Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2009. augusztus 26., szerda
Tíz hét után
Nagyon alakulófélben van ez a baba. Eddig azt hittem, nagyjából rám hasonlít: a fejecskéje (legalábbis orrtól lefelé), a görbe ujjacskák, a füllencse, a fehér bőre... a hajával kezdődött a változás. Merthogy nem nagyon hull ki az amivel született (vagyis inkább csak nagyon lassan), de közben már nőnek az új hajszálak, rendesen világítanak kifelé. Na igen, nálam is látható időnként vajmi kontraszt... ilyenkor szoktam bedurrantani Aput, vagyis a magánfodrászomat, ne, ideje az újabb hajfestési akciónak! De míg Csőrike mama lassan és kitartóan őszül mint a jó bor, a kicsi Csőrike egyre határozottabban veszi az irányt az aranyszőke felé. Mondanom se kell, le van barnulva, olyan mintha nem is az én babám lenne. És a szeme... amikor született, leginkább egy ufóbébiére hasonlított (sötétkék volt piros karikával, háromhetesen szerencsére már csak sötétkék), most meg inkább haszkilányé. De mindenképp kutyusé, mert alighogy felteszem a Terülj-terülj asztalkámat a nyakába, erőteljes nyálazásba kezd. Most meg éppen elaludt az ölömben ez a jóllakott ducka portéka, szájában még mocorog a katicabogaras cumi...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Apja lánya lesz belőle, hm :o)
Hát, én is kíváncsi vagyok...
Az apját nem láttam csecsemőkorában, de az anyját éppen eleget, és pont így nézett ki...
Érdekes, a nagyanyja szerint a feje formája hátulról pont olyan mint a nagynénjéé vót. Szóval mix ez a gyermek, nem vitás.
Már bocs, de a saját csecsemőkori fejem hátulját nem sokat nézegettem... :-D
Megjegyzés küldése