Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. december 26., vasárnap

Kis családi önarckép

Kispolgárok nem tudunk lenni (bár időnként ez lenne a legszimpibb). Világpolgárok nem vagyunk. Proli, az ugye már kiment a divatból. Disznó, tyúk nincs, parasztgazdaság kilőve. Művészek, na ez enyhe túlzás. Egy battyogó egyetemi docens+sziszifuszi egyházzenész kettőse aligha nevezhető művész házaspárnak. Dehát Karácsony van, ez most jól jövő közhely, szeressük egymást. De hol?
Csendélettéma lehetne a konyhánk. Ma eltakarítottam az egyhetes (!) mosatlan fazekakat. Már majdnem másztak felém. Tegnap Kaktusz kimosta (!) magától (!) az éves ingadagját. Biztosan rájött, hogy rá fog rohadni az egész. Vagy csak már elérte a szint az ő bűzérzékelőjét is. Én abba a szobába kizárólag csak gyakorolni megyek, sajnos gázmaszk nélkül (hová tennénk azt is?!)
Apropó, konyha: mindig leeshet egy adag váratlan holmi a rettenetesen helyettes funkciót betöltő, csajbota, rácsos pincepolcokról, héé vigyázz, KCs! (valahogy mindig elkerüli őtet a szerencse, avagy fejbevágó kaka fentről. És KCs nem is parázik ezek miatt, nem értem.)
Lakást akarok, basszus, nem egyetemista baktériumtelepet. Áááááá!!!!!

Nincsenek megjegyzések: