Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2011. június 26., vasárnap

Így rázzák fel az embert álmábul

Milyen fura, gondoltam a tegnap, hogy izé, megjött Kaktusz és én úgy átálltam közben a szalmaözvegységre, hogy egy részem azt mondja, dehogy van itt, ez csak Páter Rufusz a szomszéd stájri faluból, ó helló, de rég láttalak.
Akkor esett le igazábul hogy itt van, mikor ma délben lejárt vala a nagy bencés hepaj odaát Karintiában és... bekapcsoltam a telefonomat. Pitty-pitty-pitty, aztán megint pitty. Ahajt ne, hat elszalajtott hívás és egy hangüzenet. Végtére csak esemény utáni sokktablettát kaptam: anyós már hazatranszportálva a kórházból, kullancs már órák óta ki van műtve, gyermek alszik. Huhh...

4 megjegyzés:

csipkepitty írta...

Mi? Hogy? Merre? Hova?? Oszt még fel se tudlak hívni, mert csak a dazisztájnmélboksz"...

Rétyusa írta...

Még jó hogy csak egy boksz, ugyi? ;-D

hosszu írta...

Hogy mi van?

Rétyusa írta...

Hamiazannyából kibányásztak ma egy kullancsot...