Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. június 29., kedd

Kínos

Ma bedobozoltak mindent. Az asztalon hat oszlopnyi könyv várja a sorsát. Ami holnap dől el. Állítólag mégse vihetek haza ennyi könyvet, de még egyeztetni kell a főkönyvtárossal az naagynagy egyetemen, blablabla.
A bökkenő csupáncsak annyi, hogy a könyvtáros (a miénk) nem tudja, hogy mire kell nekem az a rakás szerencsétlenség, ami rám vár ott bent, azon az asztalon. A könyvtáros. Aki mellesleg gregorián kutató, másik sajátossága meg az, hogy NEM vele akarom írni a diszit. Tehát nem tud azzal érvelni holnap, ami az igazság (mondanom se kell hogy Praßl bácsival ki nem állhatják egymást, ezért nem tud ő mindent. Irigy és rossz lenne egyből, hja, tudom én aztat).
Egy diplomadolgozat... háát... lehet hogy nem elég nyomós ok hogy felzabáljam azt a sok könyvet. De hátha. Ma este hazajön a tütüke... te jó ég, mi lesz ebből. Szeptember elsején le kell adni az expozét arról a disziről aminek még témája sincs. Aztán meg már könyvtár sincs. Akar a fene Bécsbe járni, ráadásul ott nincs is annyi cucc, mint itt.
Naa, gyertek, malmozzunk. Unom egyedüül!

Nincsenek megjegyzések: