Veliki multikulti buli volt. Egy lakássá átalakított istállóban voltunk, fejünk felett kifeszítve egy medve (grrr), oldalt kandalló, a ház tele régiségekkel, könyvtár, porcolány és ezüst, millióféle pohár, festmény, szentkép. Egy szlovén csaj meg egy német pasi lakása. Néztem nagyot mikor úttalan utakon végre megérkeztünk. Kiderült, pesti régiségkereskedőtől vette Thomas... a székelykaput. Szóval azt hittem, Ausztriába megyünk, de aztán mégis Magyarország lett belőle. Elméletileg. Gyakorlatilag egy túlnyomórészt szlovén sarok, ahol a nénikék szerencsére tudnak magyarul (is). A miseszlovénommal egy kukkot nem értettem abból amit egymás közt vatratyoltak, de némettel és magyarral el lehetett boldogulni az asztal körül. Táncoltam, bohóckodtam, ettem, ittam. Énekeltem én mindenfélét, még román népdalt is. Közkévánatra.
Fél egykor konstatáltam itthon, miután hazabógenyoztak valami stájri szőke bigék, hogy te jó ég, milyen szomjas vagyok!! Jeggyélmeg. Aztán visszapörgettem az eseményeket. Du. kettőtől estig csak sört és pálinkát ittunk. Minimum fél liter vizet döntöttem magamba, némiképp legnyugodtam tőle... a stájrivindis néniknek mámma rendelésszerűen nem mesélhettem semmit, mert volt aki meglógott a mai miséről. Nyomtam én a zsoltárt is rendesen! (a szakrális táncot ezennel mellőztem) Mit érne kontraszt nélkül a zélet, ugye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése