A kórusom kitett magáért. A bemelegítő gyakorlatokat egy szemrebbenéssel levezényeltem (kezemben egy, már nem kapálózó KCs-vel). Óóóó... hogy miért nem megy máskor is ez a stílus, mikor nincs gyermek a kezemben?...
A pasasok hősiesen próbáltak figyelni a zavaró tényező ellenére, a többszörös anyukák és nagymamák pedig... hát igen. Ők is hősiesen küzdöttek maguk ellen, de azért néha beszaladt egy-egy komment a légtérbe, miszerint a konnektor roppant veszélyes, az asztal alatt mászkálni? ceruzát a kezébe? jajj... és ilyenkor inkább behunyták a szemüket, miután a fejcsóválásra még mindig nem szöktem. Most ugye magyarázkodnom kéne, hogy:
- abból a konnektorból lógott ki a szinti és amíg semmi nincs a kezében, nem tudja a semmit beledugni, mellesleg mellettem sündörgött úgyhogy végig láttam
- ha nem veri be soha a fejét, nem is tanulja meg, hogy bizonyos centik viszonylatában nem érdemes az asztal alatt felállni
- eddig amit ceruzával elművelt, az inkább irkafirka volt; szemébe nem akarja dugni se ezelőtt két hónappal, se most
Mi tagadás, ezek után ki- és elmondható, hogy laza Csőrikemama vagyok. Most már oda a jó hírem, höhö... lényeg, hogy két anyagot is átpróbáltunk, és a nénik enyhe traumáját kivéve nem esett senkinek se baja.
2 megjegyzés:
Csak addig tarts ki, míg beáll énekelni, utána nem lesz gond. :-)
A "beáll" tényleg pontos kifejezés, mivelhogy egyelőre csak szólóban énekel. Természetesen másfelé:-)
Megjegyzés küldése