Ha nem lenne előttem a már letisztált "átirat" (egyenlő: normálisra avagy fogyaszthatóra átírt változat), aligha tudnék kimászni a krikszkraksz betoldásoktól és work in progress fecnicskéktől tarkított dzsungelből. Pedig ez most csak egy lap (sajnos mindegyik ilyen...), imhol Csőrike alkotó műhelye, vázlat.
Milyen jó, hogy:
1. nem kell halálom után Csőrikekutatóként fungálnom
2. nem vagyok Mozart kaliberű, úgyhogy az 1.re kevés esélyt adok.
Pedig milyen jól eljátszanék a gondolattal, megfingatni az utánam jövő muzikológus nemzedéket.... :-)
2 megjegyzés:
Ó, mi is eljátszottunk már a gondolattal, hogy az utókorra hagyjuk valamennyi változatunkat, fecnicskénket és szólistánkat, aztán hadd kínlódjanak, amíg rekonstruálják az alkotás folyamatát :D
Csaknem egy eposznyi anyagot?! :-D
Megjegyzés küldése