Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. szeptember 24., péntek

Párbeszéd a rakparton

A továbbiakban csak azt írom KCs részéről ide, ami biztosan beazonosítható.
KCs: ott, ott! (mutat)
Cs: ott a Mura. A Mura van ott.
KCs: de ott, ott! (hevesebben)
Cs: naagy locsipocsi. Az a Mura.
KCs: (még mindig ugyanaz)
Cs: Mura. Nem Tisza! ez egy másik locsipocsi.
KCs: oké. (megnyugszik. Jó érzés, hogy ezt Csőrikemama IS tudja)

Nincsenek megjegyzések: