Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2011. január 10., hétfő

Szülinap

Na, nagy nap a mai. Ezt egy szerb bácsi is így gondolta, hanem minek riadozott volna, hogy ki kell menteni ezt a nagyfejű Csőrikét a Tiszából?!
Én csak a jeget próbálgattam az eldugult rakpart szélén... Sö nem is lett semmi, vastag vót, mint egyesek pofáján a bőr. Különben se vagyok vajmi Mohosba csángált (kerge) szarvasmarha, hogy csak úgy besuttyanjak a fenébe. Jót sétáltunk hárman, sütött a napocska és ez a lényeg.
És nehogy kifelejtsem, kaptam apósomtól egy liter díjazott barackpálinkát, pedig még csak este tízkor leszek harminckettő.
(Pessz: megvan az éves adagunk! 2006-os ;-)

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sokboldog!

passaggia írta...

Boldog szülinapot!

csipkepitty írta...

Hábizony boldogat! :-)

perenne írta...

Isten adjon egészséget, békét, szeretetet. Esetleg egy Legkisebb Csőrikét? Mintha olvastam volna holmi tervekről. :-)

Rétyusa írta...

Köszi mindenkinek! :-)
Perenne, azzal semmi baj nem lenne hogy tervben van, de a terv egyszersmint kísértés is. "Várni csak, várni, mindig csak várni..." s akkor hátha megmarad a kecske és a káposzta is. Hát ezért olyan bonyolék...

hosszu írta...

Isten éltessen! :)

Rétyusa írta...

Köszi! :-)