Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2011. augusztus 17., szerda
Prépostportré (vázlat)
Kihagyám a hetfüből a szégyenletes tényt, hogy semmi püspöki hájlájt nem volt. Ott volt viszont a dóm prépostja, egy szenilis de annál agyafúrtabb róka, aki még süket is ráadásul. Kétszer mutatkoztam be neki. Ő volt a hülye, hogy visszakérdezett. Harmadszor már nem strapáltam magam, csak gemütlich vigyorral átugrottam azt az átkeresztelős részt. Viszont szelektíven süket, vagy pedig a hallelujámnak tényleg lehettek olyan frekvenciái amik odaértek hozzá is, mert élénken legranulált a mise után, hogy magának milyen szép hangja van! Na de tényleg! Elgondoltam, csak az időzítés nem megfelelő. Akár én is lehetnék dómorgonista. Azúgyvót, hogy versenyvizsga, koncertek és babámfüle, lejár az egész hajcihő. Tűkön ül az egyházzene tanszék, sakkó gondol egyet a prépost és Valaki lesz a dómorgonista, aki messze nem ütötte iksz másiknak a szintjét. Hja. Még jó hogy nem kell magam röhögtessem a stájri főváros és mindenki más előtt. Maradok a dógomnál, tisztelettel, Csőr
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése