Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2010. május 28., péntek
Kukkolás
A dühöngő Söklin mindig a vihar után két lépéssel ügettem. Felkészültem a legrosszabbra, hogy akkor egész este hóhérkodni fogok, de csak két varangyosbékával találkoztam. Az első az út másik szélén akarta bevárni a sorsát aki nem én vagyok, a második meg iszkiri át, de gyorsan! a Söklipatak mellett meg néma csend és... még döghalál se, na még jó hogy ezek lefeküdtek időben. Mielőtt rájöttek volna hogy akkor esőben kóricálni és gubbasztani szokás. Hűha!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése