...hogy már csütörtök van és csak most jelentkezek.
Pedig jóformán még be se költözött, csak tett vasárnap egy villámlátogatást, azóta is azt nyögöm. És a ház is: a konyhában megjelentek az idegen evőeszközök, pontosabban már az elején otthagyta őket a mosogatóban (hogy tegyem el? esetleg használjam őket? akkor ha nem kell, kidobhatom?), de ami abszolút csúcs, olyan egy graffitit rittyentett a szobája hosszanti falára, hogy napokig fájt a fejem és kerülgettek a nyavalyák tőle. Hányni nem hánytam csak émelyegtem, na nem a látványtól hanem a szagtól, fejfájás, fogfájás alternatim, valahogy nagyon esszejött a napokban a négy mise mellé. Mikor már egyszerre vagy két nyavalya ordított kifelé, azt mondtam, rosszabb nem lehet. Itt volt a hiba. Hogy én még mindig ilyen hiszékeny vagyok... De hát még az apáca! mikor két nap múlva lenyomtam neki a piros jelzést hogy nagy kaki van, ide riasztottam hogy lökjük ki az ablakokat (merthogy leengedett redőnnyel hagyta volt a lelkem szomszéd), na és megjelent azzal a kis összeszorított prés szájával és hatalmas, nem túlzok, csodáló szemekkel bámulta azt a büdös genyót, ilyenformán hogy
Khm... khm... hát kérem, az Ön szomszédja egy... művész, kéhrem, egy művész!
Hát, ha hagyod hogy az előző főnővér retyerutyája a fejedre szarjon, nagy hülye vagy, de persze ha kitátod a szád, akkor is belehull a kaki, naná, ezt csak magamban dünnyögtem, abban a garfieldszerűvé dagadt fejemben, rezignált es kábé ugyanannyira vótam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése