Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. május 24., vasárnap

Vasárnap délután

Igen, lejárt a mise, és én is. Úgy néz ki, tényleg békén hagynak ezek a dolgok egy időre. Ma tényleg vasárnap délután van, és nagyon furcsa ez a sok idő... sétáltam a kertben, nem sietek sehová (nem is tudnék), fááladt vadoook... és senki nem piszkál hogy ezt vagy azt csináljam. A határidők kinyúltak valahová az Óberennsziás tengeren túlra. Nem idegeskedeem... (ez is furcsa). Egy dolog van még hátra, a június 7-i templomünnepség ahol nekem elvileg vezényelni kell, de most igazából ez is csak olyan langyi izé mint amilyen ma én vagyok.
Lehet, hogy megint bubulni kéne egy kicsit? mint látható, roppant érdekes és változatos a mai program.

2 megjegyzés:

csipkepitty írta...

Édesem, te már eleve az Óberennsziás tengeren túl laksz. (Na persze az a kérdés, honnan nézve...)

Rétyusa írta...

Hát igen, mert ha az Enns folyó felső részén van az Óperenciás tenger, akkor én még igencsak innét vagyok. A randa magyarok (pardon, a keresztény ergo civilizált magyarok) még a XIII. században is voltak errefelé - merthogy Grác igencsak innét van. Emlékbe ledöntötték a Leech templomot, a szorgos stájerek meg amint lehetett, visszacsinálták (már amennyire lehetett). S ami a legjobb, ez a birkatürelmű nép nagyon szereti a magyar testvért, de hogy honnét ilyen édes tezsvérje nekije, azt nem tudom;D