Igen, elkerülhetetlen, mi más. Beállt az adventi krakk. Sorozatkatasztrófa. Na nem olyan szar minden projekt, mint gondolnátok. Csak hogy minden nap legyen egy jelenésem, ez már egy kicsit sok. Az opera... na az kúl volt! Nemhiába volt minden MÁSODIK nap előadás. Amikor szünet van, akkor az ember szépen feldolgozza az eseményeket, mármint előadás, koncert, babámfüle (igen, azt is fel kell dolgozni, mint a téli kocsonyában a porcogókat), szóval ami éppen jön. Ez még pocakkal se jelentett problémát.
De a tegnap... Annyira kellett volna egy üres nap, hogy egy kicsit ellegyek az ősbemutatóm utáni érzéssel, errefel mesze egy roráté (ahogy hazaértünk szerda este a nagy hepajról, már neki is álltunk gyakorolni), ma meg a fehér hangyabolynak, azaz a pénzes oldalnak volt az adventi hercehurcája, jójó, kikerestem a januári lakbéremet, de hogy holnap miért kell este már megint Rőtmalacnak és a drága tarisznyás Mikulásnak azon az innepi vecsernyén kornyikálni (utóbbit ezúton is sajnálom, hogy neki már csak egy ilyen kimiskárolt egyházzenész jut holnapra, mint enmagam), miért, MIÉRT?... (folyt.: III. adventvasárnap, hétfői és keddi mise..etc.)
Amíg nem voltam egyházzenész, imádtam az Adventet. Heti egy projekt, na ezt a luxusverziót már csak Szent Péteren túl fogom én már megélni. Már alig várom azt a posztot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése