Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2012. január 30., hétfő

Az műhelybül

Ha nem lenne előttem a már letisztált "átirat" (egyenlő: normálisra avagy fogyaszthatóra átírt változat), aligha tudnék kimászni a krikszkraksz betoldásoktól és work in progress fecnicskéktől tarkított dzsungelből. Pedig ez most csak egy lap (sajnos mindegyik ilyen...), imhol Csőrike alkotó műhelye, vázlat.
Milyen jó, hogy:
1. nem kell halálom után Csőrikekutatóként fungálnom
2. nem vagyok Mozart kaliberű, úgyhogy az 1.re kevés esélyt adok.
Pedig milyen jól eljátszanék a gondolattal, megfingatni az utánam jövő muzikológus nemzedéket.... :-)

2 megjegyzés:

hosszu írta...

Ó, mi is eljátszottunk már a gondolattal, hogy az utókorra hagyjuk valamennyi változatunkat, fecnicskénket és szólistánkat, aztán hadd kínlódjanak, amíg rekonstruálják az alkotás folyamatát :D

Rétyusa írta...

Csaknem egy eposznyi anyagot?! :-D