvédők, egyéb textíliák kimosva, kikészítve a falak pókhálózása utánra (félig ez is megvan). Ebben a házban csak döglött madárral nem találkoztam a szekrényben, annyira kemény Csipkerózsika-szerű állapotok vannak. Az építkezés után sehol nem volt rendes takarítás. Ujjnyi por volt a függönyökön is, pofádba minden mozdulatnál pókháló, boááá, boáá.
Ja, és a rohadék referenciatáblázatok most pechükre (és pechemre) várnak még néhány napot, ha akarnak, ha nem. Mit izélek, el vagyok én tévedve: vasárnap este utazom két országgal odébb, nyugatra s egy hétig ott dolgozom a bencéseknél, valami teljesen egyebet, aztán felvételi az oblációs próbaidőre. Na, valahogy így. És közben megcsíptek a szúnyogok. 10 perc alatt diónagyságúak lesznek ezek a bucik. Hát... legalább eltűnnek a ráncaim néhány napra, már ez is valami.

2019. május 29., szerda

A Haladék

Lejár május végén a számítógépes mukik munkaszerződése, akik a rohadt referenciatáblázatokat buzerálják végül olyanra, amit publikálni lehet (HÉÉ, nem rontani el még jobban!.... kíváncsi vagyok én arra a publikált verzióra, lassan minden bizalmam oda, ami a projekt hitelét illeti).
Tegnap párhuzamosan ugyanazt lapátoltuk befelé Bajormedvének két vonalon:
1. enmagam Csőrike Nagylaposfalváról; valamint
2. a bécsi asszisztense, akit közben nyakonöntött - hasonló időszűkében - egy Mengotus-szal (ez is olyan középkori vack liturgikus kézirat, mint az én diszimé vót):
EEmmber, EZT ennyi idő alatt képtelenség rendbeszedni ebben a rendetlenségben. Szóval: Vagy kiöntjük az orrod elé, mint valami moslékot, vagy pedig megcsináljuk rendesen, de azt, hogy akadémiai szint és május vége, just forget it.
Úgyhogy ebből az sikeredett, hogy bajor jégcsákányunk valószínűleg behúzta a farkát, kilincselt és kapott. Mégpedig a számítógépes buziktól egyhavi haladékot, azaz ingyenmunkát. Nekem ezen a szinten mindegy, mi lett, ki hogyan intézi tovább, de a június 30-tól írott formában máris lenyugodtam, gyakorlatilag pedig aludtam végre fél 6-ig. Valamint mai nap megkértem a szomszédot, vágjon rendet a motoros kaszával az udvarban. Ráfért a depilálás a másfél méteres zöld szörnyetegekre, s hát még a szőrös lelkemre! Na jó, a pipacsokat meghagytuk. :-) Végre nyugodtan bíbelem tovább a melót. Emberi tempómban. Na.

2019. május 24., péntek

Bíííínggg

Na ez a kivert biztosíték volt, kérem szépen. Ez a kép még akkor készült (10, perceee!!!) mikor a Deus tuorum militum című himnuszt próbáltam kibogozni a pókhálóból. István pápa és István vértanút ekkor (még) nem kevertem össze (azóta szerencsésen szétszedtem ismét őket kettő személyre), Márton pápát viszont éppen akkor láttam Márton püspöknek, szóval kb. 10 perce hogy frissen bogoztam szét őket, ott középen az a sötét kvasz, na ott történt. Abszolváltam ezt az éneket. NYEHHH. Na nem mindegyik ilyen rettenetes, de ez bizony kiverte a biztosítékot, a tegnap is. Ilyen kemény gregó naptárral ritkán van dolgom. Ma viszont sikerült kivégeznem ezt a gubancot. Ünneplésről szó sincs. Anyám, mennyi van még....

2019. május 23., csütörtök

Rohadt referenciák

Négy nap alatt kell ledarálnom az egyhavi munkát, hú de utálom. A múltkoriba is majdnem beletört a bicskám, csak az Úr mentett meg az összecsuklástól. Na meg a csihánytea (3l folyadék naponta, állandó pisilés, de sikerült, legalábbis két napig nonstop tarolt az agyam). Na meg naponta az utolsó nekifutások, az utolsó 2-3 órák ideje alatt a lassan csordogáló jazz-rádió, kedves csatornám a Fusion-Lounge: bossa-nova és valami kevert szarok, kellemesen ringatózó takonyban, Coelhót 17 évesen olvasni az erdőben, na valami ilyesmi, szóval úgy jól esett, ébren tartott és tudtam vele dolgozni is. DE MOST. A rohadék referenciatáblázatok gyötrése. Vagy pedig az ő gyötrésük. Engem gyötörnek, nem vitás. Még az agyam kattogása is hangos közben, semmit és senkit nem tűrök jelen helyzetben a fülem mellett, nemhogy zenét. Megkattanok. És el kell kerülni azt, hogy kinyitjuk a könyvet, és pihenten, derült naivitással meglátom az első ordas hibát, aztán sorban a többit.... úgyhogy közben fejen állok épp, mint egy rajzszeg, ezt meg napokon keresztül. Az anyja manókáját ennek a világnak!...

2019. május 7., kedd

Érdekből vagy számításból...

... mellékes, ha melléd áll....
Kétségkívül, ezt a szerepet töketlenségből csak Gizella királyné múlta felül. A Zisvánakirálybó, háá. Kívülről fújom azt az egészet. Valahogy természetes volt, hogy akkor, ott, ahol éppen történt a dolog, zsebbe alig belegyömöszölhető méretű mini kazettofonról meg lehetett hallgatni elejétől végig, amíg csak tartott az elem, mialatt a szamócák közül makkot lehetett szedni, a kertibudi irányában kint és bent, ez ment a fülemben egészen addig, míg gombnyomásra is el tudtam kezdeni, akár a közepétől  is. Egyik rockopera se tudta felülmúlni, de még megközelíteni se AZT, amit a mű jelentett nekünk, annak a nyamvadt X generációnak, vagy valami izé, ilyesmi.
Most ez a darabka belőle azért jutott eszembe, mert történelmi pillanatot könyvelek el épp most - lehet hogy nem az első alkalom, de ha volt is ilyesmi, most nem emlékszem. Én, kérem szépen, ezúttal nem állok más mellé, mint eddig, hanem önnön érdekből elutazom egy harmadik országba, pont akkor, mikor Kaktusz itthon zenekari koncertet játszik. Na nem direkt csinálom, csak most én kerültem abba a helyzetbe, hogy döntsek és úgy gondolom, több értelme van egy konfira elutazni, ahol a diszimről fognak beszélni (még ha nem is hívtak meg), mintha beülnék, mint feleség és zenekritikus egy koncertre. Mint valami tiszteletes asszony, a számára fenntartott előkelő helyre, a gyermekkel. Pont oda, hmmm.