A székely ruhát nem mosásra varrtuk, mint utólag - máma, vagyis évek múlva kiderült. De azért szerencsére nem csak a mai produkciót tartotta össze a Szentlélek, hanem a ruhát is... ahogy lehámoztam magamról, rögtön supsz bele egy zacskóba, "majd ha időm lesz"... ezt ismerjük mindannyian, ajjaj, bizony, hát itt tartunk.
Azt inkább hiszem hogy beszerzem nemsokára a tatarozáshoz elengedhetetlenül szükséges kellékeket (szalag, szalag, kapocs, gomb, bélésanyag stb.), de hogy mikor is fogom megagyusztálni szegény családi párát, az jó kérdés (remélem, nincs kilátásban egyhamar valami nagy menet... ha most fel akarná rángatni magára valaki, ki is adná a lelkét azonnal).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése