Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. május 3., vasárnap

Dugó

Ez mondjuk szombati dolog volt de olyan tipikusan osztrák hogy na. Kimentem Andritzba bevásárolni (ez Grácnak az északi része, hozzánk egészen közel van). Mondanom se kell hogy marhára szeretek szombaton kocsikázni s főleg ilyen helyekre, de sajnos úgy alakult hogy elfogyott a kaja, úgyhogy csak el kellett menni A gyűlölt szombati bevásárló körútra.
Odáig még elvoltam valahogy. Behajtok a Hoferhez, még van parkolóhely bőven, rremek. Be az 50 banist a szekérbe, uccu neki, turbó Csőrike. A kasszánál már lassabban ment a dolog míg rá nem jöttem hogy ha kifelé fordítom az izét, akkor elfér a kicsi Csőrike is, meg én is nyugodtabban pakolok a szalagról. Hiába, szekér+pocak+portéka+pakolás egy kicsit sok így egyszerre.
Na, jövök ki...tyűha... tolom a szekeret a kocsi felé, az egész parkoló egy káosz, legalább 3 irányból áll a sor az autókijárat előtt, az autókijárat meg úgy van kitalálva, hogy a Baumaxból jövőknek és oda menőknek is elsőbbséget kell adni, brrr, brrr. Ráadásul úgy lejt az egész parkoló hogy végigimbolyogni se semmi a tele szekérrel, pocak tele Csőrikével, Csőrike tele pocakkal és nesze neked egy szekér púpnak! kábé úgy éreztem magam mint a részeg elefántok a filmben miután megerjedt a sok felzabált gyümölcs a belükben és ott lődörögtek üresben a fák körül.
Nagy nehezen odaértem, beraktam a kaját ahová lehetett, visszacsuszinkáztam a szekeret a két kocsioszlop között, aztán felkészültem a legrosszabbra: haza kell innét menni.
Be a tütükébe, várok míg lesz valami mozgás, hát mozgás NINCS, mindenki áll és vár, merthogy az osztrákok nattyon türelmes és udvarias emberek. De nem hülyék, neeeem... Végighajtok a én sorom MELLETT, semmi reakció. Már ott is vagyok a kijáratnál. Igaz, jobbról is áll egy autó a sor elején, de meg se pisszen, pedig akinek szemből elsőbbsége van, az is rroppant udvarias és türelmes, tehát átadná emennek az elsőbbséget. Közben hátul még nagyobb lesz a dugó, akik valahogy behajtottak, parkolnának, de a kifelé tartók elállják az utat. Na, a baumaxos sor megindul, rájöttek hogy a hoferesek MÉG udvariasabbak tehát nem élnek a felajánlott segítséggel. Kisvártatva akad megint egy-kettő akik a hofereseknek kedveznének, jobbra nézek, még mindig semmi, na bumm bele, gyíííííí.... kint már van jelzőlámpa, egy menet után már sínen vagyok, robogok haza.
Már majdnem itthon voltam mikor aszongya a rádió, hogy:
"Andritznál hatalmas torlódás van a Hofernél, kb. 15-20 perc várakozási időre számítsanak..." Na de nem hülyék, neem.... csakk uttvariassak.

Nincsenek megjegyzések: