Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. szeptember 17., csütörtök

Az új szomszéd áldásos hatása

...hogy már csütörtök van és csak most jelentkezek.
Pedig jóformán még be se költözött, csak tett vasárnap egy villámlátogatást, azóta is azt nyögöm. És a ház is: a konyhában megjelentek az idegen evőeszközök, pontosabban már az elején otthagyta őket a mosogatóban (hogy tegyem el? esetleg használjam őket? akkor ha nem kell, kidobhatom?), de ami abszolút csúcs, olyan egy graffitit rittyentett a szobája hosszanti falára, hogy napokig fájt a fejem és kerülgettek a nyavalyák tőle. Hányni nem hánytam csak émelyegtem, na nem a látványtól hanem a szagtól, fejfájás, fogfájás alternatim, valahogy nagyon esszejött a napokban a négy mise mellé. Mikor már egyszerre vagy két nyavalya ordított kifelé, azt mondtam, rosszabb nem lehet. Itt volt a hiba. Hogy én még mindig ilyen hiszékeny vagyok... De hát még az apáca! mikor két nap múlva lenyomtam neki a piros jelzést hogy nagy kaki van, ide riasztottam hogy lökjük ki az ablakokat (merthogy leengedett redőnnyel hagyta volt a lelkem szomszéd), na és megjelent azzal a kis összeszorított prés szájával és hatalmas, nem túlzok, csodáló szemekkel bámulta azt a büdös genyót, ilyenformán hogy
Khm... khm... hát kérem, az Ön szomszédja egy... művész, kéhrem, egy művész!
Hát, ha hagyod hogy az előző főnővér retyerutyája a fejedre szarjon, nagy hülye vagy, de persze ha kitátod a szád, akkor is belehull a kaki, naná, ezt csak magamban dünnyögtem, abban a garfieldszerűvé dagadt fejemben, rezignált es kábé ugyanannyira vótam.

Nincsenek megjegyzések: