Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. október 29., péntek

Fosztó

Mellénybontóban vagyok. Épp csak annyira, hogy felsőháromszékit csinálok a csíkiból. Most kellene hogy reszkessen a kezem vagy mittudomén, "kapud előtt úgy elfogott valami, fáj a szívem, ki se tudom mondani" vagy valami hasonló. Azt bontom szét, amit anno a Zöreg fabrikált össze hogy egyszerre elsőáldoztassanak (vagy bérmáljanak? nagy a hézag, bizony), Csipkepittyet és engem (tehát ez még nem is az én mellényem, hanem az övé lenne, de itt már annyi mindenki hordta a családban és nem családban, hogy Murát lehetne rekeszteni az ideig-óráig egyméretű csajokkal). Zöreg a zaranykezű, a zezermester, csupa Zé (ez a család már ilyen. Még jó hogy én nem letten Zé). Egyik felem azt mondja, csak halvány ibolya, amit a kézügyességéből örököltem. Másik felem meg nem akar reszketni egy dekát se. Még soha nem tudtam ennyire, hogy mit akarok csinálni belőle, pedig csak egy mintára emlékszem, valahonnét. Az is lehet, ő pumpolja ezt a második felemet odaátról. Udvarhelyi ide vagy oda, neki végülis már tökmindegy, hogy felsőháromszéki lesz a csíkiból, lényeg, hogy fabrikálni akarok (...és még sok mást. Asszem élvezi, miközben én agyonnyomom magam a feladataimmal).

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hirtelennyibe eszembe jutott az a kötény amit fabrikáltál a szász barátosnénk csipkéjéből...abban a kötényben valahogy benne van a hármunk barátsága, akármennyire is szétszórtan éldegélünk...elkapott a Felhőfalva zamata, az a töltődés amit csak ott kaptunk meg, egy életre szólóan...s közben aszongyák, hogy felnőttünk.Na me, buksza. Még én is?

Rétyusa írta...

Hát, nincsen kizárva...