Az biztos, hogy KCs hozta ki a legtöbbet az egészből. Eddig még nem vettük észre hogy táncolt volna, egy hónapja énekli a kistercet, de a tegnap este az állati volt.
Sorra kipróbált minden hangszert (!), az erősítő gombjairól azért szépen leparancsoltuk, nehogy vigyorogva hadizsákmányként odahozza nekünk (mint itthon a lemezjátszó nagy gombját, a fene tudta hogy ki lehet szerelni, amíg nem vette kezelésbe KCs). A zenekar meg "ugyan, nem baj, hiszen olyan aranyos" beszólásokkal tűrte, na jó, mondom, elvégre az ő hangszerállományuk, nem a miénk. Volt: hegedű, brácsa, bőgő, gardony, dob, koboz, bőrduda, tekerőlant, kaval és egy adag "rendes" furulya, mindenféle méretben. Bemutatták a bácsik az összeset, naná hogy igen.
Aztán nagyon izgi jelenet következett, én a naiv Csőrikemama... azt hittem hogy most jön a tánctanítás, elvégre az átlagéletkor 3-4 év között volt. De nem. A gyermektáncház errefelé úgy néz ki, hogy ezen a ponton a szülők félreülnek a szélére, aztán bedobják a gyerekeket a "ringbe". Engem mindenesetre kísértetiesen emlékeztetett megboldogult művészetis "Neked bohóc!" bulijaimra. Ha csak kép lett volna hang nélkül, nem döntöd el hogy a csemeték mire szöknek, moldvai csángó népzenére vagy Rage Against The Mashine-ra. Kemény volt. Érdekes, hogy egyik se ütötte le a másikat, pedig lelkileg már rákészültem volt, hogy nagy ordítás lesz a padlón.
DE. Most következik a bőcsködős rész: KCs, mint gyakorlott öreg harcos, kiment egész elölre, ahol a zenészek bravúrkodtak, megállt a gardony előtt középen (!), és csendes hedbengbe kezdett, tudod, mikor sör van a kezedben, nem szöksz a másik tyúkszemére. Na, ezen a ponton már kezdett fájni a rekeszizmunk...
3 megjegyzés:
Jaj, nekem is, ahogy olvastam :)))
Kép semmi? Ejnye!
Nagy ügyesen itthon maradt a fényképezőgépünk.. de sebaj, magyar újság szerkesztői egész idő alatt kattogtatták a gépüket. Kíváncsi vagyok :-))
Megjegyzés küldése