Elmehet mindenki a nagy büdös fenébe. Hogy ki? Kicsi csukorék:
1. "áldott, békés ünnepeket mindhármótoknak! felejthetetlen lesz az első Karácsony hármasban"
2. "legyen minden nap Karácsony!"
3. zúzottköves fordításban: sült alma illata száll, a szülők karácsonyfát díszítnek, miközben a sivalgó gyermekhad a Jézuskát várja... satöbbisatöbbi amolyan bécsi cukros stílusban, aztán persze: meghitt és felejthetetlen Karácsonyt!
4. x db. nem fogadott hívás kezdeményezője.
Szóval, csak dióhéjban, próbálom visszafogni magam:
1. Az volt, felejthetetlen. Attól még nem szép, és az az érzésem, a felejthetetlent ilyenkor a szép, jó stb. szinonimájaként értik. Kicsi Csőrike nem akart ölben elaludni és nem volt időm elmagyarázni az aktuális pótnagyinak hogy be kell fektetni a kosárba, mert közben játszanom kellett a Csendes éjt. Játsszál és énekelj csak szólót, miközben a gyermeked ordít.
2. Na még az kéne. Elég ez egyszer egy évben, még sok is.
3. Lassan kiütést kapok, nemcsak a tonna giccs az oka, hanem a teljes agyi sötétség (és ez ezúttal nem az enyém).
4. Miért nem lehet már egyszer felfogni hogy Karácsonykor és Húsvétkor mi nemhogy nem szünetelünk, hanem MOST IS és EZENTÚL MINDIG nyakig ülünk a melóban??? NEM fogok telefonálgatni és kedélyeskedni összevissza, rokonság ide vagy oda. Aznap nem érdekel egy db. telefonhívás se. Tessék engem békén hagyni!!! (ma lerendeztem ezt a felét miközben próbáltam diplomatikus lenni, hát vagy sikerült, vagy nem). És ha valaki kíváncsi rá, én 2010 Húsvétvasárnapján se fogom felvenni, sőt még hétfőn se! ...sajnos pont az nem olvassa a blogomat aki rámtelefonált... jellemző ugye.
Tudom hogy ezt ilyenkor nem szokás mondani, de én már nagyon várom azt a böjtidőt. Dominica prima... Quadragesima... hajjaj, de messze van! tényleg csak ez tartja bennem a lelket.
6 megjegyzés:
Kitartás, eljön az is.
Köszi...
Nyuginyugi. Örüljetek a karácsonynak, amennyire és ahogyan lehet - békét, nyugalmat, egészséget! :-)
Csőrike, az emberek többségét illemre tanították. Igaz, tapintatra senkit.
Az empátia meg fura egy szerzet. Vagy van, vagy nincs.
Gondolom, túléltétek. Nem lehetett benned túl nagy áhitat, miközben kisCsőrike nem bírt elaludni!
(Volna még egy szerény meglátásom, de nem akarlak megbántani. A tehetség átok és áldás. Gyerek nélkül meg a saját életemet nem tudtam volna elképzelni.)
Értem én, mire gondolsz... mindenesetre a jövőre nézve már eldöntöttük hogy ahány nagy ünnep lesz, Apu játssza majd az éjféli miséket, Anyu meg a reggelieket. Azokkal általában nincs semmi baja a kicsi Csőrikének. Mindig tanul az ember a saját bajából. Na, nem mondtam valami egetrengetően újat...
Dehogynem.
Hiszen kimondtad.
Megjegyzés küldése